A spanyol költészet legnagyobb alakja. Leginkább a francia szimbolizmus és a latin-amerikai modernizmus hatott rá, késői műveit a panteista szépségimádat jellemzi. Az impresszionizmus, később a népdal és a népi románc egyszerű, tiszta hangján szólt. A sevillai egyetemen jogot tanult, de szívesebben festett és verselt. A 20. század első éveiben Madridban telepedett le, s egymás után adta ki versesköteteit: Ibolyalelkek (1900), Tavirózsák (1902), Távoli kertek (1904). Az andalúziai táj és ember szeretete hatja át Platero meg én (1907-16) című lírai naplóját. Nagy hatást gyakorolt az 1927-et megelőző költői nemzedékre. 

A spanyol polgárháború alatt Kubában volt diplomata. Franco uralomra jutásakor, a köztársaság bukása után az Egyesült Államokban telepedett le, s különböző egyetemeken adott elő spanyol irodalmat. Federico Garcia Lorca fellépéséig a spanyol költészet egyik legnagyobb alakja volt. 1956-ban irodalmi Nobel-díjat kapott "lírájáért, amely a magas rendű szellemiség és a tiszta művészet példája spanyol nyelven". Magvető adta ki egy nagyobb versgyűjteményét. (Sárga tavasz, válogatott költemények, 1958). Finom lantot pengető érzékeny lélek nagy lírikus, sok rövid prózája is van a mese és líra határvidékéről. Juan Ramón Jiménez néhány soros költeményei a tökéletes szépség ostromának tanúi: nem leírni akarják a szépséget, hanem csak utalni létére, sugárzó jelentésére, és felhívni a figyelmet a természet ember nem alakította szépségének érintetlen megőrzésére.

Forrás: MTI Évfordulónaptár