Majd ismét megszületek

Majd ismét megszületek, mint kőtömb,
s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint szellő,
s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint hullám,
s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint tűzvész,
s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Majd ismét megszületek, mint ember,
s téged foglak még akkor is szeretni, asszony.

Fordította: Végh György

András László fordításai:

TEMETŐ

Bánat?
Igen; új temető vagyok.
Ma délután avatott fel
egy asszony, aki már halott. 

HÍD

Az alvás olyan, mint egy híd,
amely a mából a holnapba visz.
És alatta, akár az álom,
csobog a víz.

ÖLELÉS

Pirkadatkor
a világ csókol szájon
a száddal, asszony.

Terebess Gábor fordításai:

A fa virágzik,
de minden éj elviszi
fele virágát.

*

Mily metsző a szél –
hidegen kong a harang,
szemem megfagyott!

TÍMÁR GYÖRGY fordításai:

A végső utazás (részlet)

...És elindulok. De maradnak a madarak, dalolva,
s kertem is marad a zöldfával,
a kutacskával.
Lesznek még délutánok, mikor kék s békés az ég,
és harangok kondulnak majd a toronyból,
ahogy ma délután is.
Elmúlnak majd, akik szeretnek,
a város minden évben új életre nyílik.
De a szellemem mindig nosztalgiával vándorol majd
vissza, a virágoskert ama rejtett sarkába.

Hatalmas óra (részlet)

E békébe madárfütty vág s egy harang kong csak.
Ők ketten most talán az esttel társalognak.
Ablaküveg az este. Színarany a csend.
És gyöngyöket sodorva egy álombéli lenge
folyó fut mindenen túl a messzi végtelenbe...