Parasztcsaládban született, Konsztantinyovo (ma Jeszenyino) faluban. Kisgyermekként nagyszülei nevelték. Első verseit 9 évesen írta. 1912-ben Moszkvába költözött, ahol nyomdai lektorként dolgozott. A következő évben beiratkozott az állami egyetemre, ahol másfél évig tanult. 1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol megismerkedett néhány költőtárssal. Szentpéterváron ismertté vált irodalmi körökben; Alekszander Blok különösen egyengette pályáját. 1915-ben jelent meg Jeszenyin első kötete "Radunyica" címmel, amelyet hamarosan a "Halotti szertartás" követett (1916). A szerelemről és egyszerű életről szóló versei korának egyik legnépszerűbb költőjévé tették. Mivel jóképű és romantikus lelkületű volt, gyakran lett szerelmes és rövid idő alatt ötször nősült. Első házasságát 1913-ban kötötte egy kiadóvállalatbeli kolleganőjével, Anna Izrjadnovával, akitől Jurij nevű fia született. A nagy sztálinista tisztogatások idején Jurij Jeszenyint letartóztatták és 1937-ben a Gulágon munkatáborban halt meg. 1916-1917 között Szergej Jesenyint katonai szolgálatra sorozták be; tekintélyes írók közbenjárására nem a frontra került, hanem a Carszkoje Szelo-i kórház írnoka lett. Az 1917-es forradalom következtében Oroszország kilépett az első világháborúból. Abban a hitben, hogy a forradalom jobb életet fog hozni, Jeszenyin rövid ideig támogatta, de hamar elvesztette illúzióit. 1917 augusztusában Jeszenyin másodszor nősült, felesége Zinajda Rajk színésznő. Közös gyermekeik Tatyána és Konstantin. 1918 szeptemberében saját kiadóvállalatot alapított a Moszkvai Munka Társaság a Világ Művészeinek néven.

1921 őszén, amikor a Alekszej Jakovlev festő műtermében tett látogatást, Jeszenyin megismerte a Párizsban élő amerikai táncosnőt, Isadora Duncant. Az asszony 17 évvel idősebb volt nála és alig egy tucat szót tudott oroszul, a férfi pedig semmilyen idegen nyelven nem beszélt. 1922. május 2-án házasodtak össze. Jeszenyin elkísérte híres feleségét egy európai és amerikai turnéra, de életének ebben a szakaszában alkoholfüggővé vált. Gyakran részeg állapotban Jeszenyin szállodai szobákat vert szét és botrányokat rendezett az étteremben. Ez a viselkedés nagy nyilvánosságot kapott a sajtóban. A házasság csak rövid ideig tartott és 1923 májusában Jezsenyin visszatért Moszkvába. Ott rögtön kapcsolatba bonyolódott Auguszta Miklasevszkaja színésznővel, polgári szertartással feleségül is vette. Másik szerelmese ebből az időből, Galinya Benyiszlavszkaja volt, aki a költő halála után egy évvel öngyilkosságot követett el a sírjánál. Ugyanebben az évben Jeszenyinnek fia született Nagyezsda Volpin költőnőtől. Szergej Jeszenyin soha nem ismerte ezt a fiát (Volpin), aki később híres költővé vált, és részt vett Andrej Szaharov disszidens mozgalmában az 1960as években. Az Egyesült Államokba költözve, Jeszenyin-Volpin neves matematikus lett. Jeszenyin életének utolsó két éve folyamatos tévelygéssel és részegséggel volt tele, ugyanakkor megalkotta költészetének legszebb darabjait. 1925 tavaszán megismerkedett Lev Tolsztoj unokájával, Szofja Andrejevna Tolsztajával, aki az ötödik felesége lett. Az asszony próbált segíteni rajta, de Jeszenyin teljes összeomlással kórházba került, ahol egy hónapig kezelték. Két nappal a hazaengedése után felvágta ereit és a búcsúversét tulajdon vérével írta meg. A következő napon a szállodai szobájában felakasztotta magát a fűtési csövekre. Az önpusztító költő költészetének központi tárgyai a szeretett haza, a falu világa, a dombok, a sztyeppék hóbuckái. Eszményíti az érintetlen paraszti Oroszországot, lírájában erősen érződnek a pravoszláv vallásosság jegyei, a patriarchális idill utáni nosztalgia. Utolsó korszakában az élet és a szerelem örömeiről énekel, vagy a magány és a rémlátomások telítik műveit.

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok