A FELHŐ, MINT CSIPKE

A felhő, mint csipke - egybefogta
a ligetet; füstölög a köd.
Állomásról, nagy sárban kocsizva
megyek - falum a hátam mögött.
Az erdő már némán holtra dermedt;
a sötét, mint kendő, lóg a fán;
sírós gond nyom itt szívet és lelket...
Szülőföldem, hej, nem vagy vidám.
A fenyőt is szomorúnak látom;
a kocsisom búsan így dalol:
"Meghalok én egy rossz börtönágyon,
eltemetnek majd csak valahol..."

Fordította: Jobbágy Károly

A CIFRA SZEKÉR

A cifra szekér dalba kezdett,
fut a szántóföld és berek
s út menti kápolnák, keresztek,
faragott-festett agg jelek.
Befed a táj szomorúsága,
a pusztai szél dobta rám,
haranglábak meszelt falára
keresztet vetek tétován.
Oroszország, te bíbor róna,
folyóba hulló égi kék,
Szeretem büszkén s elfogódva
Bánatod, tenger-messzeség.

Bánatod hideg, mérhetetlen.
Parton állsz, mélyben köd lebeg,
és megtanulnom lehetetlen,
hogy hittel ne szeresselek.
Én féltőn vigyázok e láncra,
s a hosszú álmot nem adom,
ha árvalányhaj imádsága
zendül a rónaságodon.

Fordította: Weöres Sándor 

A BOSZORKA

Kócos az üstöke, söpri a porhavat,
fürge fehér banya, ott szalad, ott szalad.
Néma az éjszaka, hőköl ijedten,
arcát rejti a hold, beleretten,
szél sikogat, menekül eszelős-vadul,
vágtat az erdei sűrűbe, meglapul,
szegzi fenyőfa-pikáit a lanka,
félve huhukkol az éjszaka baglya.
Nézd a banyát! Hadonászva pörög-forog,
tölgy tetején hunyorognak a csillagok.
Fülbevalója kígyó, viharozva
száll vad szél szárnyán a boszorka,
táncát zengve kíséri a rengeteg,
fent feketén dideregnek a fellegek.

Fordította: Rab Zsuzsa

Búcsúverse:
Ég veled, barátom

Ég veled, barátom, isten áldjon,
elviszem szívemben képedet.
Kiszabatott: el kell tőled válnom,
egyszer még találkozom veled.

Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm.
Ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön,
és nem újabb, persze, élni sem.

Fordította: Rab Zsuzsa