A gótikus (=olasz: barbár) stílus Franciaországból indult a 12. században, mint a csúcsíves stílus elitélő leértékelése, Európa északi és keleti részein a 16. századig fennmaradt. Itáliában a reneszánsz váltotta fel a 15. század elején. A kor meghatározó művészi ága az építészet. A gótikus építészet létrejöttének előfeltételeit a 11-12. században meginduló társadalmi és gazdasági fejlődés teremtette meg. Ez elsősorban a városokban központosuló kézműves iparnak és kereskedelemnek a növekvő igényeket követő gyors fellendülésében és ezzel a városok és polgárságuk gazdasági megerősödésében, politikai súlyának növekedésében jelentkezett. A korszak elején a keresztes hadjáratok és a lovagság eszméje egyesítették az európai országok közötti kapcsolatokat és hatásokat. Nyugat-Európa népei megismerkedtek Bizánc és az iszlám arabság magasabb kultúrájával. Jelentős szerepet játszott a tartalom, kultúra és az építészet fejlődésében is két új szerzetesrend, a ferencesek és domonkosok rendjének megalakulása a 13. század elején.

Franciaországban az uralkodók hatalma kezdetben a Párizs székhelyű Ile-de France tartományra, a gótika hazájára korlátozódik. A 12. század derekától a felvirágzó városok polgárságára és az egyházra támaszkodva sikerül a feudális hercegségeket sorra fennhatóságuk alá vonniuk. Az erőskezű uralkodók kialakítják a központi hatalom államszervezetét, és 1302-ben létrehozzák a nemesség, papság és polgárság képviselőiből álló rendi gyűlést. Ugyanakkor az egyházat is alárendelik az államhatalomnak, és a pápaság ellenkezésének letörésére 1309 és 1377 között a pápákat székhelyük a dél-franciaországi Avignonba való áthelyezésére kényszerítik. Az ország felvirágzását az 1337-ben kitört százéves háború hátráltatja. Az ezalatt végbemenő társadalmi változások és a már zsoldos hadseregre támaszkodó királyi hatalom megszilárdulása az angolok kiűzése (1453) után egységes nemzeti állam kialakulását eredményezik. Ebben vezető szerephez jut az ország gazdasági virágzását biztosító gazdag polgárság.

Angliában a 13. század elején a meggyengült királyi hatalommal szemben a nemességnek és a városi polgárságnak sikerül jogait kiharcolnia, és a rendi parlament létrehozásával a királyi hatalmat ellensúlyoznia. Az ország gazdasági megerősödését főleg gyapjútermelésének és kereskedelmének köszönhette. A százéves háború azonban súlyos gazdasági és társadalmi válságot idéz elő, amely az elnyomott országok felkeléseihez vezet. Bár ezeket kegyetlenül leverik, a pestisjárványok okozta munkaerőhiány a jobbágyokat a földesurakkal szemben előnyös helyzetbe juttatja, és rövidesen szabad parasztokká, bérlőkké válnak. A háborús vereséget a 15. század második felében trónharcok sora, az ún. rózsák háborúja követi. Ennek Tudor-házi uralkodó trónra jutása vet véget, aki az új nemességre és a megerősödött városi polgárságra támaszkodva erős abszolutisztikus központi hatalmat épít ki, és gazdasági fellendülést hoz.

Németországban a Hohenstauf császárok hatalmi törekvéseinek; a pápaság ellen, Itália megtartásáért vívott harcuknak a kudarca, végül a dinasztia kihalása a 13. század második felében a német tartományok világi és egyházi fejedelmeinek megerősödéséhez vezet. A német királyi, ill. német-római császári hatalom névlegessé válik. A tényleges hatalmat a tartományi fejedelmek gyakorolják. A császári trónra jutó Habsburgok, majd Luxemburgiak is csak családi tartományaikra, Ausztriára, ill. Csehországra és részben a közvetlen fennhatóságuk alatt álló, kiváltságos birodalmi városok polgárságára támaszkodva érvényesítik hatalmukat. A tartományi fejedelmek mellett a városok jelentős önálló gazdasági és politikai tényezőkké válnak. Ezt  szövetségeik, elsőként a Hanza-városok szövetségének létrehozásával érik el.

Csehország, mint a birodalom tartománya a 14. században, a Luxemburg-házból származó IV. Károly császár családi birtokaként éli gazdasági és kulturális fénykorát. Ekkor lesz Prága az ország fővárosa.

Itáliában a Hohenstaufok végső veresége után sem alakul ki egységes állam, hanem fennmaradnak az önálló kisebb államalakulatok és városállamok. Középső részén a 12. század végén létrejön a pápai állam, Nápolyban és Szicíliában az Anjouk, majd az Aragóniaiak királysága. Észak-Itáliában és Toszkánában a gazdag városállamok, közöttük Velence, Genova és Firenze jutnak jelentős nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális szerephez. Gazdagságukat a Kelet és Nyugat közötti közvetítő kereskedelemmel, pénzügyletekkel és kézműves iparukkal alapozzák meg. Az egymással vetélkedő és hadakozó városköztársaságokon belül hamarosan kiéleződnek az osztályellentétek, és már a 14. században az elnyomott rétegek lázadásaihoz vezetnek. Több helyütt egy-egy gazdag kereskedőcsalád ragadja magához a hatalmat, és zsoldosseregre támaszkodva zsarnokuralmat gyakorol több nemzedéken át.

Magyarországon a tatárjárás után a 13. század végén a nagyhatalmú főurak feudális anarchiába juttatják az országot. A 14. század elején trónra kerülő Anjou-házi uralkodó megfékezi az oligarchákat, megerősíti a központi hatalmat és a kereskedővárosok támogatásával fellendíti az ország gazdaságát. Nagy Lajos már hódító hadjáratokra is vállalkozhat. Az ország Közép-Európa vezető hatalmává emelkedik. Zsigmond alatt, aki a főurak egy részének támogatásával jut uralomra, a központi hatalom gyengül, halála után a trónharcok idején az anarchia fokozódik. Hunyadi János teszi az első lépéseket a központosított monarchia megteremtésére a török elleni védekezés  érdekében. Megkezdett művét Mátyás fejezi be. Uralkodása már az új szellemi áramlat, a humanizmus, a művészetek terén pedig a késő gótika virágzása mellett a reneszánsz kezdetét jelzi hazánkban. A 12. század elejétől a társadalom átalakulásával és a gazdaság fellendülésével a kultúra is virágzásnak indul. Súlypontja a kolostorokból, uralkodói és főúri udvarokból a népesedő városokba tevődik át. Egyházi és lovagi kultúra mellett polgári kultúra alakul ki. Ezek alapja továbbra is a vallás, de a korai középkor misztikus, a túlvilágra összpontosuló gondolkodását a földi élet, a valóság felé forduló, racionális szemlélet váltja fel. Az emberek látóköre kitágul. A nemzetközi kapcsolatok, a keresztes háborúk és a növekvő hatósugarú kereskedelem révén egyre szélesebb rétegek ismerkednek meg távoli országok jobbára magasabb kultúrájával, aminek hatása minden téren érvényesül. A gótika sokrétű, belső ellentmondásoktól és ellentétektől feszülő gazdag világát, a társadalom alapvető változásait az irodalom és a képzőművészetek is tükrözik. A józan polgári szemlélet kezd előtérbe kerülni, a vallásosság mellett újra megjelenik az életszeretet.

 

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász

Irodalom