|
A 10-13. század irodalmánál beszélhetünk vallásos irodalomról, középkori drámákról és világi irodalomról.
Az egyházi szertartásból alakultak ki a középkori drámák, melyek egyszerre három szinten is játszódhattak: a pokolban, a földön és a mennyben. Műfajai: misztérium (bibliai történetek színpadi előadása), mirákulum (szentek életének csodás eseményei, szenvedéseik és vértanúhaláluk), moralitás (az ember életútjának bemutatása erkölcsi tanító szándékkal, erények és bűnök viaskodtak az ember lelkéért).
A világi szemlélet, azaz a világi irodalom nyelve már nemzeti volt. Ezt képviseli a lovagi irodalom és a vágánsköltészet (vágánsok=tekergők). A 12. századi Európában a papság mellet a lovagság is jelentős kultúrateremtő réteggé vált. A lovagi irodalom szemléletbeli alapjai a lovagi fogadalom három sarkalatos erényén alapultak. Ezek: a keresztény hit védelme, a hűbérúr iránti feltétlen hűség, a gyengék és a nők oltalmazása. A lovagi epika a miles Christianus (keresztény lovag) vagy athleta Christi (Krisztus katonája) alakja köré fonódik, aki a keresztény hit védelmében küzd a pogányok ellen. A Roland-ének főhőse például a szaracénok elleni küzdelemben hal mártírhalált. A vallásos áhítat ezekben a művekben az egyéni dicsőség, a hírnév világias értékeivel fonódik össze. A lovagi líra a Mária-kultusz hatásától átitatva, az elérhetetlen, eszményi Magas Hölgy szolgálatát valósítja meg. Ez a szerelemélmény bár a beteljesületlenség helyzetéből szólal meg, s mentes az erotikától, mégis világibb jellegű, mint a korábbi Mária-himnuszok hangja. A lovagi költészet szülőhazája a Franciaországi Provance volt, innen indulva terjedt el a trubadúrlíra új hagyománya a középkori Európában. A trubadúrköltészetnek egy sajátos változatát képviseli a német Minnesang, melynek jellemzője, hogy a szeretett hölgy nem teljesen elvont alak, gyakran személyes vonásokkal rendelkezik, s a szerelem erotikus tartalma is gyakran hangot kap. Mindezek következményeként a német Minnesang a lovagi költészet leginkább világias változatát képviseli. Vágánsköltészet képviselője - Villon (vers részlet)
A kor irodalmának egyik legkimagaslóbb egyénisége, a polgári gondolat legteljesebb kifejezője a legnagyobb olasz költő, a feudális középkor utolsó, az új polgári korszak első nagy költője, a firenzei Dante Alighieri (1265-1321).
Fő műve az Isteni színjáték (La
Divina Commedia, 1307-1320) - részben a középkori világkép nagyszerű
összefoglalása, de megrázó realizmusa és az emberi tudás és szenvedély magasztos
értelmezése révén a reneszánsz előhírnöke is.
Gesta Ungarorum (illusztráció)
A kor másik hivatott magyar irodalmi alkotója (Kun) László udvari papja, a krónikaíró, Kézai Simon. Latin nyelvű krónikájában - Gesta Ungarorum (Magyar krónika) - a hunoktól kezdve saját koráig tárgyalja a magyarok történetét, akiket a hunok utódainak tekint. Művében részben erősen érződik a 13. század második felében jelentkező, nemesi egyenlőséget hirdető köznemesi állapot hatása, valamint fellelhetők az eretnek ideológiák nyomai is. |
A
vallásos irodalom
központjai a kolostorok voltak, mely keresztény világszemléletet közvetített. A
földi élet, és boldogság megvetése, bűntudat és vezeklés jellemezte. A túlvilági
boldogsághoz az aszketizmus, önkínzás és alázatosság vezetett. Az irodalom
nyelve eleinte latin volt, de később megindult a szövegek átdolgozása a
különböző nemzeti nyelvekre. Műfajai: himnuszok, legendák és példázatok. A
himnusz
lelkes, emelkedett hangulatú ünnepi, lírai műfaj, Istent vagy valamely eszmét
dicsőítő, imaszerű, magasztos hangú költemény. A
legenda
rendszerint a szentek életét és csodatevéseit feldolgozó történet. A
példázat
erkölcsi tanulságot szemléltető rövid elbeszélés. Több példázat maradt
fenn magyar kódexekben. (Példák könyve, Érsekújvári kódex)
Magyar
irodalmi forrás elsősorban a 12-13. század fordulóján Anonymus (névtelen) - (III.
Béla király jegyzője) történeti munkája. A teljes szövegében ránk maradt Gesta
Hungarorum (A magyarok tettei) című mű, az első fennmaradt magyarországi latin
történeti elbeszélés a magyarok eredetét, a honfoglalás és a kalandozások
történetét akarta bemutatni. Elsősorban saját korának társadalmi viszonyaira,
valamint a honfoglalás és a kalandozások korára vonatkoztatva értékes forrás. A
latin szövegben előforduló magyar szavak miatt jelentős nyelvemlék is.
