Tavasz ünnepe, Origó-ház, 2009. április 24. péntek délután egy és kettő között. Első nap.

Némi izgalom a szorgos előkészítő munka résztvevőinek kipirult arcán. Ragyogó napsütés, némi szellő lengedez. Könyvárusítás - Cinke első Antológia, Femis kötet - ABC. Fotózás. A pécsi TV is megérkezett. Riportfilm, Kis Varga Istvánnal, az elnökkel, elkapom az operatőr "grabancát" és felkísérem a kiállító terembe, zsörtölődöm, miért nem tudtak eljönni Balogh János egyedülálló rézgrafikus barátom kiállítás megnyitójára, de ha már most itt, akkor legalább. A filmes mondja - Jé, ezt már én láttam valahol -, igen, tavaly a Nevelési Központban. Mutatom és méltatom az újakat és a művész egyedülállóságát, forog a film, be jó!

Kupaktanács Szilovics Judittal, a szavalóverseny mosolygó szervezőjével, egyben a zsűri elnökével, mit, hogyan. Szólnak, menjünk az udvarra, ünnepélyes megnyitó, jelképes faültetés, miközben megjönnek a szavalni vágyó, izguló gyermekek némi tanári kísérettel. E mellett folyamatosan zavar nélkül és önként dalolva véradás, kinek van mit. Az emeleten elkezdődik a szavalóverseny regisztrációja, Várkonyi Juditunk ténykedik, "targoncás" fotók készülnek serényen, összeül a zsűri, megtelik a terem érdeklődő és versszerető, számomra mind nagyon kedves arcokkal.

Elkezdjük. Üdvözlöm az egybegyűlteket, szó esik Radnótiról, miért is szeretnivaló, egy nyúlfarknyi vers is belefér, majd átadom a szót a zsűri elnökének, lassan kezdünk. Jönnek sorban gyerekek és felnőttek felváltva, jobbnál jobb versek értelmezése, szebbnél szebb előadása, klasszikusok mellett kortársak, Szita Gábor, Varró Dániel és a lassan 100 éve született Radnóti Miklós természetesen - jó volt hallgatni. Értékelünk, három felnőttet kiemelve még egy verset kérünk, Laci, Dávid és Imre bácsi a három kiválasztott. Imre bácsi Juhász Gyula versét sokáig nem feledem, bár csak második, de azért.. Eredményt hirdetünk, a gyerekeknél a prímet vitte a Prím, és a kicsi Lilla, máris kész előadóművész, de mind az öten elismerést kapnak, maradandó emlékük maradjon a költészettel való találkozásuknak, versenyen kívüli verseket hallgatunk örömmel és Janó regélőt – pompás!

Szünet, író-olvasó találkozó, némi gitár kísérettel.

Vendég - Vidákovics Antal - jé, én őt ismerem! Hogy is volt? 1972 - Ki Mit Tud, ő táncolt, én a Bóbita báb-együttes oszlopos tagjaként, valamelyik esten, Pesten, kamerapróba után vidámkodtunk. Elfogyott az ital, s a kis csapat hangos nemtetszését fejezte ki, borzalom! Ilyen csapást! Történt akkor, hogy Anti felajánlotta, ő biz szerez még némi nemű alkoholt, hiába van vasárnap hajnal, ő megmutatja ám! De, nem megy egyedül, menjek vele. Végigrohantunk a városon, villamossal és gyaloggal, ezernyi veszélytől sem resten, sűrű kacagások közepette, majd vissza a szállásra. A társaság addigra álomba szenderedett. Anti az üveg kupakját letekerve, az akkori oly divatos "cs. - vitamint" imigyen szabadon eresztve, mint amolyan mézes madzagot elhúzva az alvók szaglószerve előtt, így tartott egy gyors ébresztőt. Aki nem tudná, e nemes nedűt nevesítem, cseresznyéből készült "pálesz" - hát ez történt Pesten, az "átkosban" - jót nevettünk a felidézésen, biz’ azóta sok minden történt..

Író - olvasó találkozó, versek, dalok, szépek és szentek, olykor szerelmesek, tüneményesek, kiválóak! Hazafelé konstatáltuk, az első nap sikeres volt, ugye megérte!

Pécs, 2009. április 24.