Mostanában egyre többet gondolok az élet furcsa fintorára. Adott esetben éppen arra, hogy amikor az ember megszületik, akkor nagy bölcsességgel rendelkezik. Még beszélni nem tud, így nem tudja elmondani, kimondani – talán ez is segít? – de sokkal többet tud, bizonyos dolgokról, jobban tudja honnan jött, talán még azt is, miért. Szemléli a körülette lévő világot, élőt és élettelent. Kicsit furcsán nézi az emberek izgatottságát, főleg azokat, akik folyton körülötte ugrálnak.

Később "elfelejti" ezt a tudást. Belesodródik maga is ebbe az izgága, felfokozódott emberi létezésbe, átveszi a viselkedési formákat, mintákat, amik körülveszik, és elkezdődik a hajsza. Kapkod, szenvedélyes lesz, mindenáron ki akar tűnni, látszani akar és beszél, beszél -, sokszor ostobaságokat, mint ahogyan gyakran azt is cselekszik. Pördül, fordul, siet, semmi másra nincs ideje csak a rohanásra. Iskolák, szerelmek, család és otthonalapítás, munka, gyereknevelés, karrierépítés, pénzkeresés, még nem elég, még, és még..

Így telik el élete nagy része. Ezek az évek úgy elrepülnek!

Utólag visszatekintve perceknek tűnnek. Azután ötvenöt - hatvan éve körül lecsendesedik. Előző éveire visszatekintve, önmagát akkor már forrófejű kamasznak látja. Már nem akar mindenáron részt venni az esze ment körforgásban, a csendet szereti, s ha nem is zárkózik be, figyelmesen szemlélődik, és hallgat. Egyre jobban szereti az elmélkedést. Keresi azt a világra jött kis bölcset, aki születésekor volt. Talán elemzi elmúlt életét, cselekedeteit, de egyre többet gondolkodik azon, ki is ő, honnan jött, meddig jutott és hová tart?

Szeret egyedül lenni. Soha nem unatkozik.

Van, aki ilyenkor rukkol elő, valami elnyomott vággyal, lelassult világa felvillantja kreatív készségét. Festeni kezd, vagy szobrokat mintáz, esetleg ír -, verset, prózát. Nem azért, mert elismerésre vágyik, csak valami, ott mélyen belül, önmagában erre ösztönzi. Azt mondják az okosok, ők a későn érő típusok.

Szó sincs erről.

A nagy rohanásban elsodort önmagára találások ezek, felébredések. Ezért aztán tanulni kezd, képezi magát. Elmaradásait pótolja, könyveket vesz a kezébe. Minél többet olvas, tanul, annál inkább ráeszmél a nagy igazságra, milyen keveset tud.

Az este a pihenésé. Az esti szürkülettel és a napnyugtával az élet idősebb lesz, időterek nyílnak meg mindannak, aminek az ember egy életen át örült. Nap a naphoz, év az évhez és élet az élethez illeszkedik örök ritmusban. Élet és halál egy és minden időben időtlen. Csend van és örökkévalóság.

2011.