BÚCSÚ est
Ronkov
Alex: Összetartozás
előadó: szerző
Mozdulsz... mozdulok.
Rezdülsz... rezdülök.
Sírsz... könnyezek,
Félsz... rettegek.
Bánatod... bánatom,
Fájdalmad... fájdalom,
Szavad...? mosolyom.
Mosolyod... balzsamom!
Ronkov
Alex: Mégis megérte
előadó: szerző
Sok tett
Mi lett...
Kiért-
Miért?
Azért
Megért
Sokat,
Hogy mit
Lelkem
Tanít,
Bennem
Megért.
Ronkov Alex:
Bohócballada
előadó: szerző
Serdül-perdül rút arcán
Örök derű, vigalom
Lelke örömhullámain
Ringatózni nyugalom.
Szülte őt a fájdalom, hogy
Örömtüzet élesszen,
Önmagában bú és öröm
Ellentétet érezzen.
Fájt a bánat a lelkében
Mégis, mindig nevetett.
Szenvedett az emberekért
Nevetett és szeretett.
Mit tekinti őt a néző!
Követeli víg dalát,
Ha megszakad, majd lesz másik
- gondolattal - kacaját.
Áll a műsor, heje-huja…
Soha vígabb gyereket!
"Hogy muzsikál, csetlik-botlik,
Hogy veti a kereket!"
Még otthon is azt beszéli
Fiatal az öregnek:
"Ugye ilyet sose látott,
amióta öreg lett!"
A víg műsor végére ért,
A tömeg már szenderül,
Csak a bohóc...
Csak a bohóc az, ki magába merül... |
Sárközi
László: Barátaimnak
(válasz Dömének)
előadó: Mészáros Zoltán
Keveset eszem és alig mozgok,
hírektől bolydul föl lelkem, gyomrom,
omladozik elefántcsont tornyom,
a napi néhány teendőm is fáraszt,
bokornyi gondjaim toldom-foldom.
Késő már nekem bármilyen barát,
bár az ember csak keveset talál,
régen nem álmodom olyan hazát,
ahol nem csak értenek - elfogadnak
s nem televízió, könyv a tanár.
Lehetnék bár szemellenzős-vidám,
de szájon lakatot, lelken igát
látok, mert homlokomra írják hibám:
Magyarországon sose leszek több, csak
okok nélkül szaporodó cigány.
Arctalan ajkak, démoni szavak,
értelmetlen bármiféle harag,
árnyék harcolnom nem lenne szabad,
vesztek, ha megteszem, akkor is, ha nem,
küzdjek velük? Vagy tagadjam magam?
A depresszióm látja a valót:
kikötve ring s csöndben merül hajóm,
hídján rég a kormányon lóg zakóm,
fárasztó tudat, mit kívánna az út,
feszes vitorlákkal legyek kalóz.
Bezárkózom, hogy senki ne bántson,
hogy a sebem valahogy se látsszon,
a semmit is úgy teszem - ne ártson,
naphosszat csak a számítógép előtt
ülök és játszom. Bizony, csak játszom...
Szaszák
Luca: Arany-élet
részleteket előadott a szerző
Arany-élet kinyílt virág,
verseiben mind gyöngyvirág.
Szalontai szülő háza,
vén szülei féltett álma.
Bogárhátú sáros viskó,
szegénység és földes padló.
Nyolc halott testvére képe,
öreg szülők szép reménye.
Kérges kezű tanítója,
földművelő apja volt csak.
Régi mesék elmondója,
hamun írt betűk tudója.
Debreceni diákévek,
mohón tanult jót és szépet.
Latinul és franciául,
szobrot farag, fest és ámul.
Otthagyva az iskoláját,
vette színészi gúnyáját.
Nem találta már világát,
szégyenébe hazatért hát.
Édesapja élet árnyán,
elveszti szeme világát.
Édesanyja halott ágyán,
keserűség Arany vállán.
Sárviskóba csendes munka,
megtisztelik tanítónak.
Szalontai aljegyző lesz,
tiszta szíve szerelmet fest.
Életének fényes gyöngye,
kicsi lánya Juliskája. .
Betér hozzá a szerencse:
kisfiút is ad Istene.
Pályázatot hirdet néki,
a Kisfaludy Társaság.
Toldi Miklós hős vitézünk,
tolla hegyén csillog már. |
Húsz aranyat kapott érte,
jutalma még nagyobb lett:
Petőfi lett a barátja,
igazi lelki hű társa.
Forradalmunk hősen lángolt,
magyar költő lelke szárnyalt.
Nemzetőr-dal messze szállott,
csak szabad hazára vágyott.
Elvesztette minden álmát,
hivatalát, kis vagyonát,
láng lelkű barátját,
versbe vetett bizodalmát.
Gimnázium Nagykőrösön,
költőnk tanár, de nincs öröm.
Magyart tanít fordít és költ,
de boldog arcot nemigen ölt.
Pesten indul szép új sorsra,
megindul a versek sora.
Akadémiai tag lesz,
irodalmi lapot szerkeszt.
Életének melegsége,
kihunyt szép lánya fénye.
Összetört a lelke mélye,
nem szólt a költő zenéje.
Büszkesége fia maradt,
ki maga is verset arat.
Pici remény Piroskája,
lánya után unokája.
Tündérszigeten költeni,
tölgyek alatt megpihenni.
Kapcsos könyv lapjaiba
őszikéket elrejteni.
Sírja fölött ma egy tölgy áll,
egykor a Margitszigeten állt.
Hatvanöt év elhullt virág,
de versben nyíló élő virág. |
Serfőző
Attila: Suttogó
előadó: Bakonyi Orsolya
Könnycsepp a Világ.
Homályos, sós talány,
van, hogy lázas tánc,
máskor hideg magány.
Vércsepp a Világ.
forró, fénylő, zamatos,
néha pörgő gömbalak,
ám többnyire csak lapos.
Te vagyunk a Világ.
fűszerillatú zene,
félszegen búgó csók,
éhes lelkünk nedve
GÁTHY
EMŐKE: ESERNYŐBÚCSÚZTATÓ
előadó: Garad Annaműria
Székelyudvarhelytől Tibód
Másfélórás jó gyalog út
Negyven fokra hevítette
Jóistenünk mai kedve
Esernyőmben bíztam egyre
Előlép ma napernyő lesz
Ámde az Úr adta-vette
Felhőit küldte helyette
Kürtösi
Gizella: Napsütésben
előadó: szerző
|
Olvasgatva ült a Hargita menedék háza előtt.
Az előző napokban vásárolt füzetecskét lapozgatta, amelyben
székely viccek találhatók. Jólesően látta viszont a
helyszínekben azokat a városokat falvakat amelyekkel hat
napon át ismerkedett.
Furcsa zajra kapta fel a fejét. A békés idilli környezetben
egy színes dressz ruhás filigrán alak érkezett kerékpáron,
nagyot fékezve. Kezén és lábán szintén színes
védöfelszerelés. Fején csónak alakú fém színű sisak, rácsos
kivitelben koronázta körül a fiatal női arcot, látszhatva a
lazán hátrakötött hosszú hajat.
A különös teremtmény kedvesen köszönt, majd lehuppant vele
szemben a padra. Elővette jó reggelt szeletét, megkínálta
őt, majd kedvesen mosolyogva válaszolt a még mindig
megilletődött beszélgető társnak.
Huszonhárom éves, fogorvos mellett dolgozik asszisztensként
Zetelakán. Itt lakik és itt járt középiskolába is.
Versenyszerűen kerékpározik, most éppen edzésben van,
nagyobb versenyre készül.
Kérdezett, választ kapott ,kérdezték válaszolt.
Fél óráig beszélgettek talán, vidáman és örömteli
hangulatban.
A lány felállt, elköszönt olyan természetes egyszerűséggel
ahogyan érkezett.
Tűnődve nézett utána.
Ajándékként kapta ezt a fél órát.
Napokon át csodálta a már-már valószínűtlenül festői tájat
minden látnivalójával, emlékével. Mégis! Valami hiányzott.
Az ember. Az ember aki a jelenben él és közvetíteni tudja a
ma itt élő ember élet érzését.
Ma megkapta. Egy tüneményesen kedves lánytól aki vidáman
élet igenlően él és mesél, gondosan, szépen kiejtve minden
szót. A kép megszületett, keretet kapott.
Hálásan tekintett az égre. Köszönöm Istenem! |
TUZA S.
TIBOR: BÚCSÚ ESTRE
előadó: szerző
Az utazás, a beszédhallgatás és az alvás
Kevés időt hagyott az összegezésre.
Ezért a hét percnek, most csak, a kis részét kérem!
Hallgassátok hát! Ím, e: búcsú költeményem!
Gördül az időkerék megállíthatatlanul.
Múlt és jelen köze növekszik. Vagy csak meglazul.
Szűk hete még, közeledtek itteni napjaink.
Ma már legtöbb, búcsúzóul, barátként visszaint.
Voltak buszra várakozó, sok, izgalmas percek.
Kaptam pálinkát, de enyémből nem nyeltek.
Volt utazó társam, de hűtlen lett hamar.
Lakótársam vezető lett, de engem nem zavar.
Volt adó, volt vevő, volt bukó, volt nyerő.
Volt lassú, heves. Volt fedő felhő s nap arc-verő.
Téptem falevelet. Szép nő szemébe néztem.
De férfiasságomhoz eredményt el nem értem.
Sok a mondandóm. Rengeteg, amire gondolok.
Ám, bölcs csak úgy lehetek, ha hallgatok.
Szervusztok!
2012. július 14.
Bartók
Anikó: Egy perc
előadó: Bakonyi Orsolya
Csak egy percre állj meg,
ne nézz tévét, ne halld
a rádiót,
Csak egy percre állj meg!
Haldd meg belső hangod
mit üzen a léted
a te saját bensőd
ha nem érted? Csak állj
némán
szenderegj, ha szükség
hozza. Meghallgatsz te
bárkit. Önmagad ne
tagadd, ne feledd a
kínt, ne hagyd meg benned.
Miért, mert könnyebbet
választod.
Csak egy percre állj meg,
egy néma szóra most!
Önmagaddal beszélj,
mert ha jő az óra...
Isten szólít, maga.
Számot, hogy adsz élted
vétkeiről?
Hol várnak, késő lesz.
|
Ollmann
Anasztázia:
Láttad a fényt?
előadó: szerző
Amíg hinni tudtam Benned,
megindítottad szívemet,
Túlról Visszatért Vándor.
Hivatásom sokfelé vitt,
ezret láttam, sorsod mégis
megérintett valahol.
De tényleg voltál odaát?
Nemcsak lázálom világát
adta Égi Igazság?
S csak a földön törlesztettél
"ifjúságod vétkeiért",
mely több volt, mint ifjúság?
Visszaéltél, míg volt erőd,
s nem láttad, hogy lábad előtt
szeretetre éhezik?
A Bíróig el nem értél,
mielőtt még visszatértél,
de hidd, Ő is létezik.
Alig hittem a lajstromot,
nem ismerlek, nem tudhatom,
hogy mire van még remény...
Ha emlékszel rá, hogy van fény,
földi múltba is visszanézz,
Előtted még az esély!
Mögötted meg, Gyarló Ember,
évtizedes emlékekkel
a mélyben valaki sír!
Vad tűz lobog a szemében,
bár elrejti a kedvében,
feloldozni mégsem bír!
Eltelt idő nem menthet fel,
csak az, akinek vétkezel...
második életedben
legyél képes eléállni,
gyarlóságodat belátni...
sokat tűrt a kezedben... |
amit fel tudtál emelni
s törékeny testéhez érni
gyerekes vétkeiért!
Nem láttad már Magad előtt
pólyácskáját, amiben jött,
akaratlan ideért?
Más kellett, más lett életed...
de mondd, Ő miről tehetett?
Mert a múltadból hoztad?
Szakadt család nem volt elég
Neki, kellett mellette még
hosszú földi kárhozat?
Biztosan nem felejtene,
de mentséget csak keresne,
a bosszút már lenyelte...
Nem hárította senkire,
csak majdnem - szeretteire,
és ártatlan gyerekre...
De volt szíve felismerni,
jogot erre nem ad senki,
nem adhatja ő tovább
amit ő kapott szívtelen
inkább szívja feszültségben
a zenének mámorát...
Eddig nem látta szívedet…
szeresd, amíg még itt lehetsz,
s pillantása fényében
ne légy büszke most lemosni
mit még lehet… szívből szólni,
s megolvadni lényében...
Mindig, most is tudd: az lehet
csak, akivé régen tetted...
Nehéz már a változás...
Korán, mégis későn lépett
ki börtönéből, mit érzett,
s jött a "szabad" látomás...
Ne vesd meg, hisz Magad veted
vele együtt örökre meg!
Lásd meg benne múltadat...
Azt nézd, ami még menthető...
S ha eljön újra az idő,
tisztán indítsd utadat... |
Ocsenás
Gábor: Kérdeztek
előadó: szerző
Álmomban kérdeztek,
hej, miképpen élek,
van-e földi kincsem,
boldog-e az élet.
Ha az Isten szólt,
a válasz a számon,
igen, van egy kincsem
e bűnös világon.
Az, hogy sírni tudtam,
tőled tanultam,
és férfi módjára
párnámba fojtottam.
 
 |
