KÍNAI & JAPÁN MŰVÉSZEK

A 19-20. századfordulón nagy divatja lett a keleti művészeteknek és a szimbolisták, illetve az imagisták (például Ezra Pound) felfedezték a japán és kínai költészet erős képszerűségét, illetve a kalligráfiában rejlő androgínitást (kétneműséget) vizuális és verbális (látási és szóbeli) kifejezés között. Érdekesség szempontjából bemutatok egy kínai költőnőt és képversét a múltból és egy japán költőt alkotásaival a jelenből.

Su Hui portrék és XUAN JI TU másolatok (fekete/fehér angol és színes verziók)

SU HUI vagy Su Shi (365-427), a Jin-dinasztiában, a negyedik században élt, az első kínai költőnő, akinek bár több verse örökre elveszett, de egy híres képverse annyira egyedi, hogy fennmaradt. A kínai világkép a történeti idők kezdete óta férfiközpontú volt. Az ókori Kínában, több ezer irodalmi alkotás között szereplő női költők művei mind elvesztek. (A konfuciánus világkép alapvetően hierarchikus volt, amelyben mindenkinek megvolt a maga helye. Ez vonatkozott a nőkre is: a konfuciánus iskola kidolgozta azokat a szerepeket, amelyeket a nőknek be kellett tölteniük, ezek a szerepek - a feleségé és az anyáé - váltak a társadalmilag egyedül elfogadott életmintává. Mint a történelem megmutatta, a konfucianizmus által megszabott keretekből némely nőnek sikerült kitörnie, de általában őt is, férjét is megvetették.) Bár Su Hui neve nem szerepel egyetlen klasszikus kínai költészeti antológiában sem, de "palindrom" (Star Gauge - Xuan ji tu; Hsüan-chi Tu) verse ennek ellenére is fennmaradt. Su Hui egy jelentős kormányzati tisztviselő felesége volt, boldogok voltak együtt egy ideig. De aztán férje egy ágyasra tett szert, és bár természetes volt abban az időben a "második feleség" - Su Hui dühös lett és amikor férjének utazni kellett nem volt hajlandó vele menni, aki ezért megszakított vele minden kapcsolatot. Bánatában írta a híres versét, amelyben szerelméről vall. Amikor a férfi elolvasta, elküldte ágyasát és visszatért első feleségéhez. A palindrom olyan szó, mondat vagy szám, amely odafelé és visszafelé olvasva azonos. Az írásjelek egy 29x29 karakterből álló négyzetet alkotnak, ez maga is több kis négyszögből áll: a sorok minden irányban olvashatók (vízszintesen, függőlegesen és átlósan), így összesen 2848 különféle olvasat lehetséges. Az olvasó egyszerre csodálja a képként megjelenő szöveget és annak értelmét: nyelvi játék ez, szigorú szabályokkal. A Star Gauge eredetileg selyem kendőre volt hímezve öt színben, így nyilvánvalóvá válik a vers bonyolult szerkezete, tulajdonképpen egy nagy kollázs. Ha Su Hui férfi, akkor bizonyára az egyik legnagyobb ősi kínai költőnek tartották volna számon.

Kajino Kyüyö (1936-) japán költő Tokióban született. Kalligráfus (szépírás művésze), festő, vizuális költő és fafaragó. Több kiállítása volt az egész világon és kilenc saját kiállítása Japánban. Az itt bemutatott három alkotása többek között 1993-ban jelent meg a legtöbb képverset bemutató Kaldron című Észak-Amerika Online vizuális költészeti magazinban. A Light Pescia ötös sorozatának részeként a három alkotás megjelent Japánban (Word Press) valamint Fény és Árnyék kiadásban is (USA, Kajino Kyuyo: Line).

Copyright © 1993 by Kajino Kyuyo.
From Line, Word/Light Pescia series number 5, co-published by Word Press (Japan) and Light and Dust Books (U.S.A.). For information on the Word/Light Pescia series, see the Light and Dust booklist. - Kajino Kyuyo was born in Tokyo in 1936. Calligrapher, painter, visual poet, and carver of seals, his work in these media have appeared in many shows throughout the world, and in 9 one-man shows in Japan.

ISZLÁM & HÉBER MŰVÉSZEK

Az iszlám művészetben a képvers őse a keleti kalligráfiák. A kalligráfia (görög kallos "szépség" + grafosz "írás" szavakból), díszes, szép kézírás és annak művészi fokú gyakorlása. Kalligrafikus írásnak szokás nevezni a rendezett, szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást, amelynek többféle változata van, jelenleg mindegyik kiveszőben. A Közel-Keleten a muzulmánok is kedvelik a kalligráfiát, művészi teljesítménynek és az inspiráció szolgálójának tartják. A kézírás része az iszlám filozófiának, amely nem engedte a hasonmás képi ábrázolást, így szinte olvashatatlanul túldíszített, réztárgyakba vésett vagy falakat díszítő írásban bontakoztatták ki magukat a díszítő kedvű írástudók. Ilyen kalligráfia például a szultánok pecsétje is. Az iszlám és zsidó tradíció szerint is hangsúlyos a szép írás, amit képekkel kombináltak. Ilyen szépséges kombinációk a héber betűk is, de példa erre két írással díszített kép, melyben a második egy tradicionális szöveg a masszoráta megjelenítése a Biblia Hebraica könyv kéziratában. (A maszoréta szöveg elnevezése a héber /massorah = hagyomány/ szóból ered, és áthagyományozottat jelent. Maszoréta tudósoknak hívják azokat a zsidó írástudókat, akik az 5-10. században magánhangzó jelöléssel /pontozás/ látták el az addig mássalhangzóírással írt szöveget, kialakították a biztos mintaszöveget. Kritikai megjegyzéseiket a szent szöveg köré írták. Igen gondos munkát végeztek. Megállapították a másolás szigorú szabályait: meghatározták a használható írásanyagot és tintát, megszámolták a sorokat és betűket, amellyel ellenőrizni kellett a másolás pontosságát. Ha egyetlen hiba volt egy kéziratban, ami a másolat ellenőrzésénél kiderült, az egészet meg kellett semmisíteni!)

Vers a Koránból perzsaszőnyegen - héber betűk és kalligráfiák

A héber költészetben kezdetben bibliai témában írtak verseket és még az igazán tehetséges költők is csak arabul verseltek. A Mohamed előtti arab irodalom számos zsidó költőt mutat fel. Az "ABRAKADABRA" - arámi eredetű, redukálódó (csökkenő, apadó) strófaszerkezetű máig használt varázs formula. Jelentése - szűnjön meg a betegség úgy, mint ez a szó. Gyógyító erőt tulajdonítanak neki, szinte egy képvers, amit régi és új költők is felhasználták.

varázsformula - Ibn Ezra alkotással

A héber világi költészet csak spanyol és provencál, később olasz földön virágozhatott, ahol a zsidóság a politikai nyomás alól felszabadult. A világi költészetben csillogtatta szellemét Ábrahám Ben Meir IBN EZRA (Toledó, 1092 - Róma 1167) költő, bibliatudós, matematikus és világutazó. 1139-ig Spanyolországban élt, bár lehet, hogy eljutott Észak-Afrikába - Marokkóba, Algériába, a tunéziai Gabesz városába, sőt esetleg Egyiptomba is. Későbbi tevékenysége alapján nem kétséges, hogy igen széleskörű és magas szintű tanulmányokat folytatott, így járatos volt a Szentírás tudománya mellett a grammatikában, a filozófiában, a matematikában, az asztronómiában és az asztrológiában, az alkímiában, de még az orvoslásban is. Családi életéről keveset tudunk - 5 gyermeke született, 4 közülük fiatalon meghalt, az ötödik, Izsák - híres költő lett, aki élete nagyobbik részét a Közel-Keleten, a muszlin világ szívében élte és itt áttért az iszlám hitre. Ibn Ezra 1140-ben már Rómában van, és úgy tűnik, többé már nem is tér vissza szülőföldjére. Ezt követően nincstelen vándortudósként él. "Valaha ifjú koromban verseket költöttem, melyekkel úgy díszítettem a héber tudósokat, mint egy nyakékkel" - írja egy hosszú, panaszos versében. Ibn Ezra szívesen nevezi magát "a költőnek" (hasar), mint Tóra kommentárjának bevezetőjében, vagy "a költemények atyjának", miként a versbe szedett naptári rendjének végén. Világi és vallásos költőként egyaránt dicsőséget szerzett magának és kortársaitól eltérően, műveiben kizárólag színtiszta héber nyelven szólalt meg. Vannak alkalmi versei, szatirikus költeményei, dicsőítő énekei, de ír a barátságról, a szerelemről, a természetről vagy éppen a borról is. Ő az első képviselője annak a szefárdi irányzatnak, amelyhez olyan párbeszédes költemények tartoznak, ahol a szereplők állatok, élettelen tárgyak, sőt olykor elvont fogalmak. A gyakran versekbe foglalt levelei, rejtvényei és epigrammái finomságról, elmésségről és humorról tanúskodnak, és személyes élményeket tükröznek. Néhány verse valójában megelőlegezi a későbbi spanyol költészet realista irányzatát. Ő az első héber vándorköltő, eredetisége nagyrészt a nyelvi és a költői eszközökkel való játékában mutatkozik meg. Sokszor él az arab vagy a latin rímmel. Vallásos költészetéhez tartoznak a himnuszok, a bűnbánó és esdeklő versek, a zsidósság szomorú sorsát megéneklő művek és a filozófiai tárgyú alkotások, melyek mind-mind Isten megismerése és az Ővele való egyesülés utáni vágyról tesznek tanúságot. Olykor a képi megjelenítés is szerepet kap műveiben, mint például egy fa alakjában leírt költeménye esetében, ahol a szöveg nem követi a normatív szintaxis követelményeit és részleteiben sem lineáris. Kép és szöveg csak együtt, az egymást kiegészítő kölcsönhatásban érvényesülnek.

Abulafia (anagramma, Isten névjegye) - album részletek

A képvers történeténél már szóba került Ábrahám ben Sámuel Abulafia (1240-1291) élete és egy kerek kabalisztikus kép-írása is látható ott. Több értekezést írt a miszticizmusról, mint például Az erényes ember könyve és Az élet könyve. Abulafia egy különleges technikát ajánlott, amelynek célja az volt, hogy a gyakorlót a szeretet magas szintű állapotába emelje, hogy földi élete alatt szeretetreméltó és elragadó legyen. A módszer első lépése a megtisztulás volt, majd Isten nevének betűin – JHWH – való elmélkedés. Az ezeken a betűkön való folyamatos meditáció tette lehetővé a Mennyországba való eljutást. A 32 éves Abulafia rabbi rájön a Tetragrammaton lényegére (1272. 05.14), köteteiben több diagrammot is készít (pl.: Zohár - teremtés érintése, Isten névjegye 42 betűvel).