Dick Higgins élete és kötete a vizuális költészetről

Ma már senki sem vitatja a költők kezdeményező szerepét a nagy művészeti mozgalmak létrejöttében. Vizuális költemények már időszámításunk előtt is léteztek, és egyes történelmi korszakokban, a hellenizmusban, a latin irodalom fénykorában, a reneszánszban és a barokkban széles körben váltak elterjedtté. Dick Higgins több mint kétezer, az antikvitástól a 19. századig ívelő időszakban született képverset kutatott fel. Egyike volt az elsőknek, aki tudatosította a néhai és a mai képvers közötti összefüggéseket, a genetikai szálak vitathatatlan meglétét. Életéről és munkáiról az alábbiakban látható (angol nyelven) ismertetés, Dániel Nagy László: Salute to Dick Higgins c. képversével és Pattern Poetry: Guide to an Unknown Literature könyvborítóval kiegészítve:

Dick Higgins (1938-1998 - kép jobbra), Angliában született, (Cambridge) de több helyen élt Amerikában és Angliában (Worcester, Putney, Massachusetts, Vermont, Concord, New Hampshire) költő, zeneszerző, festő, performer, tipográfus, intermédia és fluxus művész. Komponálni John Cage-től tanult New Yorkban a New School of Social Research-ben. 1963-ban alapította meg a Something Else Press-t, ahol többek között Gertrude Stein, Marshall McLuhan, John Cage, Claes Oldenburg, Ray Johnson írásai, valamint neves Fluxus tagok: George Brecht, Wolf Vostell, Daniel Spoerri, Emmett Williams, Ken Friedman szövegei is megjelentek az 1960-as évek során. Something Else Press volt kiadója konkrét költészetnek és számos, a fluxus-művészettel összefüggésbe hozható publikáció is köthető hozzá, Intermédia c. cikke is ott jelent meg. Művész és teoretikus: összesen 47 írása között szerepel a Vizuális Költészet: Útmutató egy ismeretlen Irodalomhoz (Pattern Poetry: Guide to an Unknown Literature) című képvers katalógusa, ami természetesen sok hasznos információt tartalmaz az európai nemzetek, népek kultúrájában élő képvers-műfaj történetéről is. Valójában a világon egyedülálló képvers gyűjtemény, magyarázatokkal. Higgins könyvében a magyarországi fejezethez Kilián István szolgáltatta az ott talált adatok jelentékeny többségét.

válogatás a könyvből, négy korszakból

A fenti képek illusztrációk a kötetből: 1/ismeretlen latin alkotó keresztverse a 10. századból: Fragmentum Augienses; 2/keleti héber "hatágú csillag" (Aylet Ahavim 1665); 3/középkori kínai ábravers; 4/Lepsényi István pápai poétika-tanár kézirat-gyűjteményéből maradt fenn ez a 18. századi kettős kereszt alakú ábravers. Itt már megfigyelhető az addig egyházi képvers korábbi jelképeiből díszítőelem, illusztráció lett. A varázsszöveg és értelme: Munera mitte, Deus/Ajándékot küldj, Uram! - Higgins a 35OO évvel ezelőtti hieroglifáktól származtatja a képírást, könyvében különleges és érdekes illusztrációkén szerepel egy 3OOO ezer éves Spirál vers, amit Kréta szigetén találtak és spirális szürke agyagkorongként ismernek. Dick Higgins szerint Janus Pannonius De litera Pythagorae címmel ipszilon alakban írt epigrammát. A feltételezést sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet. - Higgins 1960-ban feleségül vette Alison Knowles költőnőt, képző- és performance-művészt, akivel 1962-től közösen vettek részt a Fluxus fellépésein és körútjain (1993 áprilisában Budapesten is volt közös bemutatójuk az Artpool Művészetkutató Központban). Ugyancsak feleségével ketten voltak a "Mail Art" egyik első megalapozói, mivel a hatvanas években számítógéppel megírták első verseskötetüket, amikor sokan még azt sem tudták mi az a computer. A fluxus a mail artban a kísérletezés, a kommunikáció és az interakció lehetőségét látta. Fluxus (áramlás): – 1961 körül a neodadaizmus jegyében létrejött, 1978-ig virágzó nemzetközi mozgalom. Legfontosabb előzménye John Cage munkássága, illetve a Black Mountain College-ban valamint a New School for Social Researchben zajló tevékenység. A Fluxus zenei események-happeningek, "Fluxus fesztiválok", performance-ok szervezésével, valamint a jellegzetes "multiplikációk", újságok, művészkönyvek stb. kiadásával foglalkozott. A mozgalom fő szervezője George Maciunas, néhány a jelentősebb fluxus művészek, gondolkodók közül: Alison Knowles, Ben Vautier, Nam June Paik (és Charlotte Moorman csellóművész), Dick Higgins, Benjamin Patterson, Wolf Vostell, Daniel Spoerri, La Monte Young, Philip Corner, Henry Flynt, George Brecht, Robert Filliou, Yoko Ono. A fluxus egyedülálló jelenség a huszadik századi művészettörténetben. Magát a szót George Maciunas (a mozgalom fő szervezője) eredetileg egy, a New-Yorkban élő litvánok számára készítendő lap címének szánta, azonban hamarosan valami egészen más lett belőle. Egy olyan fogalommá változott, melynek hihetetlenül tág jelentéskörébe az emberi kommunikáció szinte valamennyi lehetősége belefér. A fluxus nevével fémjelzett, vagy vonzáskörében létrehozott művek között filmeket éppúgy találunk, mint újságokat, könyveket, performanszokat, szimfóniákat, szobrokat, hangkölteményeket, táncokat, ünnepségeket, egysoros vicceket, megoldhatatlan feladványokat, játékokat, de a fluxus-művek többnyire e kategóriák egyikébe sem illenek bele. Azokon a határvidékeken bukkannak fel, amelyek e kategóriák között találhatóak. A fluxus-művek az intermédia legkorábbi megnyilvánulásai közé tartoztak. A - bizonyos fokig a korabeli happeningekre is alkalmazható - "intermédia" megjelölés egy fluxus-művész, Dick Higgins leleménye. Olyan művekre utalt vele, amelyek strukturálni képesek a médiumok közti tereket.

fluxus és intermédia ábra

Dick Higgins 1965 óta használta az intermédia fogalmát, feltárva az idetartozó művek azon jellegzetességét, hogy bennük a különböző médiumok a konceptualitás szintjén olvadnak össze, és szét már nem választhatók. Eredetileg a Fluxus tevékenységét jellemezte. Szemben a multimedialitással, azaz a műfajok keveredésével, az intermedialitás a műfajok közti "üres terület" betöltésére, a műfajhatárok megszüntetésére irányul. A kortárs művészek jó része vallja ma is magáénak ezt a fogalmi megközelítést. - Dick Higgins: Néhány gondolat a Fluxus kontextusáról (New York, 1978. január 8 - részlet): "... A Fluxus egyik alapfeltevése, hogy a dolgok között szoros megfelelések vannak, hogy a cipő- és a ló nyelvészetben van annyi közös, amennyi elég egy fogalmi modell felállításához, s ezért egy adott esztétikai koncepció esztétikailag kielégítő megvalósításának a cipő éppúgy az eszköze lehet, mint a ló. Mindez a művészet esztétikájára nézve azt jelenti (és természetesen nem minden esztétika művészetesztétika), hogy a különféle művészetek (a gondolkodás művészetét, a filozófiát is beleértve) elég hasonlóan viselkednek ahhoz, hogy médiumoknak tekintsük őket, s a köztük lévő területek így szükségképpen inter-médiumok (hogy Samuel Taylor Coleridge terminusával éljek, amelyet 1963-ban élesztettem újjá). Minden intermédium a maga jogán új médiummá válik, mihelyt elegen hivatkoznak rá. A konkrét költészet és a kalligráfia például egyaránt az irodalom és a vizuális művészetek közti intermédium, de miért ne létezhetne egy intermédium a konkrét költészet és a kalligráfia között, vagy a konkrét költészet és a vizuális művészetek között (ez utóbbi talán az olasz poesia visiva ideájára emlékeztetne), vagy a konkrét költészet és a populáris zene között (a brazil popénekes, Gaetano Velhosa számai példázzák, mire gondolok) és így tovább." - "...Coleridge valami nagyon hasonlót mondott 1812-ben a költészetről (az ő művészete a költészet körül forgott): 'A szépművészetek mind a költészet különféle válfajai. Ugyanaz a szellem szólítja meg a tudatot a különböző érzékszerveken keresztül, s mindegyiknek a legalkalmasabb módon ad hírt magáról. Innen a természetes tagozódás a nyelv költészetére (ez a legigazibb költészet, mert ez van a legkevésbé kitéve a tér és az idő véletleneinek és korlátainak); a fül költészetére, azaz a zenére; és a szem költészetére...'" Az 1999-ben Budapesten az Ernst Múzeumban bemutatott kiállítással - mely szövegeket, fotókat, kollázsokat, kottákat, és a modern technikával összekacsintva digitális képeket tartalmazott - tisztelettel adóztunk Dick Higgins emlékének, aki 1998. október 25-érol 26-ra virradó éjszaka szívroham következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt. A kiállító művészek szinte valamennyien személyesen ismerték Higginst, az ifjabb generáció is nagyra becsüli - mindannyian az ő szellemiségében próbálnak új utakat bejárni a művészet területén. - Dick Higgins foglalta össze a konkrét költészetig valamennyi vizualitást igénylő költészetet, amit ma már vizuális költészetnek ismerünk. Következő képeken erről található (angol nyelven) Karl Kempton ismertetésének részlete:

Kempton cikk (1-2) + kempton grafika és fotó-montázs

Karl Kempton’s visual poems have been nationally and internationally published and exhibited since 1974. His work has evolved from typewriter to computer b&w to color and now mixed media with use of a slr digital camera. RUNE series began november 1974. Eedited and published KALDRON between 1976-1990, coeditor of kaldron, volume two, on-line anthology edition published by karl young (http://www.thing.net/~grist/l&d/kaldron.htm). 12 from RUNE Series and 5 PHOTONS. acknowledgments: books — RUNE, A SURVEY and 3 CUBED; mag — ECHO; anthologies — WRITING TO BE SEEN and THE LAST VISUAL POETRY ANTHOLOGY. web — logolalia, fundacaove locipedica, skylab, mathematical poetry. - Karl Kempton "rovás írásainak" több száz oldalra rúgó gyűjteményéből (17 év munkájából) Karl Young tett közzé néhány darabot a kilencvenes évek elején (Rune, Light and Dust könyvkiadó, Kenosha, WI, 1992). "Kempton egy alkalommal azt a futólagos, de nyomatékosnak ható megjegyzést tette, hogy a kortárs művészetben és vizuális költészetben előforduló hullám-ábrázolások többnyire elégedetlenséget váltanak ki belőle" - írja Young. Kempton szenvedélyes hullámlovas és évtizedek óta aktív környezetvédő. A hullám az ő számára egyszerre fizikai és spirituális jelenség. Kempton hite szerint az OM szó hanghullámai hozták létre a világot (OM /Aum, Hum/: misztikus szanszkrit szótag. A mantrák rendszerint ezzel a mondattal zárulnak). Alig-textuális textúráinak visszatérő jellegzetességei: az igen-nem, fekete-fehér ellentéten alapuló egyszerű jelrendszer (pl. buborék-nulla kontra kő-pacni), valamint a bonyolult - és sokféle asszociációra lehetőséget adó - mintázat. Olykor véletlenült talált, máskor tudatosan választott mintákból indul ki: indián szövésmotívumokból, molekuláris szerkezetek diagramjaiból, mandalákból, kalligráfiákból, elektronikus kapcsolási táblákból - tenger mosta sziklapartból.