Konkrét költészet és első alkalmazója - George Herbert

Az elsődleges vizualitást fokozott mértékben kihasználó műfaj a képvers. A magyar szakirodalomban főleg a képvers, vizuális költemény, kalligram, konkrét vers, ikonikus költemény, tipovers műszavak használatosak, angolul az egyre inkább kiszoruló pattern poem helyett is többnyire a concrete poem használatos, franciául pedig, úgy tűnik, leginkább a calligramme terminust használják. E szóhasználatot természetesen az illető nyelven íródott ilyen jellegű szövegek elterjedtsége, illetve a jelentősebb alkotók műfaj meghatározásai indokolják. A magyar terminológia még nem kristályosodott ki teljesen, így a vizsgált műfajon belül legalább két kategória különíthető el: 1/az egyikbe tartozó műalkotásokban a betűkből és írásjelekből egy (vagy több) tárgy képe rajzolódik ki (a "való világ" egy darabja); 2/a másik kategória esetében nem rendelhetünk a vers fizikai valójához valóságdarabokat, a betűk elrendeződése itt "másként" nyer fontosságot. Az első kategóriába tartozó KONKRÉT KÖLTÉSZET a nyelvvel, mint anyaggal foglalkozik - a nyelvi tudatosságot erősíti. Az teszi kellemessé a szellemesség különböző formáit, amelyeket az ideák hasonlósága hoz létre, ami örömet okoz - épüljön az a betűk összjátékára, szavakéra, mint a szójátékokban, vagy akár egy egész mondat, sőt vers elrendezésének szárnyakhoz vagy egy oltárhoz való hasonlatosságára. George Herbert írta a leghíresebb ilyen tizenhetedik századi képverseket.

Publilius George Herbert (1593-1633) walesi költő, szónok és anglikán pap. Egyesek a metafizikus költők közé sorolják a barokk kor nagy misztikusát. A metafizikus költők (metaphysical poets) egy szabadon értelmezett brit lírikus költőkből álló csoport volt a 17. században, akik mindannyian osztoztak a metafizika iránti érdeklődésükben és annak hasonló módszerekkel történő vizsgálatában. Azonban a költők maguk nem formáltak iskolát vagy indítottak mozgalmat, legtöbbjük nem is ismerte egymást és nem olvasták egymás műveit. Stílusukat az eszesség, az alapos fogalmi kifejtés, a "metafizikus elmés hasonlat", és/vagy egy szokatlan hasonlat vagy metafora jellemezi. A csoport közös ismertető jegye az, hogy mindannyian a kézzel fogható mögé néznek.

Az oltár és Húsvéti szárnyak (Angol-magyar)

George Herbert The Altar című verse például oltárt formáz, ezért az ikonikus versek körébe sorolják, de ha figyelmesebben megnézzük Herbert versét, feltűnik, hogy a lírai alany már az első sorokban ezt mondja: "oltárt emelek neked, Uram, szívemből". És azáltal, amilyen formában elhelyezi a szavakat, valóban ezt teszi. Herbert verse tehát egyszerre ikonikus és konkrét a képiség nélkül is, hisz sorai rímelnek, maguk a szavak is esztétikai értéket hordoznak. Másik verse az 1633-ban megjelent Easter Wings (Húsvéti Szárnyak) - valóban szárny alakú. Ebben az esetben a vers könyvben két oldalt megjelenő formája is (eredeti kép kisképen), a sorok is arra utalnak, mintha két madár repülne felfelé, kiterjesztett szárnyakkal.

Easter Wings