VERSEK
Nagyanyám látja
Nagyanyám látja, ahogy újra
Az árok mellett elballagok
És rátérek a keskeny útra
Nevetnek rám a rózsabokrok
De nem már többé soha
Csak az emlék vonszolna
Ott maradt, szívem ifjúsága
Az idő magába zárta
Anyám lesi, hogy az utcasarkon
Szatyrok súlyától nem roskadva
Csendes léptekkel befordulok
S mosolyogva nézek fel ablakára
Ma még, de meddig ki tudja
Merre visz a sorsunk útja
Nem marad csak a szív magánya
Az idő magába zárja.
Nincs, mire várj
Nincs, mire várj,
Ez a világ rendje
Új utas kerül az
Elhagyott nyeregre
És megy tovább
A karaván
Szüntelen
Szüntelen
Zaj dübörög itt fenn
A Duna parton lenn
Az éji sötétben
Elbújik a csend
Táncolt a fény
Táncolt a fény
A hajnal útjain
Akkor rég még
Nem sírtak húrjaim