VERSEK
Az Andrássy úton
Az Andrássy úton végig táncolt a nyár
Zöld lomb susogta vele vidám dalát
Szórta bő kézzel bátran a nap aranyát
Az Andrássy úton végig örültek a fák
Az Andrássy úton végig futott az ősz
A szél fútta levél aranybarna, meg rőt
Hideg vizet ontottak a sötét felhők
A változás felett a pillanat időz.
Az Andrássy úton tél van, sötét a világ
Csak néhány méla lámpa szórja sugarát
Dermedt hideg csend van, nem mozdul semmi árny
Az Andrássy úton a ködben sírnak a fák
Az Andrássy úton is majd eljön a tavasz
Tudják jól a fák csak az idő álma igaz
Mindent, ami örök, érintetlen hagy
A futó évek fölött ez lesz csak a vigasz
Ősz végi kép
A hold ezüst hídja a vízen remeg
Minden fa lombtalan és az est hideg
Az árny csak áll, ki érti meg
Siratja tán az emlékeket
A nyár tüzét mely messze, messze,
Fényvarázs ez, megdermedve.
Szél és homok
Hajnal titkos bánatos dala
Sivatagi sívó homok panasza
Felkapja, röpülni elviszi a szél
Aztán földhöz csapja, és nincs is miért
Nem tudja, a szél csak táncol
Miként a kedve viszi
S hogy ezzel másnak mit okoz
Azt észre sem veszi