VERSEK
Álmok taván
Álmok taván úszom csendesen
Csillagok között, míg idelenn
Ébredő valómtól idegen
Új hajnal hasad hidegen
Mit rejt
Mit rejt hallgatásom
Ha arra gondolok mi volt
Egymásra dőlnek a napok
Annyi csak, magam hajszolom
S egyre már a jövőt várom
Mint szabadulásom
Kell a csend
Nem érti senki meg
Hogy kell a csend
Kiürítve a hétköznap bajától
A lélek csak mereng
S végül a varázs spalettáról
Az új fény feldereng.
Elsuhanó varázslat
Tűzből lobbant vágyak
Elsuhanó varázslat
Éjjel, álmomban tanítanak
Titkára a múlt csodáinak
Néha révedve
Vidám fényekre
Lassan ébredve
Emlékszem illatra, hangra, szóra
De gyorsan hull álmom kútjába vissza
S a felejtés furcsa óbora
Hétköznapra visszakábítva
Elrabolja kincsemet.
A költő
A költő, ki rajtam keresztül beszél, súgott pár furcsa szót
Nem csak ríme, s ritmusa, de fontos tartalma volt.
De dolgom volt, meg szóltak hozzám, és zajlott az életem
Nem figyeltem, hogy mit is mondott, s már nem tudom meg sosem.