VERSEK
Fényvarázs
Fényvarázs, elsuhanó pillanat
A hold a vízre fest ezüst hidat
S azon andalogva jár
Csodát álmodik a nyár
Susogó szellő lágyan üzen
Sose volt, mindig van szerelem.
Tovaszállt
Tovaszállt morajlón az éji vihar
S a villám csókolta szirtek alatt
Suttogva a hajnalt várták
Fenségesen, magasan
Az eső mosdatta vén fák
A völgyben lenn csobogott a patak
A fodrai majd felaranylanak
Ahogy fölbukkan a nap.
Játszik a fény
Hullámok mossák a partot
A biztos erő elenyészik
Legerősebb a lágy hullám
Ha a végtelennel mérik.
Mi más vagy, kifakuló árny
Tegnapodat múlt köde rejti
Holnapod bizonytalan vágy,
S álmok fényeit felejti.
Komor árnyak bolyonganak
Az utunk titkos túlsó felén
Föld és szikla elomlanak
És a vízen játszik a fény.
Nem érted
Nem érted, hogy miért csodálom
A cinkét, aki vékony lábon
Pár jó falat reményében
Balettozik vígan, szépen.
Magot csak attól a fától várj
Amelyik idén virágzott már.