Távol-világ
Távol-világ
Vizei hívnak
Dübörögnek
Csacsognak, zúgnak
Titkos varázs
Ereje támad
Hatalom ébred
Fénye kiárad
Távol-világ
Vizei hívnak
Messzi tenger
Hulláma ringat
Lélek madár
A hajnalt várja
Álmodó lelkem
Szárnyát kitárja
Te sietni kezdtél
Lassan, hallgatagon
Mentünk együtt az úton
Egy madár ránk csipogott
A bokorban egy fészek ringott
Azt féltette a madár
Te sietni kezdtél, tovább.
Gyújts fényt
Közönyös a világ, hideg, gyűjt kincsnek köveket
Sok az irigy kit bánt, hogy van ki nála is, jobb lehet.
Van, aki a kedvét veszti, van ki maga is elveszett
Eldobtam egyszer én is az addig írt verseket
A szív erős, s nem az ész merész
Dac őrzi csak, ami tévedés
Ne sajnáld teleírni a papírt
Gyújts fényt, szívedről adj hírt.
Nem hazudhat
Elfogynak a bódult, tétova szavak,
Szándéktól eltérő, amit kimondanak.
A képek beszélnek, s szól a mozdulat
A lelked mi benne van, nem hazudhat.