Árvák
Árvák vagyunk, búsak, elhagyottak.
Az élet ígérettel volt tele még tegnap.
Ma már nyoma sincs az álmainknak,
És ki tudja, hogy mi jön majd holnap.
A jövő
A jövő mely közeleg
Egy rejtelmes dzsungel
Buja csodáit tárja
Ha a nap süt a tájra
De a sötét rejtekekben
Lapul titkon a félelem.
Üresek lettek
Üresek lettek a nagyok
Csupán csak felfújt hólyagok
Hittem egy acéltűt kapok
És azzal pukkasztgathatok
A levél nem repül
A sás nem sas, a levél nem repül
Csak, ha ősz zord szele hegedül
Vagy a fakó, papírra rótt levél,
Ha üzenete célba nem ér.
Miért sírsz
Miért sírsz, hogy egyedül maradtál?
Hiszen mindig is egyedül voltál.
Mert a Nap fényében megállva
Önnön árnyaid társasága
Szemed csalta csak.
Folytasd táncodat!
Mint…
Mint árva szélbe szálló szikrák
Vágyjuk vissza a tűz melegét
Éjféli felhők megmutatják
Valóság vihar jeges szívét.