Mentem volna

 

Mentem volna ifjan látni a világot,
S itt ülök magamban vénen most.
Messze még mindig ragyog a déli nap,
De nem visz el már odáig a lábam.

 

 

Október vége

 

Csönd ül a földön, a köd gomolyog
Már sápadtak, szürkék a hajnalok.
Nyár és ősz kincsével telve a kamra
Jöhet a tél hosszú, mély nyugalma.
Uralma.

 

Telve a pince is, forr már a bor
S most múlt nyarak tüzéből kóstolok
A tél jön, a szele már is itt süvít.
Mag és szív a tavaszról álmodik.
Tavaszig.

 

 

Itt hagynám…

 

Itt hagynám nehéz, megfáradt testemet
Mely álmaimnak mindig csak kolonca
Vágyom újra a szárnyakat
Tán voltak valaha.

 

Itt hagynám e hatalom dúlta földet
Megtört reményeket és fájdalmakat
Nem vinném, csak a szívemet
És a szerelmedet.

 

 

Csak futnék

 

Mindig csalódva
Menekülnék
Csak futnék,
De hiába
Itt tart a bilincsem,
Az anyag és az Isten.

 

Istenem!
Tudom, mit akarok,
Csak azt nem,
Te mit akarsz velem.

 

 

 

következő oldal >>

Copyright © Irodalmi Rádió. Minden jog fenntartva.