Fáklyaként lobogok rőten az éjben
Szürke hamuvá égek a csendben
De égtem.
Hegyet és pusztát adj a szélnek
Hegyet, hogy megerősödjék,
Pusztát, hogy beteljesedjék
Mert viharrá csak akkor lehet,
Naggyá, mely betölti az eget
Ha bűntelen vagyok, nem ismersz
Ha nem ismerlek nincs szívem
A bűnöm lett a végzeted
S végzetem, hogy elvesztettelek.
Ha az ablakokon tavasz kopog
Felgyúl a szív, mint szénakazal
Melybe galád kéz tűzcsóvát dobott
Míg hiszed, hogy más utad lehet,
Mint ami kettőnk közt vezet
Addig igazán nem is szeretsz.
Barátság és szeretet
Csendesen is szép lehet
Nem kell csinnadratta, bumm
Ha a fények útjára mész is
Jól vértezd fel magadat
Mert a fényes út előtt búvik
A száz gyászos kárhozat