Télen, néha még álmodom rólad.
Hetyke orrod felett fekete kalap.
Kaján mosoly arcodon. Így hagytalak.
Nem akartam meglátni magányodat
Tervezve boldog holnapom
Furcsa mód szinte álmodom
Túl a valótlanság hegyén
Dereng egy távoli fény
Más ég az, vagy lehet az enyém?
Átjutva a kínok tengerén.
Tervezek, vagy csak álmodok
Egy remélt boldog holnapot.
Veled vagyok, ha nem jön semmi közbe.
Írj felköszöntőt az ökörkörökre!
Hol be meg kimegy a habos lé örökre,
Víg zene szól, nem az asszony dörög le.
Frivol nótát gajdolász a szesztestvér,
Bolond likból alul, fölül dől a szél.
A kis utcán állt a vadgesztenyefa
Aranyló nap-himnuszba burkolózva.
A valóságon túl hozzá én is átléptem,
Hogy ujjongó örömét megértsem.
Fény és dallam-árnyék varázslata.
Betelt az ígéret virágos tavasza.
Megunt tüskés pajzsokat szétszórva,
A kacagó barna magok szertegurultak.
A semmi dalát hallgatom
Talán még azt is hagyom,
Nevessen a hatalom
Porrá omló aranyon.
Engem soká úgyse nyom.