A szavak béklyójába gabalyodtuk,
Hiszen, ha azt mondod isten parancsa,
S én a természet törvényét értem alatta
Mégis csak egyre gondolunk.
Imrus, a patikus
gyakran apatikus,
nem is szimpatikus
nekem.
Érik a paprika.
Nem kell a karika,
inkább a paripa.
Igen.
Elment a Nagy Vince,
üres a sörpince.
Törpince hörpintsz e
velem?
A füstölgő partok között
Vad robajló hullám dühöng
Választóvíz a partra hajít,
Tisztítótűz lángjába taszít
S ami átjut ott, az, valódi arany.
Szétfutnak az árnyak,
Elmúlnak a vágyak
Fakulnak az álmok
Csak magamban járok
Porból lettél, és porrá leszel
Ha por vagy önmagad
S ha nem adhatsz egyebet
Mint magad porát a nagyvilágnak