Tied vagyok
Tied vagyok, mikor a hullám tornyosul
Tied vagyok, mikor a vihar elcsitul
Tied, ha nap süt, szél zokog
Tied mikor a hó ropog
Csak tied, amíg a dal szól
Tied vagyok, amíg a szívem dalt tanul,
Tied, ha nap kél, tied, ha alkonyul,
Tied, amíg a tűz lobog
Tied, amíg szívem dobog
Csak tied, amíg a dal szól
S ha vége lesz egyszer a dalnak
Madarak és szívek meghalnak
A száraz levél már nem ropog
Akkor talán én is meghalok
De akkor is csak tied vagyok.
Sötét
Sötét a víz, sötét az éj
Fekete örvény von feléd
A múlt
Zúgó, zajgó, tompa moraj
Szív mélyéből szakadó jaj
Elmúlt?
És mi van akkor, ha elmúlt?
Játék volt
Játszottál. Nagy tornyot építettél.
Ledöntötted, s most sírsz a tornyodért.
Nem mondta senki, döntsd le a tornyod.
Te akartad. Mért kell hát búsulnod?
Építesz majd újat, építesz másikat
Nem tudsz már soha szebbet, nagyobbat?
Na, sebaj. Örülni fogsz az újnak.
De emléked őriz szebbet, nagyobbat.