Ki tudja, mikor szeretünk meghalni,
Mikor azt kérdezem
Mit ér a lét?
S megtanultunk mégis meghalni
Minden percben
Minden mondatért
Mert a gondolat halála a szó
S a szó elszáll a messzeségbe
Mit ér az érzés
Mit ér a szó
Ha múló, ha nem való
Mit ér, ha csak szerettem
Álom! Mit ígérnek tünde képeid
Szemeid örvényét bűvölte képzelet
Erős tartó gránit oszlopod a hit
Forrón ölelsz át szép reményeket
Semmi vagy, és mégis te vagy a minden
Álom fonálból szövődik valóság
Álom! Óriás erő tartó hited
Parancsodra formálódik a világ
Elfojtott néma sóhajokban
Elmulasztott ölelésekben
El nem csattant csókokban
Minden ízemben, minden tagomban
Benne vagy
Ki nem sírt könnyekben
Nem mondott szavakban
Hangtalan kérdésben
Néma válaszomban
Benne vagy
Benne vagy a szememben
Benne a messzeségben
Benne a fénylő világban
Benne a való csodában
Az életemben
Benne vagy.