Ábránd a lápban
Fejemből kihullt az idő
Minden végtelenné nőtt
S én védtelen paránnyá váltam
Mint süllyedő ábránd a lápban.
Elszállt az éj
Elszállt az éj, megjött a hajnal
Fényes, pirosló vidám arccal
És táncolt az ég kék padlóján
Mint egy szerelmes ifjú lány
A természet víg dalba kezdett
A napsugár játéka mellett
Az égbe néztek az ablakok
S mondta a nappal: Már itt vagyok
Búcsú
Lásd meg újra a messzeséget
Így akarlak elhagyni téged
A múlt tüzét ne rejthesse árny
Álljon a szerelem bálvány
De nem a tűz, repkedő
Csak hideg szobor, halott kő.
Csak volt
Ha majd a fák alatt ülsz és
Nevemet suttogja a szél
Mondd, menekülés volt
Mondd, zsákutca volt
És mondd, csak volt.
Józanul
Most józanul, tiszta szemmel
Nézem a világot
Most józanul, tiszta szívvel
Reád gondolok
Most józanul eljött az első gondolat
Józanul. Az utolsó szerelmes gondolat.