Kék víz partján halok meg,
Egy sápadt őszi hajnalon,
Mikor eső zuhog,
Mikor a köd borong.
Úgy megyek el a semmiségbe
Mint árny suhan az avaron.
Kék víz partján halok meg,
Mikor a téli est leszáll,
S száz csillag fénye futja át
A friss hószagú éjszakát.
Úgy megyek el a semmiségbe
Mint kinek sivár e táj.
Kék víz partján halok meg,
Tavasszal, ha zúg a szél dala,
Mikor minden virág szirmát bontja,
S a Föld szíve újra dobban.
Úgy megyek el a semmiségbe
Mint rőt lángnyelv mely ellobban.
Kék vízpartján halok meg,
Nyáron, mikor a nap ragyog.
És ne sírjanak azok,
Akikhez tartozok.
Úgy megyek el a semmiségbe
Mint aki messze utazott.
A szerelem egy nagy körte
Harapj bele, ne félj tőle
Harapd! Ne féltsed a fogad!
Kóstold meg a csókjaimat.