Szédülök
Szédülök. A világ forog.
A víz és a lég háborog
Szívemben dőlt korlátnyomok
Ó tetején vad láng lobog
A szívemben fájón érzem
Néma kalapácsütések
Ámbrakútján teremtésnek
Csókjaidon tüzek égnek.
Kinek ajkán
Kinek ajkán tűzcsókok égnek
Ki mestere az ölelésnek
Kinek szemén tiszta fény lobog
Kitől hazug szót én nem kapok
Ki tud értem mindent elfeledni
Öt várom én, öt fogom szeretni.
Miért hívsz vissza?
Miért hívsz vissza?
Hulló csillagom forró fénye
Letűnni vágyó utam jele
Ne rajzoljon tarka képeket
Égő-vágyón képzeleted
Miért hívsz vissza?
Tegnapokért? Holnapokért?
Mély hitedért? Szerelmedért?
Nem tudom. Nem tudom miért.
Miért hívsz vissza?
A múlt már gödörbe hullt
Mély hited tengerbe fúlt
A holnapért ne csald a holnapot
Szerelmedért?
Kit szerettél,
Már nem én vagyok.
Szeretet
Szeretet. Egy szó csupán. Szeretet.
Mondod, s mégis takar e lényeget?
Mert mit ér, ha hazugság elragad,
S a való tagad, konokul tagad.