„Szemem az allergiától bedagadt”
1.
Szemem az allergiától bedagadt.
Tapasz, csupa őszi csipa,
tavasz, csupa ős-üzenet,
ki tudja, honnan:
„Sört ne igyál” - súgja előre akim,
mert mégis iszom, belefullaszt.
„Live to Run” – mástól meg ez a fáma,
míg itt ülök, nyugtázva puffadásaim,
tünet-bizonyosságok, s folytonos kamaszos „nem”
párbeszéd-zajában,
olykor szeretve dorgáló
nagymamámmal: „ты ничего не понимаешь…”
Ezt legalább még értem, ezt a mindenen túli
féltést.
2.
Kipróbáltam a rendet: nem volt lágy,
pár apró pirula.
Méretéből adódón méreg valamennyi.
Este kell bevenni, csak egyet,
álom elleni szer,
meg sósavszármazék, kinyomoztam.
S hogy honnan származék,
pár napra elfeledtem,
a tünetekkel útmutatókat.
3.
Korai tán még éretten kiterülni...
Szemem az allergiától bedagadt:
Nem iszom, sőt,
fákat sem permetezek már:
„Nézd, milyen szép lepke!”
Lyukas-cseresznyés, gyümölcsös
szárnycsapásait követem,
báblétből merre?
“Баба, ты куда?”
Előző 