Üres-teli
Üres-teli, megengedem,
nézéssel is gondolkodom:
Itt vagy talán egy fellegen,
kezem közén, s a vállamon.
A kéz remeg, erőst keres,
simítja-gyűri ráncait.
Mint fodrozó hullámszelek,
leheleted telít-ürít.
Sósabb a lég, nem restelli,
tekintetet zár és kitár:
„Itt vagy talán, Üres-teli?”
Hang elcsitul, csend felcitál.
Előző 