Arhip
Arhip! Te zord tekintet,
gombold ki gyorsan inged,
angyalka szállt le rád:
kinyílt artériád.
Kitárva, hopp, kibomlik
szívecskéd, lent a gomblik,
s cérnák közé, hanyag,
ez összegyűlt anyag.
Színétől árnyad ernyed.
Arhip! az ing-lebernyeg,
talán ma mentesül,
s dobog a testes űr.
Így, ni! Mutasd, te bomlott,
szívéből, ím, kibontott.
Ma visszatér imád:
angyal kaszált le rád.
Előző 