Feketén-fehéren
Fekete kutya a társam,
volt fehér is, de már föld:
e veszett nagy barnulásban
új színeket ölt.
Néha időzöm a sírján,
s nem tudom, mire figyeljek:
nyálgőzös csókot ír rám
fekete gyermek.
Mondják, hogy nincs sötétség,
csak fény, s a fény negatívja,
s hiába színevált, ha
még valaki hívja.
Lehet.
Hívó szememmel,
feketén feléje intek:
biccent felém egy fürkész,
fehér tekintet.
Előző 