2005 levelek (részlet):
Kedves Barátaim !
Szeretettel várjuk a májusi találkozó résztvevőit Letenyén.

Addig is üdvözletem: Si

Sziasztok!

Lehet a fenti kedves invitálásnak ellenállni? Ugye, hogy nem! Így gondoltam én is, meg velem együtt még tízen a szélrózsa azaz magyar hon minden irányából. Valóban elég messziről útra keltünk, hogy megismerjük Klárát és Tibort! Mondjuk én már felderítettem a terepet márciusban, azután alig vártam, hogy pünkösd legyen és újra találkozzunk...

Végre valahára elérkezett május 14, már csak várnom kellett, hogy a kis piros autó és benne oly kedves szegedi barátaim értem jöjjenek és némi pihenő, frissülés után robogtunk a zalai dombság felé. Az autó főnöke Sanyi, mellette édesanyja Marika, hátul pedig Katám és Jega tesókáimmal ültem én, ölünkben felváltva utazott ama torta, mely ugyebár minden találkozó elengedhetetlen tartozéka, a hátizsákomban lapuló Femis süteménnyel együtt. A társaság vidám trécselések közepette gurult, gurult Sidáék felé, miközben a torta hol Kata, hol Jega, hol Femis térdén csücsült.

Megérkeztünk Nagykanizsára, Marika rokonokhoz el, jé, s máris, lám, ni csak, itt a templom, ez Letenye, én meg hirtelen azt sem tudtam merre, de sebaj, Bokros Úr, a kedves Tibor hipp-hopp előbukkan és navigál. Begurulunk az udvarba, "Brumi-maci" házőrző ugatva védi láncon területét, de miért, csak látogatni jöttünk, ne félj butus-kutyus...

Ölelések, üdvözlések, már mindenki megjött, mi voltunk az utolsók. Bokros-lakban kicsit leülünk, azt gondolom, de jó újra itt, mintha hazaérkeztem volna, úgy érzem. Megvan az asztalon a kedvencem is az öregasszony fém-szobor, s a rengeteg könyv között régi ismerősként olyan megnyugtató a sok festmény, Sida nagyszerűségét igazolja a keze alól kikerült megannyi kedves erdei táj, s a környék felidézése. Sida készült, akt-grafikájával díszített kedves emlék-könyvjelzővel, melynek hátlapját később mindenki dedikált. Be jó újra együtt, majd a társaság az 500 éves platánfa és a Városi könyvtár nézésére el, én maradok Sidával már láttam előző ittlétemkor. Találkozunk háromkor, amikor hosszú mese mutatja be a polgármesteri hivatal dísztermében található érdekes, szép mozaik-képét ami életről, termékenységről, férfiről, nőről házasságról szól. Hatalmas munka. Amit fájlalok, kifelé jövet az ajtó fölött valami borzalmas mázolmány helyett miért nem kedves Sidánk egyik szép zalai tájat megörökítő festménye áll?! Felháborít, eh, Mátyás halála óta oda az igazság...

Megyünk az Arany Sasba estebédre. Ott, a kisteremben körbeültük a hosszú asztalt, s akkor egy pillanatra meg kellett állni, mert valami történt. 12 ember körbeült egy asztalt, abban a pillanatban létrejött közöttünk a szeretet-kapocs. Nem bírtam ki, megszólaltam, olyan jó így együtt! - mire Cherno-Klári nagyban helyeselt. Bokros Tibor házigazdánk ünnepélyesen köszöntötte a társaságot, elemében volt az igazgató úr. Anisse megjegyezte, ezernyi beszédet mondhatott annak idején, amikor évnyitó vagy évzáró volt az iskolában, melyet igazgatott. Később a csapat nevében megköszöntem Sida és Tibor kedves meghívását és vendéglátását. A vacsora finom volt, kellemes ízű a bor, a torta is elfogyott. Visszasétáltunk Sidáék lakásába, némi Anisse kergetőzéssel kísérve. Mert a drága úgy jóllakott, taxit hívott volna, mit képzel. Megfuttattuk, Chernoval és Andicával. Rendelt könyv-osztás, némi sorszámozás és dedikálás után, együtt ült a társaság, újra létrejött a szeretet-kör, Sida és párja Tibor, Dina és András pár, Jega és Kata tesóim, dalos-pacsirtám, Cherno-Klára, az ifjú anyuci Andica, büszkeségünk a kedves Juhász-Gyula díjas piros autós Sanyi, Anisse és Femisségem-semmiségem. Megnéztük Sanyi díját, elolvastuk a Dél-alföldben megjelent híradást eme eseményről, gratulálunk Sanyi, ez szép elismerés!

Kedves Sidánk készült - mindenkinek kinyomtatott versét olvashatta fel, ki maga, ki cserélt, így egymásét olvastuk többen is. Kiderült, legnagyobb tehetsége ebben Chernonak van. Észre sem vettük, máris Sanyinak mennie kellett a rokonokhoz Nagykanizsára. Beszélgettünk, jobbára Jega tesó mesélt lánykájáról, Andica a babájáról, a bor fogyott, majd Anisse elálmosodott, és 11 körül elmentek a campingbe. Hogy ott mi történt, mi sem, ezt majd talán valamelyik közülük elmeséli. Mi hárman Sidával és Tiborral hajnali 1-ig beszélgettünk, és élveztük egymás társaságát.

Másnap reggel 9 körül kezdett átszivárogni a társaság, kávézással, kártyázással, a délelőtt túl gyorsan eltelt. Közös fotózás és máris indulni kellett haza.

Mi történt? Semmi különös, csak Letenyén, a templom mögött egy kis lakásban kopogtatott a szeretet és összekötötte 12 ember másfél napját. Jó volt egymásra nézni, beszélgetni, átölelni egymást karral, szemmel, szívvel és lélekkel. Köszönjük nektek Sida és Tibor, köszönjük, hogy vagytok, nélkületek szegényebb lenne a világ...

Femis

2006 FEMIS EMLÉK
Villanások, egy nyári találkozó margójára, avagy mit jelentett nekem Letenye 2006 július elején

Talán ott kezdődött, hogy Sida a találkozó előtti héten felhívott telefonon, mikor érkezem, - beszélgettünk pár mondatot, majd utánanézek és időben megírom, mikor érkezik a busz, - mondtam neki, és beleborzongtam a gondolatba! Olyan jó lesz újra találkozni a társasággal, megölelni mindenkit! Nem szeretek üres kézzel menni sehová, nem is az érték, a figyelmesség és az örömszerzés, ötlet miatt: ne csak nekem legyen jó!? Végre chernoval is egyeztettünk, együtt megyünk, a kétszer három órányi utazás oda/vissza pillanatok alatt telt el a kánikula ellenére. Hiába, ha aranyos az útitárs. Nekem cherno kész csoda! Igyekeztem eddig is, most is nem a terhére lenni, hiszen gyönyörű, okos és értelmes fiatal nő, gondoltam eddig jobb partnert érdemelne útitársnak, mint engem, egy szószátyár, beteg vénülő asszonyt, de ő beérte velem, köszönöm cherno! Aztán Letenye! Tibor jött ki elénk, a drága Tibor, akinek végre harmadszorra sikerült igazi örömet szereznem egy könyvvel, de jó! Mit mondjak, öröm volt látni, milyen jól néz ki! Akárcsak Sida, milyen jót tett neki egy kis változás, végre van önbizalma, sugárzott és tudott menni, tüneményes volt! Örültem Erikának és szerelmetes Laci párjának is, azaz csak később, mert éppen strandoltak. Vele keveset tudtam foglalkozni, de lesz még rá alkalom, talán...

Tillára nagyon megharagudtam - hiszen ismer, tudja mit jelent nekem Hanyecz Pisti és Etelka, mennyire szívembe zártam ezt a messze szakadt emberpárt, és nem szólt előre! Bosszantott, hogy nem tudtam odaadni nekik az ajándékot, ami csaknem 1 éve itt lapul pirinyó lakásomban... Azért később elmúlt a harag, főleg, amikor Tilla átölelte egy csendes hárman maradtunk pillanatban Sida és az én vállam és ennyit mondott: a két ember, akit nagyon szeretek - jól esett...

hárman

Arthemis a csudaszép kislány és dalos a boldog szerelmes! Aranyosak voltak. Medex egyre jobban néz ki a srác - bocsásd meg nekem Medexem, én már kimondhatom, tök jó fej lettél, mire szemem előtt felcseperedtél. Sajnálom, hogy Ágit a szúnyogok ették, jobb szerettem azt a csipkelődős Ágit aki tavaly nyáron Tördemicen bemutatkozott, de sebaj, nem lehet mindig jó kedve az embernek, no meg a lányának sem...

Legkésőbb Dinával és Andrással találkoztunk, nekik is volt meglepetésük, először is az aranyos, barátságos kutyus, később pedig az esküvői fotók - de szép magyaros menyasszony-vőlegény, majd menyecske lett Dinából! Nem mindennapi volt az esküvő, az látszott a fotókon, ezúttal is sok boldogságot nekik!

Ami megérintett - Timár Zoli új képei, frenetikus hatással vannak rám, egyre tehetségesebb ez a fiú. Remélem hamarosan elküldi az új képeket CD-n, hogy kibővíthessem a honlapját. Amit én kaptam tőle ajándékba (A fenyő) - szobám központi helyén, szemem mindig rácsodálkozik, mennyire jó! Köszönöm. Nem véletlen, hogy amikor felvetettem legújabb őszre készülő kötetünk borítóján Zoli egy grafikája legyen, a találkozón résztvevők egyhangúlag helyeseltek! A másik érdekesség - a szülei: édesanyja Margit és édesapja Józsi egész hét végét szinte nekünk áldozta! Itt is nagyon szépen köszönjük a gondoskodást, Margitnak a finom pogácsát és túrós süteményt, sütést-főzést, egyebet. Varga Árpádnak, Tibor barátjának a helyet, a jó tartást. Timár Józsi még egy meglepetéssel szolgált - gyönyörű, zengzetes hangjával, az Isten is versolvasásra teremtette, a sors másfelé terelte, nagy veszteség a versszerető embereknek. Jó volt a játék, versolvasás, piciny kis megemlékezés egyik társunkra, aki szeretett volna velem Letenyére utazni, de a sors közbeszólt, máshova utazott, véglegesen...

A szúnyogok nem ettek, hanem faltak bennünket -, a Csitári - hegyek alatt, amit el is énekeltünk később - napokig éreztetve hatásukat, de ez bennünket nem érdekelt. A hangulat vidám volt. Bár utáltam felolvasni ilyen száraz, unalmas szöveget, mint egyesületi "Alapszabály" - ti is utáltátok, hiszen közbe-közbe kiabáltatok minden mást, de túléltük, igaz? Végül csak a szúnyogok győztek, elég korán otthagytuk a "hegyet" és présházat. Mi még beszélgettünk egy darabig Tibor, Sida meg én, de hamar kifogott rajtam a fáradtság. 6 év óta most történt az a csoda, hogy egy reggel hajnali 3/4 9-kor ébredtem, különleges világnap volt - hiszen Anisse hangja ébresztett: Jó reggelt! - azt hittem, már nem is élek, ez egy másik világ? Na de ilyet megérni!? Meglepő...

Lassan összegyűltünk, villásreggeli a terített asztalon Sidáéknál. Nagyon hiányzott egy barát még Szegedről, fel is hívtam telefonon, bár csak később tudtunk beszélni V. Sanyi testvérként szeretett barátommal. Ezután mentünk fagyizni. Valami Isteni házi fagylaltot ettünk, mindenkinek ajánlom a "Velencei álom" nevezetes fagylaltot, narancshéjjal, csoki-darabokkal! Cherno is meglepődött, mert kivi-darabok voltak kedvelt gyümölcsfagylaltjában, ez nem bóvli és nem por.

Lassan búcsúzott mindenki, Sidáék is jól elfáradtak, mennyi szeretet, fáradtság, készülés és gondoskodás. Mennyi figyelem! Szinte még számba érzem Sida finom sajtos roládja ízét, meg a sajtos rolóét is, nagyon finom volt. Tibor finom kávéi, bizonyára kimerültek, mire mindenki elköszönt. Köszönjük drága barátaink! Remélem még sokáig láthatjuk egymást! Este, mikor hazaérkeztem a lakásba, felhívtam őket, nálunk ez így szokás, rendben hazaértünk - addigra a drágák már aludtak egy kicsit, rájuk fért!

Jó találkozóra utazni, feltöltődik az ember, tele van szeretettel a szívem, az egész díszes kompánia felé. Aki nem hiszi, járjon utána!