Femis jegyzet:
2006-ban még több élmény jutott: megnézhettem egy csodás falut Salföldet és környékét valamint Balatonendericsen is jártam az Afrika Parkban.

Salföld a térképen
(a zöld szaggatott vonallal jelölt kép - kattintásra nagyban új lapon)

SaLFÖLD - A falukép szinte érintetlen maradt. Szerencsére manapság egyre többen választják a települést lakhelyül, a régi házakat szépen felújítják. Salföld amellett, hogy turista látványosság, működő, élő falu is.

Fekvés
A község a Balatont nyugati felétől északra, a Káli-medence délnyugati részén található. Megközelíthető a 71-es útról Ábrahámhegynél
lekanyarodva, illetve Tapolca felől.

Történelem
A környéken már a 900-as években megjelentek a honfoglaló magyarok, a vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye lett, később Koppány vezér birtokába került. Az őt legyőző István Zala vármegyéhez csatolta a területet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső - Kőkút településeket.

Az Árpád házi királyok idején községünket Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos az Atyusz nemzetségbeli tagja Sal /Saul/ volt, akitől fennmaradt két végrendelet 1221-ből, és 1227-ből, mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A Sal család férfi ága 1560 körül kihalt. A falu élete a török hódoltságig virágzott, állattartás és szőlőművelés jellemezte, a lakosság magyar volt. A török hódítás azonban elpusztította a falut. 1543 után Salföld sorsa megpecsételődött, a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, és aztán ostromolta a környék várait, a Káli medence falvai, így Salföld is elpusztult. Az elpusztult vidéket 1687-ben felszabadították az egyesült keresztény seregek, de jött a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai (Bottyány János 1705-ben), majd Csobánc ostroma (1707), hátráltatta a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu, amikor betelepülők népesítették be. 1715-ből származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum szerint a betelepülők magyar jobbágyok voltak. A 18. században a község gyors fejlődésnek indult, ami a 19. században is folytatódott, hozzátatozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel. A II. világháborúban sok hősi halottja volt a településnek, az épületek azonban átvészelték a háború viszontagságait. Az 1950-es évektől a parasztgazdák földjeit, a módosabbak házait államosították. 

Látnivaló
A buszmegállóval szemben állt meg az autó, amivel idejöttünk és órákon át kóboroltunk a szebbnél szebb parasztházak között. Sajnos, nem volt nálam a fényképezőgépem de cherno kattingatott serényen.

Templom- és kolostorrom
A 13.-15. században épült a Mária Magdolna tiszteletére emelt pálos kolostor és templom, gótikus stílusban. Először Pál, veszprémi püspök 1263-ban kiadott oklevelében szerepel, egy 1307-es irat köveskúti kolostorként említi, de az 1520-ban keltezett jegyzékben már nem szerepel. Valószínűleg ekkorra már elhagyták a szerzetesek, még jóval a törökdúlás előtt, menekülésük oka ismeretlen, talán a rablók, fosztogatók miatt hagyták ott a kolostort. A 18-19. század folyamán a környékbeli falvak újjáépültek, ekkor falainak egy részét elhordták. Ennek ellenére a kolostor meglehetősen épen őrzi egykori formáját, romjai még ma is impozáns látványt nyújtanak. A templom falai a tetővonalig megmaradtak; gótikus ablakait ma is meg lehet csodálni. Csak földúton lehet megközelíteni a sűrű erdőben megbújó romokat, de vadregényesek, érdemes őket felkeresni. (képen - A salföldi (köveskúti) pálos kolostor egykori fényében. Bérczi Szaniszló Guzsik Tamás kutatásai nyomán készült rajza.)

Természetvédelmi major
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság intézménye az őshonos magyar háziállatfajtákat bemutató Major. Ma már nem itt tenyésztik ezeket az állatokat, de érdekes látványosságot ígér megtekinteni a rackajuhot, a szürke marhát, a mangalicát, a bivalyt és a magyar pásztor kutyafajtákat. A majorban látható még fűszerkert, tájfotó kiállítás, lehetőség nyílik lovas kocsizásra. Itt működik a nemzeti park információs és turisztikai központja, ahol a Káli-medencéről és látnivalóiról sok hasznos információhoz lehet jutni.

A major légi felvételen és bejárata

Kőtenger
A településének déli határán találjuk. A Balaton felől az Ábrahámhegyről északra induló úton lehet elérni, Salföld előtt tábla jelzi a lefordulást balra. A vulkanikus utóműködés idején e területen hévizes források törtek elő. A forró víz az itt található fehér homokot kövekké ragasztotta, keményítette, amiből a későbbi idők folyamán különböző formák, sziklaalakzatok jöttek létre. Sajnos a Káli-medencében található kőtengerek sziklaalakzatait nem csak az időjárás, hanem az emberi tevékenység is jelentősen tizedelte. A 20. század elején még szinte az egész medencét behálózta a kőtengerek láncolata, de a térségben működő bányaművelésnek köszönhetően mára már csak foltokban található belőlük - itt Salföld mellett, Kővágóörsnél, és talán a legépebb formában megmaradt Szentbékkállától nyugatra.

BALATONEDERICS - község Veszprém megyében, a Tapolcai kistérségben található.

Fekvés
A Keszthelyi-hegység keleti oldalánál helyezkedik el; a Balaton északi partján haladó 71-es főút és a Balatont Sopronnal összekötő 84-es főút találkozásánál. Vonattal elérhető a Balatonszentgyörgy-Keszthely-Tapolca-vasútvonalon.

Történelem
A A községet 1214-ben említik először. A török háborúk idején hol a törökök, hol Szigliget várának katonasága fosztogatta. 1572-ben a törökök porig égették. A betelepülő lakosság megélhetésének forrása a szőlő- és gyümölcstermesztés volt. A község római katolikus temploma kis magaslaton, valószínűleg középkori alapokon épült 1895-ben, eklektikus stílusban.

Látnivaló
Legérdekesebb látnivaló az Afrika Múzeum és környéke a községben.

Présházak
Másfél-két évszázadot éltek meg a balatonedericsi Új-hegy és Külső-hegy legrégebbi, szép, népi építésű présházai. A település számos pincéje csatlakozott már a térségi borút egyesülethez. Csak kívülről lehet megnézni a présházakat, de a hangulatos soron tett séta így is megéri.
 
Afrika Múzeum és Állatkert
A községet Balatongyörök felé elhagyva jutunk a híres Afrika Múzeumba. A Múzeum alapítója, Dr. Nagy Endre 1913. november 12-én született Ószőnyben. Iskoláit Keszthelyen végezte, majd Pécsett jogból ledoktorált, Németországban pedig vadászmesteri diplomát szerzett. 1944-ben - mint csendőr századost - báró Hatvany Alexandrával kötött titkos házassága miatt börtönre ítélték. A Horty-rendszert követő új hatalom, azonban, szakmai tudása miatt 1950-52 között a kormányvadászatok főnökének nevezi ki. A kommunista rendszer politikai viharai elől előbb-utóbb családjával mégiscsak menekülni kényszerült. Ausztriában, Németországban tevékenykedett vadászati vonalon, majd egy ideig a Frankfurt melletti Opel ZOO illetve az 1954. évi düsseldorfi nemzetközi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetője volt. Három afrikai gyűjtőútja után, 1958-ban végleg elhagyta Európát és Tanzániában települt le, ahol állatkertek és múzeumok megbízásából mint gyűjtő és vadbefogó tartotta fenn magát. Évek múltán az ország egyik legismertebb fehér vadásza lett, állatkertet és vadaskertet alapított, a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületein vadászati főnökként is működött. Az 1971-es Budapest Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzőjeként pedig mint a tanzán pavilon vezetője vett részt. Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozta haza, mely azóta élő világgal körülvéve mint múzeum működik. Munkásságának elismeréseképpen magas kitüntetésben részesült Tanzániában és Magyarországon. Halála után (1994) immár négy vadásztársaság, a balatonedericsi általános iskola valamint egy 1981-ben róla elnevezett tanzániai tó teszi nevét halhatatlanná. Hamvait Balatonedericsen és Tanzániában helyezték örök nyugalomra. Halála óta második felesége, Beretz Katalin működteti és bővíti férje terveinek megfelelően az objektumot Afrika Múzeum néven.

A múzeum belső termeiben felbecsülhetetlen értékű afrikai gyűjtemény található közel 4 évtized gyűjtő-munkájának gyümölcse, a vadász afrikai és európai trófeái, többek között kafferbivaly, oroszlán orrszarvú, és zebra. Itt láthatók a bennszülöttek használati tárgyai, vadász és harci eszközei, az afrikai népek kultúráját reprezentáló bútorok, csont- és fafaragványok, állatbőrök, népművészeti tárgyak. Nagy Endre dolgozószobájában személyes tárgyai, kedvenc fegyverei és vadászfelszerelése látható.

Az udvaron pedig sáfári park van. Egy külön kifutóban az európai állatok közül néhány, kicsit arrébb pedig az afrikai élővilág számtalan faja. Emberközelben él a vaddisznó család, bivalycsorda, zebra, strucc, zsiráf és tevék. A bátrabbak tevegelhetnek is némi pénzért. Az udvaron van még három vesszőkből készült, sárral tapasztott afrikai maszáj kunyhó is, az egyikben ággyal és tűzrakó hellyel. A kastély kertjében páva és a gólya otthonosan mozog a legelésző dámvadak között. A múzeumtól kb. egy kilométerre az erdő aljában hatalmas bekerített területen szarvasok és őzek élnek természetes környezetükben.

Emlékkő
Afrika Múzeumnál
Felirata: KITTENBERGER KÁLMÁN 1891-1958 emlékére. Dr. Nagy Endre Vadászklub 1996. Anyaga: dolomit, nero assoluto (Zimbabwe, Afrika) a tábla. Felavatva: 1996. július 13.

Fekete kastély.
A kastély már kívül van Edericsen és csak tartozéka a községnek, mely a különös "Fekete-kastély" nevét onnan kapta, miután ablakai és ajtói feketére voltak festve. Különös a név, de összhangban volt lakóival. A fekete színről tudjuk, voltaképpen nem is szín, hanem test, illetve az anyag oly tulajdonsága, melynél fogva a fényt sem át nem bocsátja, sem vissza nem veri, hanem teljesen elnyeli. Így tűnik el különös lakóinak a története is.

Külön képek: Badacsonyi Salföld plusz falu képek (10 kép), Pálos kolostor és templomrom (3 kép), Természetvédelmi major udvara (2 kép), háziállatok - lovak és szürkemarha (2 kép), Afrika Múzeum terme, Múzeum déli parkban elefánt és ludak, Nagy Endre bronz szobor, vaddisznó - anyakoca, struccok, maszály kunyhóban vagyok fotózva, régi képeslapon - Balatonederics látnivalói.