Femis - úton
Aludni, igen aludni volna jó, ahogy szeretett barátom tanácsolta a hajnali derengő szegedi buszpályaudvaron, mielőtt elköszönt, amikor meggyőződött, hogy rendben vagyok, ülök a hazafelé tartó buszon. De nem megy, ezért írok...

Összekucorodva próbálok magamra találni az elmúlt napok hullámzó kósza eseményei között valamiféle sorrendet vágva, dédelgetve, melengetve elkapni és rögzíteni, rendet vágni a kuszaságban. Kezdve a találkozó előtt 2 nappal, találkozó még otthon, Jegával és Katával, akik fél év lemaradást próbálnak behozni, sikerrel. Barátok közt az idő mit sem számít, Jega, hogy meglát, azt mondja, várj egy kicsit, had nézzelek, milyen jól nézel ki, Kata mellett ültem, gyönyörködött élete párjában és bennem, rég nem látott testvéri barátjában. A csevely vagy 4 óráig tartott, egymás szavába vágva, míg végül már olyan fáradtak voltak, hogy csaknem gyufaszállal kellett feltámasztani szemeiket, így elváltunk.

Tisza parton - 1/Sanyi, Dina és András, Femis, Annise - 2/Sanyi helyett Gittka  (kat. nagy)

Szeged
Pécs után a legkedvesebb városom a szőke Tisza partjával, amit volt szerencsém ismét látni, na de ne szaladjunk ennyire előre... Barátom párja Magdi által készített finom falatokkal és kedves kis lakásával fogadott minket szeretettel. Vibráló személyiség, gondoskodó keze nyoma mindenütt látható. Este 8-kor rádiófelvétel a Rádió88 műsorában majd negyed óra. Izgatottan hallgattuk, milyen okosan válaszol Sanyi, költészetről, kiadás nehézségeiről, líráról, családról, Barátok Verslistáról. Istenem a fia Attila! Milyen büszke is volt az apura! Többször is meghallgattuk az általa felvett riportot, kielemeztük, megbeszéltük, kiveséztük, később együtt Sanyival, miután hazaérkezett és végre megihatott pár pohár sört. Hajnali 1 óráig beszélgettünk még aznap este. Másnap délelőtt találkozó a Gödör előtt, Gittka, a szépen rajzoló fővárosból érkező érzékeny lelkű költő barátunk, Dina, András, Anisse, Sanyi és én. Délmagyarország c. napilapban benne a hír, mondták a fiatalok Sanyiról és az esti rendezvényről, naná, hogy megvettük! Várost néztünk, fogadalmi és szerb templom, majd kiültünk a Virág cukrászda teraszára, somlóit és rétest enni, és ismét elhangzott tőlem az "egyszer már megfogom írni" ígéretem, a 42 évvel ezelőtti első randevúm történetéről...

Virág teraszán Femis - Dina és András - Anisse - Sanyi

Nem feledkeztünk meg Magdusról, aki éppen dolgozott, neki is vettünk rétest. Irány "haza" - Magdus lakba, ahol nem sikerül pihenni, de annál inkább jó nagyokat beszélgetni. Sanyi mutatja legújabb "gyermekét - A CSEND HANGJAI" - kötetét és személyre szólóan dedikál. Köszönet érte, azóta is kincsként őrzöm és örömmel lapozgatom, ízlelgetve sorait. Készülünk - szépülünk. 

Sanyi kötetével és dedikálás közben - Magdi - Somogyi könyvtár előtt

Hipp-hopp este 5 óra lett, Somogyi könyvtár, bemutató a 4 "fiú" Ottó, az ikonfestő, Péter a faszobrász és grafikus, barátunk kötetét is díszítő tusgrafikáival egyetemben bemutatkozott, az énekes műsorvezető Péter és drága társunk, barátunk V. Sanyi, fiai és a Verslista büszkesége bemutatkozott, mint író és költő, de leginkább bemutatkozott, mint Ember. Már este, későn, túl a bemutató után mondta nekem - Boldog vagyok, hogy bemutathattam egyben a barátaimat is, így volt ez jó. Ez Sanyi, ha öröm éri, azt is szereti megosztani másokkal, mert ő tudja, az igazi öröm, a megosztott öröm. Nagy nap volt ez, boldog vagyok, hogy ott lehettem!

Marika néni, Sanyi testvére és jobb oldalon fia - 4 fiú előadás kezdetén és alatt - szavalat

Mellettem ült Sanyi kisebbik-nagyobb fia Csaba, aki büszkén és meghatottan nézett apjára, szinte sugallta szemével: szép volt apu! Igen, szép volt, jó volt. Büszke volt Sanyira a családja és örülök, hogy drága édesanyja Marika néni is megérhette és meghallgathatta ezt a bemutatót. Később, volt alkalmam vele pár szót váltani, és azt súgta nekem: Olyan jól megírta a Sanyi, ugye, milyen jól megírta! Igen. Jó, hogy a barátom, úgy örülök, hogy ott lehettem, mert szeretem a barátom, testvérem a költészetben, s az élet hányatottságaiban...

Kiállítás részletei - előadás végi megbeszélés (Péter, Femis, Sanyi)

Mit mondhatnék még? Minden találkozó feltölti az embert - feltölti emberséggel és szeretettel.  - Aki nem hiszi, járjon utána!