Femis - egy kis beszámoló, emlékezvén Szegedre, szegediekre - ahogy átéltem...
Hajnal 3, csörög a vekker, gyorsan-gyorsan felkelni, menni kell. Végre elérkezett a nap, amit oly régóta vártam - megismerkedhetem a "tesómmal" akit 5 éve ismerek és mégsem, azután ott a Kedves Szilvi és Sanyi az értelem. Milyen jó lesz találkozni a többiekkel is! Gyors készülődés, pakolás, amit még kell, azután hátamon a zsákom is, irány a buszmegálló, izgatottságom bizonyítékaként a fél órás utat 5 perc alatt tettem meg. Hipp-hopp máris a buszpályaudvaron találom magam, 5 óra jön a busz, beszállás, a 4 és fél órai utazás alatt szendergés és várakozás közepette egyszer csak megérkeztem.

Szinte utolsóként szálltam le, a piros sapka különös ismertetőjelként elrejti tán hajrengetegem, nocsak ott jön a tesókám: - Jega! Szia, de jó, hogy végre látlak! Séta haza, azaz Jega és Kata lakásába nyomban. Közben triccs-traccs, azután Kata, tündéri, jópofa asszony, mintha örökké ismertük volna egymást, egyből és egyre csak folyt a szó. Próbáljuk elérni a többieket mobilon, nem igazán sikerrel. Közben készül a világ legcsodálatosabb marha-pörköltje, vörösbor illat terjeng a levegőben. Csörren a mobil, Anisse jelentkezik, jelenti Krisz előbb érkezik, menni kell eléje. Jega kapja és feketébe vágja magát, oszt indul. Mi Katával maradunk, trécselünk, mogyorót, mandulát rágcsálva, olyan otthonos, szinte családias. Közben elérem Szilvit és Sanyit, bejelentkezem, itt vagyok, találkozunk ekkor és itt, rendben. Megérkezik Krisz, közös ebéd és további ismerkedés. Mosoly és jókedv.

Anisse elé Sanyi megy. Elérkezik az idő, találkozás. Ölelkezés, sziák, puszik. Egy tündérien szép, riadt őzike szemű kislány Szilvi, és egy szakállas, magas, értelmes és nagyon kedves "srác" - legalábbis nekem - ő Sanyi. Ja, és kész úriember is - példa erre, térül-fordul, s minden lány kezébe sárga nárcisz csokor kerül. Szállás elfoglalás következik. Kiderül, hogy hétből szállásra maradtunk hárman. Kinevezzük magunkat családnak, én, mint Femis anyu és két jól nevelt fia - Anisse és Krisz azaz "nyuszi fül" - így le és elfoglaljuk a háromágyas szobát. Ekkor szerényen és nagyon-nagyon de NAGYON kedvesen Szilvikém átadja ajándékait mindenkinek. Saját kezűleg hímzett képecskék, kis könyvecskék - mindenki kedvenc költőjétől versek, belopva egy kis húsvéti előzetesként a csoki tojást is.

Én is átadom a csapatnak szerény csupraimat, kártyáimat az alábbi üzenettel:

Mosolyként ismerjük meg egymást
Az idő összeérlel minket
emlékezz e napra majd
s érezd át e pillanatot.

Anisse is köszöntve lesz, mint szülinapos, és ekkor derül ki, igazán nem is elsején, hanem 10.-én van a nagy nap. Puff! Ezt Femis jól elszúrta, de nem baj, ugye? Majd séta, megnézzük a Virág cukrászdát, első szerelmes randim helyszínét, kis nosztalgia, fagyizás. Ezután a kis csapat visszatér a barátságos lakásba, Jega + Katáéknál kávé és beszélgetések, közben Sanyi elmegy intézni a tortát. Telefonon jelentkeznek Dina és András, találkozás és vacsora este a Gödörben. Mit mondjak még. Gödörbe jutottunk és mégis, senki sem volt szomorú, fikarcnyi sem volt ott a bú, sőt még a bánat sem ütötte fel a fejét, mosoly, derű, fotók, ismerkedés, szép volt. A vacsora nagyon fincsi. A Gödör egy jó hely, vacsora után torta - majd meglátjátok óriási és gyönyörű. De a zene olyan hangos, olyan nehéz beszélni, így irány a kollégium, portás nénit megvesztegetjük egy szelet tortával és együtt a csapat hajnalig. Krisz versei is előkerültek. Valamikor vége lett, búcsúzni kellett, utolsó busz helyett Jegáék elkocsikázták a mosolygós Dinácskát és az ő párját Andrist Röszkére, mi pedig még megbeszéltünk múltat, jelent, jövőt, lassacskán álomba szenderültünk.

Gödörben a csapat - torta (kattintásra nagyobb kép)

Reggel időben ébredve, két "fiam" elhagyott ismét, mentek a nagy Budapestre. Akkor, ott egyedül, felfedeztem a város lelkét. Kószáltam a Dóm körül, kimentem a Tisza partra is, néztem a vadkacsák reggeli fürdőzését, olyan béke volt és nyugalom. Később jött idegenvezetőm is, naná, hogy Sanyi, a drága, akit imádok! Soha nem tudom elfelejteni azt az örömet, amit okozott nekem azzal, hogy rám áldozta vasárnap délelőttjét és elvitt néhány helyre még, mint például az ország legszebb Zsinagógájába...

Emlékezve csak annyit: Ez a találkozó is nagyon jó volt. Végig ragyogó napsütésben, összefogásban, barátsággal és szeretettel telítetten telt el. Szilvi, Jega párjával Katával és Sanyi összefogott és csodás találkozót szervezett. Köszönet és hála jele - íme:

Gödör, azaz
Egy találkozó margójára

Jártamba-keltembe
estem eleget gödörbe
(s mert itt vagyok)
kimásztam hát belőle
akkor is ha nem kellet
s ha nem is tellett.

Míg szabadulásunk napján
jutottam egy nagy Gödörbe
hol vad zeneszó mellett
víg társaság termett, s
kultikus örömek mellett
az idő pompásan eltelt.

Mit nekem búbánat, gond
Isten hozott újfent nyomor
Mit nekem üres gyomor
Fontos a szeretet!
Így van ez gyerekek.

Jega beszámoló - szabálytalan villanások egy találkozóról...
szombat, ébredés, gyönyörű napos idő, igaz kissé szeles, de jól indul, készülődöm. V. Sanyival egyeztetve Femis elé indulok, közben elmegyek az elrakatott újságokért, virágokat veszek kedvesemnek, még tíz perc, bennem enyhe várakozás a találkozásig, csak el ne felejtsem, piros baseball sapka, eltéveszthetetlen, a busz pontos, leszáll, sosem láttuk egymást, kezünk egyszerre lendül, s már is belecsapunk, s beszélünk, s csak beszélünk, szinte egymás szavába vágva, mintha örökké ismertük volna egymást, a szél hűvös, de jól esik, kicsit oldódom, OK, eddig minden jól megy, pár perces séta, hazaérünk, Kati vár bennünket, kávé, cigi, nagy öröm, nagy s hatalmas beszélgetés veszi kezdetét, közben a technika vívmányaival oda s vissza kapcsolattartás, közben a pörkölt illata egyre izgatóbb, természetesen a konyhában ülünk, mert hol is máshol, de csak beszélgetünk mint az ezer éves ismerősök...

a hátizsákban ott lapul a Femis féle almás pite, fontos momentum, nem elfelejtendő

közben telefon, Ny. Krisztián jelzi 11-re befut, gyors kupaktanács én indulok elé, közben jót mosolygok magamban, várom majd, de nem is ismerem, az állomásnál gyors telefon, figyeljen egy magas, fekete figurát kicsit dark-ra sikeredett a mai ruhatárom, ez lennék én, a találkozás gyors, a vonat 10 percet késik, de sikeres, pár perc és otthon vagyunk, újabb öröm s üdvözlések, Krisztián is bedob egy KV-t, közben kész lesz a vörösboros, apró nokedlis pörkölt, ebédelünk...

Sanyiékkal 13.30-kor találkozunk, a szegedi Dóm mellett, csak megtaláljuk egymást...

2 percet késünk, bemutatkozunk, Szilvi, Sanyi, Annisse, Jega és Kati, Femis, Krisztián, heten mint a gonoszok, de jó ez így, úgy döntünk először irány a szállás, kis tanakodás mit is tegyünk, eszelés, hirtelen ötletekkel telien, majd a szállás elfoglalása felderítése, a szoba megfelelőnek tűnik, de azért levonjuk a tanulságokat, legközelebb ha lesz, s miért ne lenne, akkor lehet, hogy másképpen szervezzük, de bocsánatos, ez az első ilyen találkozó...

Szilvi kicsit riadtnak tűnik, de mosolygós, Krisztián kedves, beszólásai remekül ülnek, Anisse kicsit még réveteg, de jó kedvű, Sanyi humorával megörvendeztet bennünket, Femis pedig csak mondja, mondja, koordinál, mesél, nem is ő lenne, ha... magunkat nem látom kívülről, de azt hiszem mi is elvagyunk... aztán Szilvi varázsol, kis apró, de szívet melengető ajándékokkal kedveskedik, nekünk saját kezűleg csinálta, Sanyival összenézünk, ez nekünk is eszünkbe juthatott volna, ja, persze mi csak férfiból vagyunk... nagyon örülünk, nagyon nagy meglepetés volt, majd pite evés, anélkül az élet, nem élet, nagy sikere van...

készülődünk, városnézés, közben mindenféléről beszélünk, a szabadság mámora áthat bennünket, az idő remek meleg, sőt... Tisza part, árvízi emlékmű... kis pihenés a parton üldögélve, katty, katty... mondják a fényképezőgépek, a történet vége felére egyre többször... ismerkedünk, jó érzés, nagyon jó... a megénekelt Tisza most zavaros, tetőzik, séta a parton, a múzeum előtt, néha meg-meg állva, majd Femis emlékeinek helye felé, Virág cukrászda, a lányok fagyiznak, lazulunk, jókat mosolygunk, mindenki oldódik, hisz közelebb kerülünk egymáshoz, Annisse még bírja, semmi taxi leintés, hogy fáradt, rájövünk hogy ő is tud sétálni, nevetünk, hopp egy internet Kávézó, balra nézz - parancsolok, közben Sanyi térül fordul s mint David Copperfield virágcsokrokat varázsol elő a semmiből, a sétáló utca, a délutáni forgatag, elmegyünk Szilvi munkahelye előtt, majd újra a Dóm tér felé vesszük utunkat, közben csak fotózgatunk, csak fotózgatunk, kis csoportkép, nagy csoportkép... még én is, kis helytörténet, történetek a helyről, találós kérdés Kőrösi-Csoma Sándor emlékműjénél, persze Anisse nyer, a hátsó zárt kis udvarban éppen nyílni kezd a tulipánt fa, Sárkányölő Szent-György szobra, közben vagy két és fél óra eltelik, látszólag mindenki remek hangulatban van, elfáradtunk, le kellene ülni, Sanyi még elszáguld 35 éves kis autójával, rendbe hozni magát, s persze a tortáért...

közben újabb találós kérdések, a Hősök kapujánál, a nagyon szép nemrégen restaurált freskók megnézése... arcunk kipirulva, a hangulat remek, mindenki oldottabb, tényleg mintha mindig is ismertük volna egymást, remek, erről szól a nap, az eddig csak olvasott sorok közül kilátszik az ember, arcot, nevet kapnak a gondolatok, villanások parányi életünkből, egyre ismerősebbek leszünk egymásnak... le kellene ülni, pihenni kicsit, egy jó kávé sem ártana, mi hirtelen ötlettel a környék szóba jöhető helyeit vesszük sorra, meg is nézünk vagy kettőt, de zárva, kicsit elfáradtunk, irány hozzánk, nagy ellenvetés nincs, újra nálunk még csak fél öt, nagy kávézás, s beszélgetés este 6ig, közben kis mandula és mogyorózás, majd elindulunk a Gödör nevű vendéglőbe, jó így az arcokat elnézni...

hatalmas az öröm, a vendéglő előtt két, örökké vidám alak, András és Dina, gyors bemutatkozások, majd a vendéglátó egység megtámadása, szépen előkészítve minden, igaz nemdohányzó, de gyorsan kiharcoljuk, hogy az legyen, hátrébb nagyobb rendezvény készül, jaj, jaj zene is lesz, na majd kiderül... a vacsora finom, a pincérekkel semmi baj, egyre jobb a hangulat, egyre több téma, gondolat cserél gazdát... a zene belecsap, erre nem számítottunk, hogy 30 éves érettségi találkozó lesz, megpróbáljuk túlkiabálni a zenét, közben eldöntjük ha ettünk tovább kell innen állni, közben sok fotó készül, sok fotót megnézünk, majd a torta, az elengedhetetlen torta, remekül néz ki, könyv formájú, Femis osztja rendíthetetlen, finom, de nem bírjuk leküzdeni, a mögöttünk levő társaság az elfogyasztott itallal arányosan egyre hangosabb, a zene is, döntünk, távozunk... Sanyi kezében a fél tortával, a csapat úgy dönt irány a szállás, a kollégium, kicsi, nem nagy győzködés a portás néninek, plusz egy szelet torta, nyert ügyünk van bemehetünk, itt már lehet beszélgetni, közben Krisztián készült is, felolvas, remek, az idő jól telik, majd egyre többször elcsendesülünk, kicsit fáradunk, hosszú élményekkel teli a nap, Dináéknak menni kellene, megy a busz, döntünk Katival elmegyünk a kocsiért, majd mi elvisszük őket, mire visszaérünk Sanyi és Szilvi már el, sajnáljuk de elköszönni sem maradt időnk, tényleg lelassulunk, elköszönünk, összegzünk, átölelünk...

András és Dina nem messze laknak, gyorsan ott vagyunk, elköszönünk... hazafelé tartunk, Kati vezet nem sokat beszélünk, élményekkel töltődve a lelkünk, így, ezekkel a gondolatokkal ránk szállva a csillagos éjszaka, átölel bennünket... barátokra leltünk, értelmet kapnak a ki nem mondott szavak, az ismeretlenek ismerőssé váltak, jó volt ez így, szép volt ez így, hisz megadatott mindannyinknak a megismerés szépsége, ha ilyen rövid időre is... most elváltunk, de nem örökre, s ha mód lesz máskor, máshol ugyanezzel az érzéssel, akkor is ott, és barátokként újra együtt...

Sanyi beszámoló - Benyomások, emlékeimbe örökre beégett filmkockák, tényleg Jega, igen - Villanások.
Péntek, monoton dolga teli hétköznap, de, ki, mikor, hol, hogyan fogadtatik, jaj csak minden rendben menjen, mégis csak mi vagyunk a házigazdák... telefon, levél, kérdés és talány, Krisz sem tudja mikor, Anisse is álmát félti - Ő hogy felkeljen? Majd szombaton kiderül. Szeged Te napfényes, világos város! Köszöntötted látogatóidat fényekkel leöntött rügyező fákkal, színes virágözönbe borítottad bokraid alig ébredező ágaid, ne.. ne tépd le szólnak hozzám, nem is akartam, csak mutatni, nézni, látni kell, nagyot sóhajtva, igen: tavasz van! Jegáék várják Femis Mamát, a szeretet édesanyját, ki e napon fiává fogadta Kriszt és Anissét, hogy a szálláson ne kelljen több szoba. Ámokfutóként robogok ős öreg kocsimmal az állomásra, Anisse vonata 10 percet vacakolt el valahol útközben, de itt van, leszáll, messziről felismerem, pedig még sohasem láttuk egymást, a Dóm téren rövid séta, majd csüccs egy kemény padlaton, s jő egy csodaszép, kedves mosolygós leány Nevünkön szólítva! Szilvi az kivel egy utcában lakunk, oly régóta rohanunk saját fontosnak hitt dolgaink után, hogy csak így tudunk találkozni! Befutnak Jegáék, a párja Kata, a röpködő Femis, hátizsákja fontos terhekkel teli, eláruljam?: - persze, hogy almás pite, még ott van Femis óvatos alkotó keze, talán még ki sem hűlt, cipelte nekünk fél országon át szívének teljes szeretetével. Krisztián! - ugye hoztad a technikát? - kérdem, hát persze, s csatt, katt fotók minden oldalról, Szilviről, Anissével s jómagammal kiegészült csapatról.

Egy csapat, egy apró hét fős társaság, kik ismerik a másik gondolatait is talán, de most látják egymást először a valóságban, itt nincsenek meglepetések, ez csak apró új helyzet, dolgainkban már hasonlóra jár a lelkünk egy része, itt nincs fölösleges pukkedli, meg keménygalléros, divatot majmoló magamutogatás, itt kérem egyszerűen öröm van, közös hang, igazi természetesség. Tétova topogás, rakjuk le a csomagokat, szállásfoglalás, s ha eddig nem lett volna igazi a hangulat, akkor most már biztosan. Kiderül Szilvi kérdéseinek igazi oka, sajátkezű, névre szóló meglepetései, mellette az Ő igazi utánozhatatlan mosolya, közben keveredünk, még fel sem ocsúdtunk az egyik meglepetésből, jön a másik, Femis osztogatja piciny csuprait, ám a feliratok személyre szabottak, mintha ezer éve ismerne bennünket, rövid pár szavas köszöntői a szívünket simogatják. Femis, Te Drága, jószívű "Boszorkány"! Honnan tudtad? Ki lelkével néz, az lát igazán! Köszönjük szépen!

Ki-ki a maga örömét megőrizve összekapja magát kis csapatunk, hajunkat a szél borzolja, arcunkat kínáljuk fel a simogató napnak, magunkat pedig az együttlépkedés megfontolt, beszélgetős apró koppanásainak. Elhalkulva téblábolunk a Tisza parton, kérdezzük egymást, ki is vagytok Ti Barátok amúgy, a család, munka, a barátok az élmények? Ezer idegszállal nyitjuk fel kérdéseink kapuját a feltételnélküli befogadásra. Csak figyelünk a másikra, csak könnyedén akarunk, feszülés nélkül együttlépni, együttgondolkodni. Az áradó folyóvíz sem zavar, apró hullámai a gondolatainkat, s lábunkat simogatja. Olykor-olykor megállunk, a lemaradó érjen utol bennünket, mi együtt vagyunk, nagyon jó érzés ez, a város pedig hív, mutatja magát, időnként, szegediként Jega, vagy én mesélünk a falakról, utakról, színekről valamit, most én is a többiek szemével nézem saját városomat, újra és újra fel lehet fedezni. A Virág cukiba be sem ülünk, de meg kell nézni, Femisnek fontos az első randevú helyszíne, mit sem változott azóta, mondja, de hogy Ő mennyit, ki tudja, de szerintem az ember ott legbelül ugyanaz. Dóm tér, a Kárász utca, az Egyetem, Horger Antal úr is szóba jön, meg József Attila kirúgása anno, meg fotók a költő szobra előtt.

Kicsit elfáradtunk, Jegáéknak irány kávézni, magamra maradok feladatommal, indulok a tortáért, elgondolkozva tekergetem a kormánykereket a friss élményektől telve, miközben túlhaladok a cukrászdán! Miért is jöttem erre? Persze, a torta, ami nagyszerű lett könyvalakjával, sőt óriási, s mint később kiderült, el sem bírtunk vele.

A "Gödör"

Oly régóta már csak nyeli az egyetem és a város vendégeit a Gödör nevű étterem feneketlen gyomra, a konyhája kitűnő, árai szolidak. Vacsora találka itt, keresem a társaságot, a pincérek bekísérnek a helyünk megvan de a többiek? Utcára lépve már látom teljes szélességében a járdát elfoglaló lassan haladó csapatot, a hölgyek sárga virágcsokrot őrző leeresztett kezei keretezik a képet távolból. Végre megjelent Dina és András is, mindenki vidám, és főleg éhes. Helyeinket elfoglalva én egy fiatal pincérrel belopjuk a tortát a konyhába. Hangulatos mécsesek mellet folyik tovább a szó, szomjunkat oltva jöhet a korgó gyomor csitítása. Femis tortaosztása után az első szusszanásokat elnyomja a dübörgő zene, s bár szeretnénk beszélgetni, de nem tudunk.

Lefelé a "Gödörbe" és vacsorára várva (kattintásra nagyobb kép)

Irány a szálláshely, csendes utcában egy jószívű portás nénivel, az ágyakon szétterülve folyik tovább a társalgás. A rohanó idő ránk ül, nézzük egymás mosolygós arcát, itt-ott valaki elhallgat, de jön Krisz a dossziéjával, és felolvas. Nagyszerűen összekovácsolt sorai nevettetnek bennünket, még lejjebb csúszom az ágyon. Dináékat nem engedjük el az utolsó busszal, később Jegáék autóztatják őket haza. Apró, lapos pillantásainkat a dohányzóhelyen frissítjük fel miközben jön Anisse potyázni, nagyot szippant a levegőbe, majd bejelenti: Szilvi elment! Egy szál ingben rohanok utána, ne vesszen el a nagy szegedi éjszakában, vinném haza, még az úti cél is egy, de kedvesen elhárítja. Ő sétál, levegőzik! Nem hagyom annyiban, összekapom magam, elbúcsúzom a többiektől, és itt elnézést kérek Jegáéktól, de elrohantam, remélve, hogy az első sarkon még utolérem Szilvit, hogy mégse küzdje át magát a városon egyedül. Lassan haladok a trabikámmal széles kutató pillantásokkal keresve Szilvi sziluettjét a sötétben, ám mindhiába.

Reggel kapom az üzenetet, Anisse mégis fel tudott ébredni, már a vonaton ülnek Krisztiánnal, Femis pedig egyedül sétál a városban. Gyors telefon, randi a Gödörnél. Most aztán megsétáltatom Femist, gondoltam magamban, s széles kört leírva a szerencse is velünk volt. Istentisztelet volt a Szerb templomban, megnézhettük csodálatos ikonosztáziját, nyitva a Dóm, a sűrű padsorok egyikéből, ülve, kényelmesen átláttuk minden zegét zugát, a Zsinagógában - valóban gyönyörű - egy régi ismerősöm fogadott bennünket, idegenvezetése attraktív, s mindenre kiterjedő volt. Kilépve újra a levegőn szinte más emberként néztünk szembe a nappal, ahonnan még egy nagy séta a Ligetben és irány a Buszmegálló. Femis hazaútja Pécsre az 1-es állásból. Barátságát őszintén őrzöm!

Köszönöm mindenkinek, aki itt volt, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, az ismeretség barátsággá mélyült, az együtt töltött idő talán kevés volt, de esetleg legközelebb... most már tudjuk, hogy miért kell felemelni lusta tagjainkat ha róluk van szó, amikor újra találkozunk. Remélem úgy lesz, legközelebb. Egy év múlva akár itt Szegeden...