Szeged harmadik kerületéhez tartozik Alsóváros, Móraváros, Rókus és Felsőváros.

Alsóváros 
Szeged - Alsóváros az egykor három részből (Felsőváros, Palánk, Alsóváros) összeolvadt Szeged régi paraszti, gazdász városrésze, a 11. század elején települt be. A városrészt a középkorban Alszegednek hívták. Szeged - Alsóváros nevével először oklevélben - Alsóváros néven említve, 1359-ben I. Lajos (Nagy Lajos) király uralkodásakor-, majd később már, bíróválasztása kapcsán, 1412-ben Luxemburgi Zsigmond király uralkodásakor találkozhatunk. A török hódoltság idején Alsóváros volt a magyar lakosság központja; a szegedi várban és Szeged Palánk nevű részében túlnyomórészt törökök és délszláv betelepülők éltek. A városrész életében fontos szerepet játszottak a ferencesek és a református prédikátorok a török korban. Népi hagyományai a távoli múltból sok emléket megőriztek. Szeged legrégebbi utcája valaha a Szentháromság utca volt, a vizekkel, mocsarakkal körülvett Alsóvárosra vitt. Hosszabb volt, mint ma, a Mátyás téren át vezetett egészen a városrész déli részéig. Elnevezését a ferences kolostor felépítéséhez kötik: e feltevést erősíti, hogy a Palánk déli kapuját (ahol az utca kezdődött) "kolostor ajtócskának"  hívták. Az utcát iparosok, kereskedők lakták, de az 1879-es árvíz itt is szörnyű pusztítást vitt végbe, nyolcvanhat háza közül csak tizenhét maradt meg. Az árvíz után Alsóváros főutcájának szerepét a mai Boldogasszony sugárút vette át, ami Szeged Nagyállomásához vezet.  

Alsóváros 1879

Nagyállomás
Indóház tér
A Szegedet 1854-ben elért vasút állomásháza még Alsóvárostól nyugatra, a későbbi rendező pályaudvar épülete volt. Az új állomást 1859-ben adták át rendeltetésének. Az Osztrák Államvasút - társaság, mint tulajdonos német nyelvű feliratokkal látta el az épületet (Banhof Szegedin), de a közvélemény nyomására idővel magyarra módosították ezeket. Az erősen megnövekedett igényeknek már meg nem felelő állomás bővítése a MÁV üzletvezetőségi épülete tervezőjének (Pfaff Ferenc) munkája. Ennek eredménye a szegediek nagyállomása. A vonatokat fogadó szintet a Várost övező árvízvédelmi körtöltés alkotja, s ehhez tapad hozzá a felvételi épület; a vonatokkal való kapcsolatot az emeleti szint biztosítja. Az Államvasutak osztálymérnökségének tervezésében 1902-ben készült el a különálló, emeletes állomási posta; a földszinten közös előtérből nyíló két szoba-konyhás lakással; az emeleten, tehát a pályaszinten a posta hét helyiségével. 1903-ban a felvételi épületben vendéglőt nyitottak, jégvermet építettek a sörnek és a húsnak a gyorsáruraktárakhoz vezető feljáró alatt. Az állomás, a postával összekötő veranda záró fallal együtt megfelelő homlokzatkiképzést nyert, különálló árnyékszéket létesítettek. A század első évtizedeiben rendezték az épületek előtti teret: mind az árnyékszéket közrefogó összekötő fal előtt, mind a postán túl igényesen komponált kerttel oldották a nagy burkolt tér egyhangúságát. Ez utóbbira a nagyszámú fiáker és bérautó miatt volt szükség. Még az első világégés előtt komolyan foglalkoztak egy új központi pályaudvar építésének gondolatával, de a háború megakadályozta az elképzelések kivitelezését. Trianon, pedig fejpályaudvarrá, végállomássá tette az addig átmenő forgalmat bonyolító állomást. Szerepét tovább korlátozta a vasúti híd 1944. évi elpusztítása és azóta tartó hiánya. Az E-alakú, változatos tömegformálású épület középső része egy-, a két szélső szárny kétemeletes. Az E-alak középső szárának két oldalán egy-egy, az épülettel közös főpárkány magasságú, magas sisakú torony adja meg annak jellegzetes képét. A közöttük lévő bejáratok vezetnek a tágas, galériás előcsarnokba, melyből a két szemközti oldalon elegáns, széles lépcső vezet az emeletre, a vágányok szintjére. Az eközben adódó térélményt boltozatok teszik változatossá. A peronok tetőzetét karcsú öntöttvas oszlopok tartják. A homlokzatokat a korszak egyik jellegzetes építőanyagával, keramittéglával burkolták. A téglamezőkbe szőttek bele mértéktartó és kiegyensúlyozott elosztásban reneszánsz díszítőelemeket (emberfős zárókő, címerpajzs leveles ággal, profilos tondók, fonatos és palmettás parapetek, kagylódíszes szoborfülke). A földszinten az ablakok szegmentívesek, az emeleten félkörívesek és egyenes záródásúak, a konzoldíszes főpárkány fölött körablakokkal. A körablakok sávja fölül időközben eltűnt az attika sor három, íves záródású, ablakfülkés orommezővel, a sarkokon kis obeliszkekkel - az ezek adta gazdag részletképzés volna összhangban a toronysisakok finom fölső kidolgozásával. Mind az épület külső megjelenésében, mind pedig kiemelt belső tereiben az eklektika gondolkozásmódjának megfelelően a gazdag díszítettség a jellemző, képző- és iparművészeti alkotások jeles választékával. Az épületet a háborús pusztítások helyreállítása után az 1960-as években tatarozták, jelentős változásokat okozva. Korszerű helyreállítására 2005-el kezdődően került sor. Ennek keretében gondos vizsgálatokkal tisztázták az eredeti díszítő részletek állapotát, ezek alapján visszaállították az épületnek mind a külső, mind pedig a reprezentatív belső tereinek megjelenését. Az épületet 2005-ben műemlékké nyilvánították. 

Pályaudvar 1902 (kattintásra ma) és belső

Alsóvárosi Havas Boldogasszony római-katolikus templom és rendház
Mátyás király tér 26.
Az Alföld egyik legmonumentálisabb középkori műemléke az alsóvárosi templom. A belső berendezés a hazai barokk jellegzetes példája. A 63,5 méter hosszú teremtemplom hajdan az Alföld legjelentősebb egyházi építménye lehetett. Tágas méreteivel, világos elrendezésével elsősorban a prédikációnak, az értelmi meggyőzésnek akart színtere lenni. A cisztercita eredetű építészetből a kolduló rendek alakították ki a templomra jellemző, sajátosan magyar, puritánnak tetsző formavilágot. Egy középkori legenda szerint egy gazdag, igen jámbor római házaspár elhatározta, hogy templomot épít Szűz Mária tiszteletére. Nem sokkal később egy forró, nyári éjszakán mindkettejük álmában megjelent Mária, és azt mondta, hogy a templomot oda építsék majd, ahová hó esik. Liberius pápa ugyanazon az éjjel hasonló álmot látott. A hó pedig augusztus 5-én az Esquilinus hegyre hullott, s ide építtették föl a Santa Maria Maggiore bazilikát. Innen ered az alsóvárosi templom "Havas" (vagy népiesen: "Havi") Boldogasszony elnevezése, s ezért augusztus 5-e a búcsú napja. A templom építéséhez a környéken álló, 13. század első harmadából való Szent Péter-templom anyagát, sőt, valószínűleg alapfalait is felhasználva - Mátyás király állítólagos támogatásával - 1465-ben kezdtek hozzá. Csak 1494-1503 között készültek el vele, 1509. augusztus 5-én szentelték fel - a híres római Santa Maria Maggiore-bazilika titulusa nyomán - Havi Boldogasszony tiszteletére, akinek ünnepe ma is a templom búcsúnapja. A befejezést jelző évszám a hajó mindkét oldalán látható. A tér felőli évszám alatt helyezték el Mátyás király bautzeni domborművének másolatát 1931-ben (kiskép balra). A templom építője a visegrádi építkezésekről is ismert János testvér. Az itteni barátok a hódoltság idején népük gyógyításával is foglalkoztak. Valószínűleg ők honosították meg kertjükben a paprikát, amit kezdetben nem fűszerként, hanem pálinkába szórva a hideglelés (a malária) gyógyszereként használtak. A szentély mennyezete csillagbordás, a hajóé az eredetileg tervezettnél alacsonyabb, hálóbordás. Ez utóbbi bordázata már nem a mennyezet merevítését szolgálja, csak díszíti azt. A hazai ferences templomokra jellemző a sekrestye kialakítása és a torony elhelyezése is. Utóbbi a szentély mellett emelkedik, így zsolozsmázáskor könnyebben, egyidejűleg lehetett harangozni. Alsó része a középkorban, folytatása 1771-ben, sisakja 1827-ben készült el. A templom berendezése Szeged barokk kori művészetének legnagyobb teljesítménye. A kapun belépve balról a tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltárának képe látható Hogger Jánostól (1747), a szőlőprésben szenvedő Krisztus középkori témájának ábrázolása. Jobb felől a Fekete Máriát (kiskép jobbra), a híres czestochowai kegykép művészi átköltését találjuk Morvai Andrástól (1740), mellette Juhász Gyula A Fekete Mária című versének márványba vésett sorai olvashatók. A hajó két freskója Szűz Mária hét örömét és hét fájdalmát ábrázolja (1947, Kontuly Béla). A belső tér leghangsúlyosabb eleme a Szűz Máriának szentelt főoltár (Graff Antal, 1713). Kegyképe - a legenda szerint - csaknem száz esztendeig rejtőzködött a templom melletti Csöpörke-tóban, míg egy lovát itató török katona meg nem találta. Ezt az eseményt ábrázolja a bejárattól jobbra eső oszlopon elhelyezett dombormű, melyet Heksch Nándor készített Parobek Alajos festménye alapján. A feltűnően szép főoltárkép valójában aligha korábbi a 17. század legvégénél, feltételezhetjük: egy hasonló középkori ábrázolás pótlására, a kultikus folytonosság biztosítása érdekében készült. Fölötte a Mária-monogram, majd a Szentháromság jelképe, amely döntő szerepet játszhatott az alsóvárosi napsugaras házvégek 18. század végi kialakulásában. A főoltár két oldalán 17-18. századi síremlékek láthatók. A kriptában nyugszik József lotaringiai herceg, a vár egykori parancsnoka, aki állítólag ottani kertjében a táj máig legjellegzetesebb gyümölcsét, az őszibarackot meghonosította. A toronyaljba nyíló barokk ajtón primitív felirat tájékoztat az 1879-es árvíz magasságáról. A szentély bal oldalán levő Szent Vendel-oltár képe Alsóváros egykori életformájára utal: a jószágtartó gazdák védőszentjét ábrázolja Anton Gruber bécsi festőtől (1777). Vele szemközt a szegedi tiszai életre is utal Nepomuki Szent János-oltár. Képe az ugyancsak bécsi Josef Hautzinger műve, akinek alkotásai a kor közép-európai festészetének legjavához tartoznak, minősítve Szeged akkori polgárságának művészeti igényeit. A diadalív jobb és bal oldalához támaszkodó Szent Antal- és Szent Ferenc-oltár képei is tőle valók. A szószéket Graff Antal faragta 1714-ben. A hangvetőn négy angyalka látható a hit, remény, szeretet és igazság szimbólumaival. Alul, a mellvéden a Jó pásztor és a négy evangélista szobra ismeretlen művész alkotása 1781-ből. A Szent József-oltár képe az asztalosok, ácsok, a vele szemközti Szent Anna-oltáré a parasztgazdák védőszentjét ábrázolja - az egykori szegedi céhélettel összefüggésben. Aisenhut József készítette 1775-ben a Szent Kereszt-oltárt. Ő faragta a többi oltár szobrait is. A Fájdalmas Szűzanya előtt tisztelgő Piéta - oltárt 1739-ben szentelték fel. Üvegszekrénybe zárt szobra mögött a paradicsomi tudás fája látható (kiskép balra), az almát szájában tartó kígyóval, míg a fából az oltár felső párkányzatán kereszt nő ki. E szokatlan barokk ábrázolás középkori legendára utal: Jézus keresztfáját abból az ágból nőtt fából ácsolták, amelyet még Ádám tört le a tudás fájáról, amikor az angyal kiűzte a Paradicsomból. Más szóval az oltár a bűnbeesés és Krisztus, mint megváltó halála közötti összefüggés művészi megjelenítése. Az oltár mellett álló Kapisztrán Szent János-szobor a budai kicsinyített mása (Damkó József, 1922). A sekrestye barokk bútorzata a 18. század közepéről való. A szekrény középső ajtajának festménye (Synagóga, Ecc-lesia) a rabbi és a pápa alakjával, valamint a frigyszekrényre helyezett oltáriszentség ábrázolásával az Ó- és Újszövetség összefüggéseit jelképezi. 

templom 1934 és belső (kattintásra ma)

Ferences kolostor - a rendház
Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy a rendház nagyrészt középkori eredetű. A feltárás során megtalálták az emeleti szerzetesi cellák apró ablakait, melyek különösen a nyugati épületszárny homlokzatán láthatók. A földszinti, pálcatagos ablakok valószínűleg az első refektórium megvilágítására szolgáltak. A kolostor építési szakaszait tekintve a nyugati szárny építése az 1480-as években fejeződött be. Addig a szerzetesek a Szent Péter ispotályban laktak. Ez után következett a hajó fölépítése az északi kolostorszárnnyal és az előttük elvezető kétszintes folyosóval. A szentély elkészülte (1503) után indult meg a torony és a későbbi káptalanterem építése a Szent Péter templom további bontásával párhuzamosan. Az építkezés 1543-ban megszakadt, csak 1680-90 körül folytatódott a keleti szárny kiépítésével. Ekkor építették az északi szárnyhoz keleten a refektóriumot. A barokk átalakítás során 1713 és 1772 között alakult ki a jelenlegi egységes alaprajz, a korábbi gótikus részletek is jórészt ekkor pusztultak el. Kőkeretes bejárati ajtaját a rajt levő évszám szerint 1837-ben alakították ki. 1899-1900 folyamán következett az újabb jelentős átalakítás. Akkor pusztították el a szentély és a káptalanterem még meglevő mér műveit, lebontották és befalazták a barokk kripta lejáratát, s a déli bejárat két oldalára Steindl Imre neogotizáló tervei szerint egy-egy támpillért építettek. Szerencsére Steidl tervezett nagyszabású átalakításaira az árvíz után már nem került sor. A legutolsó jelentős felújítást 1920-1930-as években szenvedte el a épületegyüttes. 1984-ben nagyszabású műemléki feltárás indult el. A templommal szomszédos rendház épületének négyszöge szép belső udvart ölel. A kolostorkertben egykor hatalmas fák, különös növények, gyógyfüvek nőttek. A templomot (részben a rendházat is) a közelmúltban fölújították, a ferencesek visszaköltözhettek egykori hajlékukba. A hittudományi főiskola franciskánus növendékei gyakran hagyományos, barna szerzetesruhában járják a várost. A húsvéti tűzszentelés alkonyat után kezdődik: a főkapu előtti kis téren parázsló fahasábok szikrái röppennek föl a tavaszi levegőbe.

Szent Ferenc szobor
Mátyás tér, kolostorkerítés
A szobor homokkő, feles életnagyságú. A templom délkeleti támpillérétől északkeleti irányba téglaoszlopokkal tagolt kerítésfal húzódott, amely azután befordult észak felé. Körülbelül a kolostor északi homlokzatának vonalában nagyobb kapu nyílt a tér irányába kelet felé (erre volt az egykori temetőkert). A kerítés déli oldalán, a téglaoszlopokon barokk szobrokat láthatunk.

Rendház - étkező - kolostorkerítés szoborral

Napsugaras házak
A Mátyás téren túl mintha egy másik világba lépnénk és egy csendes falu házai között járnánk. A népi építészet 19. századi világát idéző, öreg házak néznek ránk a járda fölé boruló fák alól. Jó néhány napsugaras oromdíszítésű parasztházzal is találkozhatunk még itt. E homlokzatmotívum más vidékeken, ilyen gazdag változatosságban ismeretlen. Csupán Szegeden és a környező falvakban találkozunk még vele. A napsugaras díszeket a házak utcára néző oromfalán keressük. A nap, vagy ahogy az idősek mondják, istenszem a padláslyuk, abból áradnak szét a sugarak. Régen még ki is festették a sugárléceket - egy vagy két, ritkán három színben. A pirosat kékkel, szürkével, zölddel párosították, esetleg a szürke fabetét mellé zöldet helyeztek. A napsugármotívum a kultikus egyházi művészetből való. De a gyökerek még mélyebbre nyúlnak: a pogány magyarság naptiszteletére emlékeztető, archaikus napszimbólumot a kereszténység is fölvette szakrális jelképei közé. A népi lakóházak napsugarainak bajelhárító szerepük is volt: a gyakorta pusztító járványok, természeti csapások elleni védekezésül ily módon is kérték Isten oltalmát. Az árvíz utáni újjáépítés idején készült mintatervekben is megőrizték a napsugár-motívumot, amely az oromzatokon kívül még régi fakapukon is felfedezhető.

Dobó u 40. - Nyíl u 50. - Szabadság u

A Mátyás tér déli csücskében, a templom főbejáratával szemben kezdődik a Földmíves utca, két sarok után pedig a Nyíl utca. A 43. és 45. számú épületek szomszédosak egymással, mindkettőn megmaradt a napsugárdísz. Csaknem szemközt találjuk a 46. számú házat, amely 1885 óta áll, néhány éve példásan fölújították. A Nyíl utca 50. is érintetlenül vészelte át a fölötte elmúlt évszázadot, s homlokzatát azóta óvják az istenszem sugarai. A Nyíl utcát keresztező Tisza Lajos utca is igazi alsóvárosi hangulatot áraszt. Az 59., 61., és 79. számú régi házak napsugaras oromzata még ép, de az újabban készült épületeken is felfedezhetjük a hagyományos homlokzatdíszítést. A következő kereszteződés a Pásztor utca (amely párhuzamos a Tisza Lajos utcával). Egykor itt állt a legtöbb napsugaras ház. A 39. szám (1883-ból) naiv díszítésében sokáig elgyönyörködhetünk: az ajtó melletti, kiugró falsáv fölött zsákokkal megrakott szamarat hajtó férfi látszik, az ablak szemöldökpárkányát száz évnél is régebben tartják a gipszből öntött, piros mellényes parasztemberek.   

Pásztor u 39. szám és részlete

Móraváros 
A 19. század első felében alakult Móraváros, Szeged legalacsonyabban fekvő része. A Petőfi Sándor sugárút, Moszkvai körút, Kálvária sugárút és a vasúti töltés által határolt terület. Nevét a város egykori főbírájáról - Móra Balázsról - kapta. 1827-ben kezdték felparcellázni ezt a területet. Ide a város szegényei költöztek, akik kubikusok, téglagyári munkások, kendergyári dolgozók és napszámosok voltak. Innen indult ki a szegedi munkásmozgalom.

Szegedi Vadas Park
Cserepes sor 47.
Szeged szélén, Móraváros nyugati határán, a Kálvária sugárúttól balra zöldellnek a szegedi vadas park fái, ahol mintegy 44 hektáros, zömmel természetes erdő borította területen és nagyjából földrészenként csoportosítva mutatja be állatait. Néhány állatfaj, mint például a foltos hiéna vagy a vízi őz, Magyarországon csak itt látható. A dél-amerikai bemutatóban például sörényes farkas sétál, a tavakban vízidisznók és tapírok fürdenek, a "pampán" a lámák vad őse, a guanakó együtt legelészik a kontinens jellegzetes futómadaraival, a nandukkal. Az erdőben csuklyásmajmok ugrálnak fáról fára, a trópusi ház szabadtéri kifutóiban az ember tenyerében is elférő, apró selyemmajmok "csicseregnek". A vadas parkban megtekinthetők Afrika, Ázsia, Európa és Ausztrália jellegzetes és különleges állatai a zebrától a kétpúpú tevén át a hiúzig és a kengurukig. Érdekes a przewalski vadlovak csoportja, és sokáig el lehet nézegetni a fákon mozgó kis pandákat, a természetes környezetben nevelkedő gibbonokat és sziamangokat is. A Dél-alföldi Tanyaudvarban pedig a magyar háziállat fajtákkal, hagyományos építkezési módokkal ismerkedhet meg a látogató. Itt van lehetőség állatsimogatásra is. A park erdejében föllelhető a legtöbb hazai fafaj, cserje és sok lágyszárú növény is. Természetes rovar- és madárvilága is gazdag. Tavainál tanulmányozható a vízi, vízparti növény- és állatvilág. 

Vadas Park bejárat - majmok - oroszlánok - sörényes farkas

Wagner-kripta
Belvárosi temető
A szegedi belvárosi temetőben, az izraelita sírhelyeket határoló kerítés déli oldalfalához kapcsolódva áll a téglány alaprajzú, sötétszürke gránitból faragott, kovácsoltvas kerítésessel ellátott, szecessziós stílusú kripta. Az 1910-ben épült Wagner-kripta tervezője Baum(horn) Lipót. A síremlék északi oldalának középtengelyében két, fehér márványrelief között talapzatra állított kőkereszt áll. A talapzaton színes mozaik berakás, Jézus szíve ábrázolással, alatta felirat: Feltámadunk! A mozaikot keretező ívháromszögben záródó kis fülke oldalai hornyoltak. A kék háttér előtt álló, félalakos, frontálisan ábrázolt, szakállas, fiatal Krisztus karjai sugárkoszorúval körbefogott szívére mutatnak. Feje felett aranyszínű keresztes glória látszik, ruházata vörös palást alatt fekete ing. A háttérben 4-4, aranyszínű, kis mozaikkocka jelenik meg. A talapzat homlokoldalait kosárfejezetes, kis ikeroszlopok díszítik. A kereszt alatti gránit sírépítményen majuszkulás sírfelirat olvasható, 4-4, hullámvonalas dísszel: WAGNER FERENCZ - CSALÁDJA. A további feliratokat a sírépítmény alsó gránitsávjára helyezték el. A sírépítmény két oldalán lemez- és pálcatagos keretezésben álló, fehérmárványból faragott, fektetett téglány alakú reliefek helyezkednek el, melyeket Róna József készített. A jobb oldali reliefen négy, a bal oldalin két, félalakos figura látható. A sírhelyet két oldalról kb. 1 m magas, kváderes fal keretezi, melynek nyugati oldalához szintén gránitból faragott ülőpad kapcsolódik. A síremléket elölről szecessziós díszítésű, négy gránitpillér között húzódó, kovácsoltvas kerítés határolja, melynek közepén kétszárnyú kapu nyílik. A két szélső pilléren szecessziós stílusú kovácsoltvas lámpás áll. A bejáratnál a járószint két lépcsővel emelkedik. A középtengelyben álló fedőlap kétlépcsős. A kripta 24 férőhelyes.

Wagner kripta és feliratok

Déri Miksa Ipari Szakközépiskola - egykori Állami Felső Ipariskola
Kálvária tér 7.
Az Orth Ambrus és Somló Emil tervezte - egykori ipari-, ma szakközépiskola, Móraváros és Rókus határán található. Az országban negyedik ilyen jellegű felső iskolaként 1908-ban alakult a 15 évvel korábban létrehozott fa- és fémipari szakiskola átszervezésével. A tanulólétszám rohamos emelkedése következtében a szűkké vált Mars téri épületükből költözhettek ebbe az iskolába. Pályázat alapján bízta meg a miniszter a budapesti tervezőket a részletes tervek kidolgozásával és a művezetéssel. A kivitelező munkákat Müller Miksa irányította. A tanintézmény azonban még birtokba sem vehette új otthonát, amikor az első világháború kezdetével katonai kórház céljára foglalták le; 1919-ben pedig a francia csapatok sajátították ki. Kivonulásuk után erdélyi menekülteknek szolgált átmeneti szállásul; 1921-től a Kolozsvárról idetelepült egyetem belgyógyászati és sebészeti klinikái és néhány intézete találtak itt közös, szűkös, de kezdetben mégis élhető helyet Korb Flóris áttervezése nyomán. 1928-ban költözött a későbbi Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert az épületbe. Itt folytatta kutatásait, és itt találta meg a C vitamin paprikából való kivonásának titkát. Mindezek eléggé visszavetették az ipariskola működését, nagyszámú jelentkezőt kellett visszautasítania. A klinikák felépültével végre ideköltöző iskolában kiváló szaktudású, okleveles mérnökök tanítottak, akik jelentékeny szerepet játszottak a Város társadalmi életében is (pl. Kótay Pál műépítész). Hasznosnak és értékesnek bizonyultak a külső iparosok részére szervezett esti és továbbképző tanfolyamok, amelyek elősegítették az Alföld szakemberei műszaki tudásának emelését. 1939-ben internátus céljára, ingyenes használatra átadta a Város a tömbnek a Rigó utcai sarkán 1907-ben épült hajléktalanok menhelyét. Az átalakítás megtervezése az itt tanító Tóbiás Lászlónak a munkája. Az iskolaépületet a második világháború során orosz katonai kórházként használták. 1949. szeptember 1-jén Ipari Gimnáziumként indult, szegedi 17-es számú Gép- és Villamosipari Technikummá alakult 1950-ben. Az iskola 1955-ben vette fel Déri Miksa nevét, így Déri Miksa Gép- és Villamosipari Technikum lett. Nemcsak a nevek, hanem az oktatási formák is változtak. A technikumokból szakközépiskolák lettek. L alakú, változatos tömegformálású, egy- és kétemeletes épület alagsorral, ahol az eredeti tervek szerint a központi fűtés gépházát, gépkísérleti labort, tornatermet és napközi tartózkodó helyet alakítottak ki. A földszinti helyiségeket a lépcsőház két oldalán vezetett elő lépcsőkön és az előcsarnokon keresztül lehet elérni. A ház belső forgalmát összesen öt lépcsőház szolgálta. A földszinten a tágas rajz- és tantermek, az igazgatói lakás saját kerttel, valamint műhelyek és gépterem kaptak helyet. Az első emeleten szintén rajz- és tantermek, irodák, tanácskozó és könyvtár, valamint a művezető és a műhelyfőnök irodája voltak műhellyel, laborral. Az épületnek csak egyes részein épített második emeleten különféle laborok, kísérleti tanterem találhatók kiszolgáló helyiségekkel. Az iskola szerkezeti érdekessége a födémében gerendaként és kiváltóként szolgáló, 50 cm magas szegecselt acéltartók alkalmazása. A hatalmas épület változatos tömegformálása révén szépen illeszkedik környezetének léptékéhez. A tagolást a különböző szintszámokkal és tetőalakzatokkal érték el. Az első homlokzati terv szerint az egész tanintézet a földszint magasságáig kapott volna rusztikus terméskő burkolatot, hangsúlyos kőkeretezésű bejáratokkal, a főpárkány magasában szobrokkal. Ez az elképzelés az építés során jóval visszafogottabbá vált, de homlokzatán ma is láthatóak, másfélszeres életnagyságban az allegorikus műkő szobrok - jobbról balra - az IPAR, szakállas fél alak, kezében szegecselt vasrúd; a TUDOMÁNY, födetlen fejű fél alak, bal vállán bagollyal; MŰVÉSZET, fél alak, jobb vállán szoborral; és KERESKEDELEM, Merkúr szárnyas sisakban. Az erőteljes kiülésű közép- és sarok rizalitokat a köztük lévő épületrészek hátra ugratásával nyerték; előttük előkertek gazdagítják az összképet. A falfelületeket az első emeleti ablakkönyöklőkig téglával burkolták, csak a közép rizaliton maradt terméskő. Kettős bejárata is sokat egyszerűsödött, a második emeleti ablakok lesarkítása jelent változatosságot a nyílászárók formáiban. A teljes épületre a geometrikus szecesszió elemeinek finom, mértéktartó alkalmazása jellemző. Leggazdagabbak a főpárkány és az orommezős, zömök tornyos, attikás fölépítmények a tetőablakokkal; szép vonalú a koronázó tornyocska.

Ipari iskola 1912 (kattintásra Déri ma) - épületszobrok - kapu

Rókus
A tágan értelmezett (Szeged - új Rókusi lakótelep, Öreg-Rókus, Rókus-Móraváros északi része) városrészben - melynek lakossága ma kb. 20-25 ezer fő - egészen a II. világháborúig a város szegényebb anyagi helyzetű lakosai éltek. Lakói leginkább Felsőváros és más városrészek lakói közül kerültek ki, később a zsidók is itt telepedtek meg. Céhen kívüli mesteremberek, napszámosok, kukoricatermelők, disznóhizlalók, juhvágók és szappanfőzők városrésze volt. Csak 1880-ban hoztak olyan intézkedést, amely megtiltotta az ötnél több sertés itteni tartását. Ebből fejlődött ki a szegedi szalámi ipar is. Az 1750-1790 közötti iratokban Kukoricaváros néven is emlegették, a sok sertéshizlaló mellett ugyanis közvetlen ott voltak kukoricaföldjeik is, ezért hívtál a Rókusi embereket tréfásan kukoricapolgárnak, kukoricagyereknek. Az 1738-as szegedi pestisjárványtól való megszabadulásért fogadalomból kápolnát építettek a mai Szeged-Rókusi templom helyén. Szomorú esemény a városrész történetében, hogy 1944-ben a város zsidó lakosságát deportálásuk előtt a szegedi gettóból közvetlenül a Rókusi téglagyár épületeibe terelték, ahol embertelen körülmények között vártak a sorsukra: a Szeged-Rókusi Pályaudvarra való hurcolásra, majd a megsemmisítő táborokba történő szállításra. Az 1950-es, '60-as évektől lényeges arculatváltáson ment át a városrész. A hagyományos, földszintes beépítésű, falusias arculatú paraszt-, polgárlakóházak egy részét lebontották, és többszintes, modernebb lakóépületeket emeltek a helyükre. A hagyományos településrész átalakulási folyamata az 1990-es rendszerváltás után is tovább folytatódott. Néhány esetben a még üres, fákkal borított telkeket is beépítették. A Szent Rókus tér - és a városrész - az egykori Szent Rókus-kápolnáról kapta a nevét. Saját pályaudvara van a MÁV Szeged-Békéscsaba vasútvonalán (Szeged-Rókus), és a Mars téren a városi helyközi buszállomás is itt található. A távolsági autóbusz pályaudvar 1966-ban épült, mellette a vásárcsarnok 1974-re készült el. A Mars tér déli felén tartják a Szegedi Nemzetközi Vásárt, és a szakkiállításokat. A vásár területén nyaranta egymást érik az árubemutatók, fesztiválok, amelyek közül igen népszerű az évek óta megrendezett sörfesztivál.

Szent Rókus Római katolikus templom
Szent Rókus tér 1.
A templom 1909-ben épült, Aigner Sándor és Rainer Károly tervei szerint. Két elődje is volt: megközelítőleg ide építettek kápolnát 1739-ben, a pestisjárvány ellen tett fogadalom teljesítéseképpen. 1805-ben alapították meg itt a mai plébániát, 1829-ben pedig templom építésébe kezdtek (Vedres István terve), melyet 1833-ban szenteltek fel (kiskép balra). De azt a nagy árvíz erősen megrongálta, majd a sugárút feltöltésének következtében a nedvesség utánpótlást is kapott benne. 1902-ben tornyának párkányzata a tetőt áttörve a padlásra zuhant, ezért a templomot lebontották, és helyére építették a jelenlegit. A terveket - költség- és időkímélés céljából - a Fogadalmi templom épp akkor folyó tervpályázatának legmagasabb díjat nyert építészeivel (Raichl J. Ferenc szabadkai műépítész) készíttették el, mint akik bizonyítékot szolgáltattak templom tervezése és építése terén való gyakorlati és szaktudásról. 1904 októberében kapták megbízásukat, ebben az időben, a századforduló évtizedeiben, egész Európában előtérbe került a neogótika a templomépítészetben. A kivitelezővel, Raichl J. Ferenccel 1905 októberében kötöttek szerződést. Még az évben elbontották a régi templomnak az új területébe eső részét, az istentiszteleteket a megmaradt épületben tartották. 1906 tavaszán kezdték az alapozást, s szeptember 15-én megtartották a bokrétaünnepséget. A templomhajók födélszerkezetének elkészültével egyhangúnak és hiányosnak ítélték a tetőt, ezért a fő- és kereszthajó metszése fölé utólag, 1907-ben határozták el huszártorony tervezését és építését, melyet azonban nem láthatunk. 1907. május 26-án ünnepélyes szentmise után Várhelyi József plébános beszentelte a torony keresztjét, megfelelő ünnepségek közepette azt helyére feltették. Az építkezés alatt az egész városra kiterjedő sztrájk hátráltatta a munkák haladását. Heteken át ostromállapot uralkodott, a kivitelező először határidő hosszabbítást, majd csődöt volt kénytelen kérnie maga ellen. Ezért a harang (Novotny Antal, Temesvár) elhelyezésére 1908-ban már külön kellett vállalkozót szerződtetni. A templomot 1910 novemberében vették használatba. Ebben az évben készítette el Kovács Ferenc a tér körüli díszkerítést. Ez volt a szegedi katonaság és helyőrség temploma, majd a fogadalmi templom elkészültéig a Szegedre költözött Csanádi püspök székesegyháza is. A tervek szerint készült el a két oldalról mellékhajókkal kísért, bazilikás főhajóból és kereszthajóból álló, kéttornyos istentiszteleti hely. Apszisa és kereszthajója a nyolcszög három oldalával záródnak. A szentélyt kétfelől kísérő, lapos tetős, attikás bővítményekhez hengeres toronytestek csatlakoznak - a romantika jegyeit idézve. Az oszlopokat sziléziai gránitból állították. A falak merevítésére minden pillér- és oszlopállásnál megfelelő erősségű vasbeton hevederek készültek, a neogótikus boltozat is vasbeton szerkezet; fölötte hétszelemenes födélszerkezet tartja a tetőt. A homlokzatok gótikus szerkesztésű elemei egyszerűek, visszafogottak. Ablakai csúcsívesek, a falakat támpillérek támasztják, kapuzat a gótika szabályai szerint befelé szűkülő, bélletes faragású. A bejárat fölötti, félköríves dombormű közepén Jézus, jobbján a járványoktól megoltalmazó Szent Rókus, balján pedig Vasas Szent Péter látható. A rózsaablak a legjobb minőségű cement műkőből készült. A kereszteket, a keresztrózsákat és a fiálékat haraszti tömött mészkőből faragták. A míves templomajtók elsőrendű szlavóniai tölgyfából valók, finom vasalásokkal. A kovácsoltvas munkák Kónya Györgyöt dicsérik. A hajók színes üveg ablakai a Város tehetős polgárainak adományai. Két üvegablak Róth Miksa üvegfestő érdeme. A díszfestést Rétay és Benedek (Budapest) vállalta, a szőnyegmintát és bordűrt olajjal és arany vegyülék alkalmazásával. Az oltárépítő és szobrász munkákat Kálmán Ede (Pécs) végezte. Id. Vastagh György (Budapest) festette a főoltárképet "Szent Rókus a pestises betegek között" címmel. A kiváló akusztikájú templomba 26 változatú új orgonát pneumatikai csőrendszerrel Rieger Ottó (Budapest) szállította. A világítási berendezéseket a 72 lángú nagycsillárral Fonyó Soma készítette el. A háromhajós, keresztházas bazilika belső tere íves, keresztbordás mennyezetével megnyugtató térélményt nyújt. Szentélyének fülkéiben, kétoldalt Szent Istvánnak és a Magyarok Nagyasszonyának szobra áll. A vörös mészkő keresztelőmedence még a régi templomból való. A főbejárat két oldalán a bajtársak állította táblák őrzik az első világháború hősi halottainak emlékét. Az épület előtti majolika Mária-szobrot a pécsi Zsolnai-gyár készítette 1909-ben. A másik oldalon Jézus Krisztus szobra elé térdelhetnek az imádkozni vágyók. A főbejárathoz vezető lépcső két oldalán kerek koronájú örökzöldek állnak. A Rókusi templomot két oldalt kis parkok ölelik körül.

Templom 1920 (kattintásra ma) - templom belső és park

Felsőváros
Szeged egyik történelmi városrésze, amely hozzávetőlegesen a Kiskörút és a Nagykörút között, Szeged belvárosától északkeletre helyezkedik el. A Nagykörúttól északkeleti irányban kívül eső részét az 1970-es években lebontották, és a helyén lakótelepeket építettek. Felsőváros Szeged három ősi, a környezetéhez képest magasabban elhelyezkedő településmagjának az egyike. A középkortól kezdve egészen a 20. századig a szegedi kézművesség, céhesség, vízi élet, tiszai közlekedés központja volt. Erre Felsőváros utcanevei is utalnak (például Hajós utca, Sóhordó utca, Bárka utca, Maros utca). Sókamarája (a Maroson szállított erdélyi só révén) már a középkorban virágzott. Tabán nevű részében a török tímárság élt, a híres lapos sarkú, hímzett virágmintákkal díszített szegedi papucs ebből a szakmából alakult ki. Szeged - Felsővároson 1908-ban 5 mester és 10-12 segéd hozta létre az "Első szegedi cipő-, csizma- és papucsipari szövetkezet"-et. Felsőváros másik része a hódoltság alatt a Fazékszőr, ahol a nevezetes szegedi bokályt készítették.

Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeum
Felső Tisza-part 10.
A világhírű szegedi Pick szalámi gyártásának a történetét mutatja be a gyűjtemény, de megismerhető itt a szegedi paprika története is. A teljes munkafolyamatot szemléltető kiállításon láthatók a hagyományos anyag előkészítésben használt különleges eszközök, így a ringókés és egy régi, kézzel hajtott töltőgép is. A téliszalámi készítésének alapjában véve máig változatlan folyamata enteriőrök sorával válik életszerűvé. Ha a téliszalámiba nem is kell paprika, a Pick Szeged Rt. más hagyományos termékeibe igen. A két híres szegedi termék egyébként is szorosan összekapcsolódik, hiszen már a gyáralapító is működtetett paprikamalmot. Ezért is a másik kiállítás a paprika történetét, a híres szegedi paprika feldolgozását mutatja be. A látogatók szalámi kóstolót, téliszalámi- és paprikavásárlási kedvezményt és ajándék képeslapot kapnak. A képeslap postaköltségét a világ bármely országába átvállalják..   

Múzeum

Minorita rendház
Munkácsy Mihály u. 5.
A barokk templom a hozzá csatlakozó rendházzal együtt 1754-1767 között épült Lechner Vencel tervei szerint. A minoriták - a ferencesek kisebbik, enyhébb fegyelmű ága - már 1726-ban kísérletet tettek a Szegeden való megtelepedésre, de ezt akkor a piaristák és a ferencesek meghiúsították. 1739-ben végül sikerült a belgrádi minoritáknak gyökeret verniük, a városi előjáróság mindig is sokkal könnyebben egyezségre tudott velük jutni. A rend Mária Terézia szabadalmi levelét 1742-ben kapta meg, végleges megtelepedésük Felsővároson ekkortól számítható. A plébánia vezetésének jogát ez időben hosszú tárgyalások ellenére sem kapták meg, erre majd csak 1789-ben került sor. 18. századi rendi építkezésükkel Szegednek mind arányaiban, mind építészettörténetileg egyik legjelentősebb együttesét hozták létre, melyet a Pozsonyi Ignác által 1800-ban állíttatott, magas művészi értékű, késő barokk Kálvária-szoborcsoport tett teljessé. 881-82ben megújították a kolostor tetőzetét, az épületek mögött a rend udvarát és kertjét kerítéssel övezték, és egy gazdasági melléképületet emeltek. 1927-ben a kor ízlésének megfelelő - neobarokk - stílusban hatalmas, háromemeletes rendház és bérház építését tervezték Czigler Arnold, Seltenhofer Gyula, majd Rainer Károly elképzelései alapján a barokk kolostor helyére, a templomhoz csatlakozóan, de nem sikerült az anyagiak előteremtése, így megmaradt a régi épület. A kolostor 1950-ig a minorita rendnek adott otthont. Az elkövetkező négy évtized során a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola Kollégiumaként szolgált, majd a piarista gimnázium kapott benne helyet. A Szent Miklós-templomhoz közvetlenül csatlakozó, L alakú, egyemeletes, lesarkított épület a barokk visszafogott, letisztult, kései stílusjegye. A kolostor mindkét szintje boltozott, néhány helyiségét stukkódísz ékesíti. Korábban rokokó ajtóit beszámozva a padláson helyezték el. Nemes egyszerűséggel komponált homlokzatait az ablakok egyenletes ritmusú, hosszú sora és az övpárkány tagolja. A ma látható, földszinten és emeleten egyaránt kialakított, sima vakolatkeretezések helyett korábban változatosabb képet nyújtott az épület: a földszinti ablakok keretezetlenek voltak, míg az emeletieket finoman tagolt keret vette körül könyöklővel s vízszintes szemöldökkel. Bejárati kapuja míves, faragott munka, korabeli vasalással; a félköríves felülvilágítóban copf kovácsoltvas rács véd. Nagy értéket képvisel a gazdasági udvarra néző, a sekrestye előtti, földszinti barokk ablakdíszítés. Az 1784-ben készült, mozgalmas térhatású, vakolatdíszes lépcsőházban pillérek és pilaszterek tartják az íves hevedereket. A kolostor és a templom által közrefogott udvar korábbi, magas téglalábazatú léckerítését a 30-as években cserélték fel a jelenleg is meglévő, alacsonyabb lábazatú kovácsoltvas kerítésre. Az udvart 1990-ben rendezték, korábban zárt kerítése kaput kapott.   

Rendház 1767 (kattintásra ma)

Szent Miklós Minorita templom
Munkácsy Mihály u. 7. 
Az 1739-ben Belgrádból Szegedre érkezett minoriták a középkori, Szent Miklós tiszteletére szentelt dominikánus templom romjai helyén kaptak a Várostól lehetőséget a megtelepedésre, 1744-ben már ideiglenes kápolnát is emeltek. Új rendi templomuk védőszentjéül megtartották Szent Miklóst, amiben hagyománytiszteletük nyilvánult meg. A templom 1887-ben leégett, majd 1888-ban restaurálták, a hívek adományaiból helyreállították a tönkrement padokat, a szentélyt és berendezését, a szószéket és a mellékoltárokat, valamint az orgonát is felújították. A plébánia által ellátandó területet 1894-ben szabályozták: a Tisza, a Kossuth Lajos s a Csongrádi sugárutak, valamint a Tápéi sor által határolt városrész; a külterületen a Rókusi határ, Fehér-tó és a városi birtok-határ közt fekvő részek. Az akkor a Csanád Egyházmegye makói főesperességéhez tartozó egyházközségnek nem volt önkormányzati szervezete; a plébánia élén a szerzetház főnöke állt, plébános helyettesről, segédlelkészekről és hitoktatókról is a minorita rend gondoskodott. 1928-ban ismét fölújították külsőleg a templomot, ekkor kapta timpanonos kapuépítményét, valamint a három új harangot (Szlezák László, Budapest) és az új orgonát (Angster József és Fia, Pécs). Már tíz évvel később újabb helyreállításra volt szükség. Nagy gondot jelentett a kripta és a kolostor pincéjének víztelenítése. A vizet kiszivattyúzni nem lehetett, mert a Tisza állásától függően hol magasabb, hol alacsonyabb volt a víz szintje. A templom állékonyságát kevésbé veszélyeztető, hatalmas, kéményszerű légjáratok kialakításával gátat tudtak vetni a víz falakba szívódásának. Ezután került sor a festésre, valamint Bicskei Karle János neobarokk falképeinek elkészítésére. Egyhajós templomépület, a hajónál keskenyebb szentéllyel, a szentély mellett álló egyetlen toronnyal, a kórusrész alatt kriptával, ahová 1740-1879 között temetkeztek. A letisztult, már klasszicizmusba hajló tömegformálást csak sima lizénák, egyszerű párkány, téglalap alakú ablakok törik meg az oldalhomlokzatokon. A főhomlokzat is már sík felületű, de mívessé tették a magas posztamensen álló, háromrészes párkányt tartó toszkán pilaszterek; a magas, félköríves ablakok; a főtengelyben eredetileg két félköríves falmélyedéssel; a napsugaras istenszemmel díszített, íves tört vonalú, magas orommezővel. Az 1928. évi változtatások nem váltak a homlokzat előnyére. A visszafogottan érvényesülő barokk stílusjegyeket megfigyelhetjük a tornyon is, a félköríves harangablakok, a sarkokat erősítő pilaszterek, a hangsúlyos övpárkány s az íves órapárkány formájában. A toronysisak sajátságosan alacsony, s nyolcszögletű toronnyal koronázott. A súlyos tölgyfakapu faragásain Szent Miklós, Szent Kilián, Szent Ferenc, és Szent Bonaventúra alakjai láthatóak. A templomban gazdag barokk és rokokó formavilágúak a különleges értékű berendezési tárgyak. A tölgyfa kapuszárnyak domborművei Szent Miklóst, Kiliánt, Ferencet és Bonaventúrát ábrázolják; mívesek a rokokó zárcímek. Stöckerle József, Szerkesz József Bernát és Borsi Simon minorita szerzetesek faragták 1767 körül a remekmívű fapadokat. Az 1806-ból való főoltár pravoszláv hatású képe Szent Miklós püspököt, a kereskedők és hajósok patrónusát ábrázolja (Falconer Ferenc). A különlegesen szép sekrestyeszekrény már későbbi, a 18. század legvégéről való, empire alkotás. Figyelemre méltó Mária aranyozott és festett szobra a kis Jézussal. A kevésbé értékes oltárképeket aranyozott, rokokó keretekbe foglalták, a templombelsőt magát kompozit-fejezetes pilaszterek, hármas párkányzat és festett látszat-architektúra ékesíti a jelenlegi külső megjelenés kontrasztjaként. A mellékoltárok képeinek mesterei jobbára ismeretlenek. A Szent Ferenc-oltár képén Szent Katalint festette meg Falconer Ferenc. Stílusukban hozzá hasonlóak és valószínűleg tőle származnak az Árpád-házi Szent Erzsébetet és Szent Ilonát ábrázoló képek is. A Szent Antal-kép az egri Kracker Lukács-műhellyel mutat rokonságot. A mennyezet és a szentély falainak freskóit Bicskei Karle János festette 1939-ben. A "Tisza-parti Krisztus" és a mennyezet ókeresztény emblémái Nemcsics Antal munkái (1967). Korábbi díszesebb külsőt sejtet a templom oldalához épített padlásrészben még látható barokk kagylómotívum. Az 1767-ben elkészült templom és a hozzá épített rendház között nyíló kertből béke és nyugalom árad. A templomkert vaskapuja napközben nyitva van, a benti padokon ülve érezni a sétaút mellé ültetett levendulák illatát. A park közepén barokk Mária-oszlop áll. Eredeti helye a Szent György téren volt, aztán elvitték onnan, és sokáig a felszámolásra váró gyevi temető roskadozó sírjai között várakozott, csaknem egészen elfeledve. Szerencsére szépen restaurálták, spirálisan felfutó szőlőindákkal és szőlőfürttel díszített oszlop, csúcsán Mária kecses alakjával, végre méltó helyére került. A templomkert kerítése előtti feszület 1792-ből való. A keresztre feszített Jézus mellett még három mellékalakot is kifaragott az ismeretlen művész. A Kálvária szoborcsoport - Mária, János és Magdolna szobrával - a magyar késő barokk szobrászat országosan is figyelemre méltó alkotása. 

templom Kálvária szoborral 1767 (kattintásra ma) - Mária oszlop - hátsó homlokzat és padok

Egykori Felmayer-ház és tímárház
Festő u. 1. - Maros u 26.
A Felsővároson régen igen elterjedt tímármesterség utolsó emléke a sarkon álló, 1810 körül empire stílusban épült ház, a Szegeden hajdan gyakori háztípus utolsó emléke. Zsalu-beiktatású, hatalmas, jellegzetes, kitűnően szellőztethető padlásterében tímárbőrt, gabonát tartottak. A töröktől eltanult bőrkikészítő mesterség itteni elterjedését a Tisza közelsége magyarázza: a munkaműveletekhez sok vízre volt szükség. A telek, 1836-ban Felmayer Károly tímármester tulajdona volt, amikor a Kis Tisza medrében utcavonalat jelöltek ki, és a helyzetrajzon telkét az utcavonalig megnövelték. Felmayer hegyesszögű saroktelke és a szomszéd telek között víz eresztő csatorna építés engedélyét is kérte. 1844. július 6-án itt született Felmayer Károly és Rietlób Terézia Ágoston (Gusztáv) nevű gyermeke. A beépítetlen telekrészre ekkortájt épülhetett a tímárház, talán a vízeresztő csatorna fölé emelt bolthajtásokra. Felmayer Károly 1870. november 13-án halt meg 70 éves korában, 1879. április 1-jén pedig özvegye Rietlób Terézia 74 évesen. A nagy árvíz idején az épület Felmayer Gusztáv (Ágoston) tímármester tulajdona. Felmayer Gusztáv 1902-ben elhunyt, özvegye 1903. február 3-án követte őt, gyermekük nem volt. Megközelítően négyzet alakú telekre épült az L alaprajzú sarokház, közvetlenül melléje a Maros utcán a téglalap alakú tímárház. A sarokház magasföldszintes, lecsapott sarka egy tengely, innen alacsony vasajtó vezet a boltozott pincébe. Az ablakok egyenes záródásúak, a Festő utca felől udvari bejárattal. Az udvarban az 1895-ben épült "nyílt folyosó" visz a lakásba. A tímárház a bőrszárító padlással együtt egyemeletes. A sarok épületnél alacsonyabb lábazattal, benne pinceablakok. Az íves kapumélyedésben nagy fakapu, az ablakok egyenes záródásúak. Az emeletes tetőzet zsaluszerkezetű faépítmény, függőleges oldalakkal, mögötte kitűnően szellőztethető hatalmas bőrszárító padlás. A két épület párkánymagassága megegyezik, a tímárház a sarokház végfalára támaszkodik. A jobb sorsra érdemes ház elhanyagoltan ugyan, de még állt ott jártamkor, de később felújították és ma panzióként működik.

Tímárház 1836 (kattintásra felújítás előtt) - felújítás után

Képek és képeslap: Nagyállomás régen és ma (2 kép); Alsóvárosi Havas Boldogasszony templom és rendház régen és ma - mai főoltára (3 kép); Tisza Lajos úti felújított napsugaras ház; Móraváros panoráma; Állami Felső Ipariskola 1920; Rókus panoráma; Szent Rókus templom főkapuja; Felsőváros panoráma; Felsővárosi templom rendházzal régen.