Nagykörút és Kiskörút között 
A Tisza Lajos körutat a szegediek kiskörútnak nevezik. Nagykörút gyűrűje - a körutakat a nagy árvíz idején az újjáépítést segítő városokról nevezték el. Róma, Brüsszel, Berlin, Bécs, Párizs és London mellé azonban 1945-ben "bekerült" Moszkva is. Ekkor a Berlini körút kapta a "Moszkvai" nevet. A rendszer 1972-ben mégis meggondolta magát, elvégre Berlinben már állt a fal, bátran el lehetett róla nevezni egy körúti szakaszt. Szeged II. kerülete a két körút közötti terület.  

Polgári fiúiskola 1900 - kattintásra főiskola ma

Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar - egykori Polgári fiúiskola
Boldogasszony sugárút 6.
A Hősök Kapujának boltíve alatt lépünk a Boldogasszony sugárútra, amely Alsóvárosra és a nagyállomásra, a szegedi főpályaudvarra visz. Azonban a két körút közötti területén, pontosan a kiskörút és a Bécsi körút között találjuk a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar-, és a tanárjelöltek gyakorló általános iskolájának neobarokk épületét. 1873-ban nyitották meg az Oskola utcai kegyesrendi gimnázium épületében az Államilag Segélyezett Első Polgári Fiúiskolát. A következő tanévben átkerült a főreáliskola új épületébe (ma az egyetemek központi épülete) Szeged II. kerületi polgári fiúiskola néven. 1893-ban már 12 osztályban több, mint 500 gyermek tanult, ezért szükségessé vált az iskola megosztása. 1894-ben a rókusi iskolában nyílt meg 271 tanulóval a második polgári fiúiskola, amely az 1898. évi államosítása után a Szeged III. kerületi magyar királyi állami polgári fiúiskola nevet kapta. A Boldogasszony sugárút 6. sz. alatt építették fel Baumgarten Sándor tervei alapján az új iskolát Baranyai Gyula, a neves polgári iskolai tankönyvszerző igazgatása alatt. A tanulólétszám további rohamos emelkedése indokolta ennek az iskolatípusnak a szükségességét. 1903-ban eredményes fa- és agyagmunkával foglalkozó kézimunka tanfolyamok indultak. Az első világháború alatt az iskola a kegyesrendiek főgimnáziumában délutáni oktatás keretében működött, mert épületét már 1914 novemberében katonai kórháznak rendezték be. A kórház kiköltözése után, 1918-ban előbb az átvonuló német, majd a francia csapatok, később a magyar nemzeti hadsereg két százada szállásául szolgált. 1928-ban ebbe az épületbe került az 1873-ban Budapesten alapított, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter által a decentralizáció jegyében Szegedre költöztetett, és ettől kezdve Szegedi Magyar Királyi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola. Az egyetemi kert felé tűzfalakat mutató, U-alakú épületet az 1927-29 között emelt internátussal tették zárt udvarúvá, egyben az egyetemi kert felé esztétikus homlokzatot adtak. A főépületben is folyó átalakítási és bővítési munkák ellenére jóval kevesebb hely állt a főiskola rendelkezésére, mint eredeti helyén. Sok küzdelem, áldozat és vita árán a polgári iskolai tanárképzőben Szeged az egyetem mellett egy második nagy főiskolát nyert. Ez az egységesített intézmény képezett egyedül polgári iskolai tanárokat. 1935-ben az addig egyemeletes épület Hidasi Lajos tervezésében emeletráépítést kapott. 1952-ben három mellékszárnyban kisebb átalakításokat végeztek, az udvar felől beüvegezett függőfolyosót építettek. 1947-től Pedagógiai Főiskola, 1962-től Tanárképző Főiskola néven működött; Juhász Gyula nevét 1973-ban, alapításának centenáriumán vette föl. Az eredetileg épült három épületszárny U alakban határolta a közrefogott udvart 1928-ig, amikorra az utólag épített internátus zárttá tette azt. Az Irinyi Kollégium felé néző ablakos homlokzatának az a magyarázata, hogy építésekor ott a Sina utca haladt. Az Őz (ma Markovits) utca felőli épületszárny akkor csak magasföldszintes volt. A jelenleg pince - magasföldszint - kétemeletes épület eredetileg valószínűleg kéttraktusos volt, udvar felőli oldalán folyosóval. A későbbi átalakítások vegyessé tették ezt a tiszta szerkezetet az épület teljes szélességét igénybe vevő nagytermek és függőfolyosók építésével. A főbejárat tengelyében, az udvarra betüremkedően helyezkedik el a kétkaros főlépcsőház. A középrizalitos főhomlokzatot manzárdtetős kupola koronázza (a kupolaterem ma állattani oktatómúzeum). A főbejárat és az első emeleti ablakok félkörívesek; az előbbi és a középrizalit fölött a szokásosnál meredekebb timpanonnal. Ez utóbbiban a főhomlokzat 1998. évi fölújításakor síkdomborműként pótolták a második világháború után levert, az angyalok tartotta ország címert a "Hass - Alkoss - Gyarapíts" feliratokkal együtt az intézmény nevének kíséretében. Az emeleti ablakokat fölváltva timpanon és vízszintes szemöldök kagylódísszel ékesíti; a földszintieket és a rizaliton levőket emberfejes zárókő. Az alapfalsík nútozott és kváderezett. A rizalitnak és az épület sarkainak függőleges kváderes sávjai mára elveszítették finom gipszstukkó díszeiket. Az emeletráépítés követte a meglévő tengelyosztást; az eredetiknél jóval kisebb belmagassága azonban nyomott hatást idézett elő a homlokzaton, eltüntetve a főpárkányt, a míves vízgyűjtő üstöket és a tetőablakokat is. Ezáltal az eredetileg igényes, mértéktartó és kiegyensúlyozott homlokzatképzés kissé szürkévé és szétesővé vált.

Gyakorló 1930 (kattintásra ma) - Boldogasszony szobor és kapu

Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskola - Gyakorló polgári iskola
Boldogasszony sugárút 8.
A város - a Szegedre települt tanárképző főiskola saját gyakorló iskolájának létrehozására - már 1927-ben kisajátította ezt a telket. A volt III. kerületi polgári fiúiskolának, mint főiskolának az udvarát lezáró internátussal együtt, Wälder Gyula tervező munkája eredményeként építették föl a fiú és leány gyakorlóiskolát, valamint az otthontalanná vált III. kerületi iskola épületrészét. A gyakorlót mintaiskolának szánták, belső kiképzésében és fölszerelésében az akkori modern iskolai oktatás követelményei szerint jártak el. Az iskola fönntartója a Város volt, folyamatosan gondoskodva a mintaiskola zavartalan működéséről, amely a főiskola fontos, szerves részeként szolgálta a tanárképzés új rendjét. Az ötvenes évek elején jelentősebb belső átalakításokat hajtottak végre a gyakorlóiskola szerepét napjainkig őrző épületen. Jelenleg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskolája nevet viseli. A több iskolát magába foglaló épület többszörösen tört vonalat alkotó alagsoros, kétemeletes együttes, amely csak a Boldogasszony sugárút felől csatlakozik zártan más épülethez. A kéttraktusos szárnyak egyik, külső oldalán a tantermek találhatók, az udvar felől a folyosók. Alagsorában helyezkedik el a diákétterem és a kis tornaterem; a Markovits utcai szabadtéri sportpálya hátsó frontját alkotó szárny alsó két szintjét foglalja el a nagy tornaterem; a főpárkány fölött lépcsőzetes attikában: ANNO DOMINI MCMXXVIII–MCMXXIX. A Semmelweis utcai szárny magasföldszintjén alakították ki a gyakorlati foglalkozások műhelyeit. Homlokzatképzését a tiszta neobarokk stílusjegyek jellemzik. A tanulás allegóriája (Markup Béla, 1929), műkő dombormű közepén nyitott könyvvel mezítlábas lányka, mellette ruhátlan, zenélő kisgyermekek. Alul római számokkal az építés dátumát jelölték. Az alagsor és a magasföldszint falfelületeit vízszintesen nútozták; az ablakok fölfelé egyszerűsödő keretezést kaptak. A fő- és hátsó homlokzaton erkélyek készültek; a manzárdtető megkapta a neki járó tetőablakokat. Gondos munkával alakították ki az épület bejáratait, a Boldogasszony sugárút felől íves oromzatú, pilléres, vázás műkő keretezéssel. A főhomlokzat jobb szélső tengelyébe helyezett főbejárat pandanjában, hasonló keretezésben Markup Béla Boldogasszony szobra látható. Figyelmet érdemlően mívesek a kovácsoltvas udvari bejáratok, kapu- és mellvédrácsok. Az épület udvarait pilléres, kovácsoltvas kerítés övezi.

R. palota 1911 (kattintásra Ságvári ma)

Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium - volt Raichle-palota
Szentháromság u. 2-4. 
A Hősök Kapu után bal oldalon a Szentháromság utca elején egy szép épületet láthatunk. Raichl J. Ferenc építette a maga számára 1910-ben, magyar szecessziós stílusban. Homlokzatát népi jellegű mozaikdíszítés és szűrhímzésre emlékeztető okkersárga mázas kerámia mustrák ékesítik. Az épület a szomszédos Ságvári Gimnáziumhoz tartozik. A szabadkai származású, de 1907-től jórészt Szegeden dolgozó építész munkásságán német benyomások, valamint Lechner Ödön és Magyar Ede hatása tükröződik. Egyéni stílusának kibontakozását figyelhetjük meg a maga részére épített mutatós lakóházán. Földszintjét eredetileg üzletek foglalták el, nagy, földig leérő portálokkal, amekkora jelenleg is az épület bejárata. Akkor még alacsony környezetéből kiemelkedett impozáns megjelenésével. Azóta az épületek is, a fák is fölnőttek körülötte; így ma sokkal rejtettebben, a lombok közül ki-kivillanva mutatja csak magát. Építése óta változatos feladatokat látott el. 1911-ben nagy ünnepi megnyitó előadással indult az 1908 óta már a Városban működő Apolló Mozgófénykép Színház. A mozi tulajdonosa 1917-ben Milkó Henrik. 1921-ben a zsidó tőke visszaszorítását célzó kurzus a hadirokkantaknak juttatta; ők azonban csak Vass Sándor, kora legjelentősebb mozi szakembere vezetése alatt fogadták volna el. Miután ő nem vállalta, a mozgófénykép színház végleg becsukott. Az épület 1919-ben a francia hadsereg szenegáli tisztjeit fogadta. A későbbiekben kabaré is üzemelt benne. A második világháború után diákotthonként szolgált; jelenleg a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának ad helyet. Két utcára néző, alápincézett, kétemeletes épület; az udvari szárnyaknak csak indítása készült az udvar szűkössége miatt. Bejárata a Szentháromság utcára néz, a hozzá csatlakozó lépcsőház benyúlik az udvar terébe. Homlokzatait sarok- és közép rizalit, valamint kupolás saroképítmény tagolja. A tengelyeket emeletenként játékosan váltva alkotja egy széles és egy ikerablak. A korábbi földszinti portálok helyett ma szintén ikerablakokat találunk, de az eredeti lágy ívelésű kontúrral. Az emeleti ablakok félkörívesek, változatos finom osztásokkal. A homlokzatok plaszticitását érzékenyen formált zárt erkélyek adják; fölöttük áttört mellvéddel nyitott erkélyek erdélyi ihletésű, könyökfával megtámasztott fa előtetővel. A tér felőli homlokfalat az emeletek magasában hátrébb húzta a tervező, az első emeleten erőteljes mellvédű, konzolok tartotta, hosszú erkéllyel. A rizalitok fölött és a sarki építményt burkolóan mozgalmas kontúrú orommezők csipkézik a főpárkány vonalát. A rizalitok fölötti orommező két ovális ablakszemét népi indíttatású, szögletessé absztrahált, kék és arany indák veszik körül. A rizalitok ablakainak parapetjét, valamint a sarkon lévő orommezőket okkersárga, a szűrhímzések világából vett, mázas kerámia mustrák borítják; kisebb mezőkben a minta hozzá hasonló, mázas kerámia háttérből domborodik ki. Ugyanezzel a technikával függőleges és vízszintes szalagok, íves ablakszegélyezések is készültek stilizált népi motívumokat alkalmazva. Mívesek a csipkeszerű kovácsoltvas mellvédek, a virágtartók az ablakok könyöklőinél; valamint a faragott, vésett és karcolt asztalosmunkák. A palota ritka erénye, hogy a szép vonalú padlásablakok kivételével a többszörös belső átalakítás ellenére homlokzatait eredeti szépségében és teljességében sikerült megőriznie.

Honvéd tér
A gyakorló gimnáziumtól tovább sétálva a kiskörúton az új református templom mögötti szép parkban a Honvéd tér fái susognak fölöttünk: a név a 6. számú épület, az egykori 5. honvéd gyalogezred (Dózsa) laktanyája után adatott. 1956-ig ez az Államvédelmi Hatóság (majd BM Belső Karhatalom) laktanyája volt, majd a szegedi nemzetőrök foglalták el a magára és nyitva hagyott laktanyát. Az itt hagyott fegyvereket és felszerelést Szegedre szállították. November 5-e után a szovjet katonai parancsnokság rendezkedett be itt, 1991-ig szovjet laktanya maradt. Ezután az épületet a Szegedi Tudományegyetem kapta meg (kiskép), jelenleg is oktatási célokat szolgál. Az egykori kaszárnya főbejárata feletti homlokzatot 1880 óta pirogránit "Páncélos alakok" (Vögerl Ignác) díszítik -, négy, különböző páncél látható hadijelvényekkel. A katonák jelenlétére utal két szomszédos utca neve is: a Vitéz, s a Zászló utca kétfelől szegélyezi a régi gyalogoskaszárnyát. A Vitéz utca 16. számú házban lakott Babits Mihály, aki 1906 karácsonyától 1908 nyaráig tanított a városban. Itt írta a Levelek Írisz koszorújából című kötetének több versét.    

Új zsinagóga 1913 - ablak részlet - belső
(kattintásra homlokzat ma és nagyobb képek)

Új zsinagóga
Jósika utca 6-10.
A Honvéd térről kiindulva a Földváry és Béke utcákon át, rövid sétával jutunk el a Jósika utcán lévő, századfordulón mór-szecessziós stílusban épült, monumentális - Európa egyik legszebb - új Zsinagógához. A török hódoltság után a Városban jövevényként megjelenő zsidók 1784-ben nyertek jogosultságot a letelepülésre. Zsinagóga építését célzó kérelmük 1789. évi elutasítása után 1803-ban sikerült szándékukat megvalósítani. A rövid időn belül szűkössé váló épületet 1843-ban váltották fel a ma is álló régi zsinagógával, melyet 1879-ben bővítettek. A hitközség 1899-ben tervpályázatot írt ki, amelyet Baumhorn Lipót nyert meg a már nyitott, teljes jogú zsidó polgárságot reprezentáló építészeti törekvések megvalósításával. A hatalmas méretek, a tobzódó formavilág vibráló mozgalmassággal párosult. A zsinagóga létrehozásában fölülmúlhatatlan szerepet játszott dr. Löw Immánuel főrabbi, a kivitelezés Szilágyi János, Schaar Ede és Stark Vilmos munkáját dicséri. 1944-ben szomorú helyszínné vált a zsidóság számára: itt gyűjtötték össze a Szegedről deportáltak javait, bútorait, amelyeket a háború végeztével szétosztottak a Város rászorultjainak. A karbantartás híján folyamatosan avuló épületet 1979-80 között újították fel, elhárítva a beázásokat és a madarak bejárását. Rendbe hozták a tetőszerkezetet több díszmű-bádogos elem újrakészítésével, az ablakokat, a padokat, valamint a kerítést és a kapukat. Kicserélték a templom terrazzo burkolatát. 1991-ben fölszerelték a földszinti ablakok díszes rácsait. Hazánk második legnagyobb zsinagógája 48 méter hosszú, 35 méter széles, és 48 méter magas (belmagassága 32 méter). A késő eklektika hozta nagy méretekkel és a korábbi tömegek zárt egységének felbomlásával épült, mozgalmas kontúrú, összetett épülettömeg uralkodó központi elemévé a gazdagon díszített, kettős kupola vált. A mór-szecessziós stílusú épületen szinte valamennyi építészeti stílus jegyei felismerhetők. A kupola beillesztése csegelyekkel bizánci eredetű; a karzattartó oszlopok a román stílust, az orgona fölötti bordás csillagboltozat a gótikát példázzák; a kupola kívülről barokkos megjelenésű. A körívekből szerkesztett hármas ívek, valamint a felületkitöltő geometrikus és növényi mustrák mór hatást idéznek; a lírai vonaljátékú díszítő elemek és az üvegablakok a szecessziót juttatják szerephez. Mégsem zavaró a stíluskeveredés, mivel egységet teremt a falak elefántcsont fehér - kék - arany színharmóniája. A centrális alaprajzú épületen betartották a vallási előírásokat: a karzatok külön női bejáratát, a gazdagon boltozott, tágas előcsarnokot, melyből tovább haladva tárul föl a kupolával koronázott központi tér, a szegment ívű áthidalásokon nyugvó karzatokkal körülvéve. A földszintre 740, a női karzatra 600 ülőhely készült; az utóbbi padlója emelkedésének köszönhetően az utolsó padsorból is látható az előimádkozó. A templomtér körül a szimmetriát szigorúan követve helyezték el a melléktereket. Az épület négy sarkán lévő lépcsőházak egyenletes forgalomelosztást biztosítanak. Az oltár mögött kapott helyet a hétköznapi istentiszteleteket szolgáló helyiség. A hagyományos térszervezést kiegészítették a rabbi külön bejáratával, valamint a kórus és az orgona számára kialakított karzatokkal. Teljességgel vasból konstruálták az épület belső tartószerkezetét: a négy kovácsoltvas rácsos főoszlopot, a közbeiktatott öntöttvas oszlopokat, a karzattartó vashevedereket, a tetőszerkezet rácsos tartóit s a kupola vázát. A zsinagóga legszebb része a kupolabelső, mely a világot szimbolizálja, tartóoszlopai pedig az erkölcsi világot meghatározó munkát, kultúrát és a jó cselekvést. A kupoladob 24 oszlopa a nap huszonnégy óráját, fölötte a csipkebokor virágai a hitet jelképezik. A végtelen tér élménye fogalmazódik meg a kupola növényzetet jelző, zöldes barna díszítősorától egyre sötétülő, csillagos kék üvegburkolatában (Róth Miksa). Középütt a Dávid-csillag, s körülötte a Nap kivilágítható sugarai koronázzák az égboltot. A világtájak felé irányuló fődongák mennyezetén a megfelelő napszaki imák olvashatók héberül. A falakon látható feliratok egy szentpétervári múzeumban őrzött, i. sz. 916-ból származó biblia kéziratbetűinek alkalmazásai. Az impozáns márványoltár záróköve - mely az építés történetének leírását takarja - jeruzsálemi márványból van. Az izsópnövényt ábrázoló, fémpántokkal díszített frigyszekrény ajtaja, az ősi frigyládához hasonlóan Nílus-parti cédrusból készült. A szekrényben tóra tekercsek vannak, rajtuk héberül Mózes öt könyve olvasható. A frigyszekrény fölött függ a finom művű örökmécses, még feljebb a kiskupola - az épület nagykupolájának leegyszerűsített mása - magasodik. Mögötte van a két manuálos, 24 regiszteres orgona. Az iparművészeti remekmű, részben aranyozott, bronz gyertyatartók, Titus római császár diadalívének domborművei a Biblia leírása alapján készültek, féldrágakövekkel díszítettek. Figyelemre méltóak a templom művészi szépségű színes ablakai is (az üvegkupolával együtt Róth Miksa alkotásai), a földszintiek a liturgiai év eseményeit örökítik meg - a mindennapi munkát, az Egyiptomból való kivonulás ünnepét, az újévet, a sátrak ünnepét, a szabadság- és örömünnepeket, a szombatot mint a legnagyobb ünnepet, a zsidó pünkösdöt, az engesztelés napját, valamint a záróünnepet. A főbejárat fölötti legszebb ablakcsoport a történeti visszaemlékezés ablaka. Közepét a régi és az új zsinagóga képei díszítik. A régi épület bal sarkához festett csónak, az árvízre emlékeztet. Az előcsarnok márványtábláival és a két fekete kőkoporsóval a deportált zsidókra emlékeztet. A városból 1944-ben elhurcolt összesen 6600 zsidóból csak 1500-en tértek vissza. A márványtáblákon mintegy 1900 név olvasható. A zsinagóga kitűnő akusztikájának köszönhetően Szeged egyik - nagy befogadóképességű, 1300 ülőhelyes - koncertterme is. A bibliai növények a zsinagóga szimbólumrendszerén túl a Löw Immánuel alapította kertnek is keleties pompát adnak, amelyet míves kovácsoltvas kerítés övez. Az épület többi vasmunkájával együtt Fekete Pál, Fejős Ferenc és Kiss János műve.   

Hitközség székház 1903 és ma

Szegedi Izraelita Hitközség székháza
Gutenberg u. 20. 
Az újszegedi zsinagógához hasonló szecessziós stílusban épült Baumhorn Lipót tervei szerint 1903-ban a Zsidó hitközségi székház, a még 1813-ban kijelölt, a zsidók által letelepedésre használható első házkörön belül. A Jósika utcai beépítési vonal érdekessége, hogy a kétszintes tanácstermet magába foglaló épületrész a derékszög biztosítása érdekében sarok rizalitként néhány fokkal eltér az utcára jellemző és a korábbival is megegyező iránytól. (1911-ben a telekre - Magyar Ede építési irodájának tervezésében - szabadon álló árnyékszéket építettek elegáns, udvarhoz illő, nemesen egyszerű vonalakkal. 1942-ben szükségóvóhelyet, 1943-ban víztároló medencét alakítottak ki.) Két utcára néző, L alakú, alápincézett, kétemeletes épület. A sarkon lévő, rizalitként kiugró, kétszintes tanácsterem tömege kiemelkedik emelt párkánymagasságával a többi épületrészből. Finoman megmutatkozik a homlokzaton, hogy itt a falak mögött nagy belmagasságot igénylő, reprezentatív funkció kapott helyet. A többi épületrészhez igazodóan kialakított két ablaksort éppen csak elválasztja egy vízszintes falsáv, ezt nem tekintve teljesen egybekomponáltak az ablakok. Az épület nyílászárói félkörívesek, a tanácsterem ablakainak hármas ívei a véghomlokzat mérműivel együtt az új zsinagóga motívumait idézve keleties hangulatot keltenek. A székház Gutenberg utcai szélén található a neoromán oszlopok tartotta orommezővel kiemelt személybejárat, a Jósika utcai végén a kocsibejáró. A vakolt homlokzatokat téglaburkolatból készült mustra teszi változatossá. Tégla burkolja lábazatot képezően a pinceszintet, a tanácsterem tömegének sarkait kis tornyocskákkal koronázva, valamint a falfelületeket behálózó szalagokat. Az épület koronázó és övpárkányán plasztikus téglaornamentika. A téglasávokkal keretezett mezők egy részét míves sgraffito tölti ki. A tanácsterem szerkezeti jellegű belső tagolására szintén hármas körív jellemző, gazdag stukkódíszítéssel. Az épületet színes üvegablakok is ékesítik. Az igényes kovácsoltvas munkák Fekete Pál és Kecskemét Antal nevéhez fűződnek.

Régi zsinagóga 1879 - bejárat
(kattintásra ma és nagyobb kép)

Régi zsinagóga
Hajnóczy u. 12.  
A Régi Zsinagóga a Lipovszky testvérek tervei alapján készült 1837 és 1843 között. A zsidók végleges letelepedését II. József rendelete tette lehetővé 1781-ben. Az első templomukat már 1805-ban megépítették, a klasszicista stílusú Régi zsinagóga a második volt a sorban. Lipovszki vezetése alatt az építés megindult, az ácsmunkát Heszler J. és anyja vállalta. A kőműves és ácsmunka befejeződött 1842. márciusban amikor a bádogos munkát Engelthaler János-, az asztalosmunkát Frischauf József-, a padlatba való 27 gipszrózsát Bisits Mihály képfaragó vállalta. Az oltárt az aradinak mintájára Maurer Pál pesti szobrász készítette. A férfitemplom 400 ülését Windauer Márton -, a női karzatét Grőn József vállalta. A zsinagóga felszentelése 1843 május 19-edikén történt, a szentelést Schwáb Löw, pesti főrabbi végezte. Téglalap alaprajzú egyemeletes épület két hosszanti homlokzata 5, két rövidebb homlokzata 3 tengelyes. 1845-ben a tetőzetben hiányosságok mutatkoztak. Az épület 1856-ban már szűknek bizonyult, az elöljáróság a megnagyobbításával foglalkozott. 1857-ben a császár-fogadás alkalmával renoválták. 1860-ban Arleth Ferenc és Hoffmann Mihály készítettek terveket a magasra helyezett és szűk női karzat átalakítására. Majd 1863-ban és 1965-ben újból tárgyalták az átalakítást. 1868-ban egy nagyobb órával látták el. A nagy árvíz utáni városrendezéskor itt utcát nyitottak. 1906-ban az épület tatarozására, restaurálására Baumhorn Lipót műépítész készített terveket, melyek közül éppen a keleti homlokzaté hiányzik. Stílusából ítélve nyilván ő tervezte a főpárkány fölé emelkedő timpanont, megváltoztatva ezzel a keleti homlokzatot, föltehetően a saroképületté válás okán. Ekkor készült a kerítés Ligeti Béla műépítész terve alapján. A mai állapotot talán az 1950-es években nyerte, a keleti homlokzatról ekkor tűnhetett el a timpanon, de eltűnt a főhomlokzat magasba törő oromépítménye is. 1957. május 16-án az épület helyreállítását előkészítvén Bárdos Miklós megemlíti: dörzsölt a vakolat, "az eredeti meszelt architektúra visszaállítása kívánatos". A helyreállítást 1959-60 évre irányozták elő, ami nem valósult meg. Az épület Hajnóczy utca felőli falán magyar és héber nyelvű tábla mutatja az 1879-es árvíz magasságát. (Az akkori utcaszint 180 centiméterrel volt alacsonyabban.) Az udvari homlokzat emléktáblái az első világháború zsidó hőseinek neveit örökítik meg. Jelenleg kulturális célra hasznosítják.

G. palota 1911 - Tűzoltó laktanya 1899 (kattintásra ma)

Goldschmidt-palota
Tábor utca 5. 
A Tábor utca sarkán álljunk meg egy pillanatra, nézzünk föl a ma már igénytelen homlokzatú, saroktornyos házra. Tervezője a szecesszió jeles építésze, Magyar Ede. Az épület (az egykori Goldschmidt-palota) a század közepéig még őrizte külső díszítését: az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a tömeges emeletráépítések idején azonban egyszerűen legyalulták a homlokzatát. De szomorkodás helyett kukkantsunk be inkább a lépcsőházba, s a mesékből előlépő virág- és tündéralakok láttán képzeljük el, hogyan festhetett az épület eredeti szépségében. A ház szecessziós kapujának faragásai is gyönyörűek. A gipszből formált lányalakok a kor híres táncosnőinek (Loire Fuller, Yvette Guilbert) alakját idézik. A belépőt virággal köszöntő, napkorong háttérrel eszményített nőalakok a szecessziós szimbolika szép megtestesítői. A ritmusba lendülő mennyezetre felfutó "vonagló" gipsztagozatok egyetlen kompozíciós egységet alkotnak.

Mentőállomás - egykor Tűzoltólaktanya
Kossuth Lajos sugárút - Szilágyi u. 7.
A Kossuth Lajos sugárút (az egykori Budai országút), a város legforgalmasabb útvonala, mai nevét a Kossuth Lajos 90. születésnapja alkalmából rendezett országos ünnepségek idején kapta, mivel alföldi toborzóútja során ezen érkezett meg Szegedre. Innen nyílik a Szilágyi utca - sarkán az apró tornyos, régi tűzoltólaktanyával (ma: mentőállomás). A régi időkben a bakterek és a városi polgárok feladata volt a tűzoltás. A szegedi önkéntes tűzoltó egyesület 1870-ben alakult, a Város nagy részét elpusztító árvíz után született csak meg 1879. augusztus 27-én 32 tagjával a legelső, nagy létszámú, hivatásos tűzoltócsapat. Kováts József parancsnok nevéhez fűződik az annak idején sokáig kiemelten modernnek számító tűzoltólaktanya megépítése. Ő szerezte be az első motoros fecskendőt, az első tolólétrát és hidrofort. Tóth Mihály a tervezőmérnök 1880-1918 között eredetileg két, külön működő udvart kívántlétesíteni: a tűzoltósági laktanyát és a gazdasági telepet. A kivitelezés Ádok István nevéhez fűződik. 1924-ben Fenyő Lajos műszaki tanácsos tervezésében a pót-szerelvényszín helyén garázsbővítés és parancsnok-helyettesi lakás céljából bár egy, az együttes eredeti stílusát követő, kétszintes épületet emeltek a Szilágyi utca felől. 1942-ben a légoltalmi anyagraktár kapott új szintet. Az 1879-ben megalakult városi tűzoltóság feladatai közé tartozott a mentőszolgálat ellátása is, melynek önállósodása csak 1901-ben történt meg a tűzoltók telephelyének Szilágyi utcai részén. Szegeden dr. Faragó Ödön tiszti főorvos feladata volt a tűzoltók fölkészítése, csak a vizsgázottak láthattak el mentőszolgálatot; fölügyelete alatt két-két személy 24 órában állt készenlétben. 1949-ben Névery Tibor tervei szerint fejlesztették a mentőállomást; majd napjainkra teljességgel ők vették birtokukba az egész telepet, miután a tűzoltók kiköltöztek a Napos út 2-4. sz. alatti, új laktanyájukba. Az együttes tömegformálásában és részletkiképzésében egyaránt jelentkező romantikus változatosság és játékosság meglepetés egy komoly városi intézmény székhelye esetében. Ez a szokatlan mozgalmasság azonban átgondoltsággal és kiegyensúlyozottsággal párosul. A tömegeket és az utcaképeket tekintve saroktorony, emeletes és földszintes épület, valamint a stílushoz igazodó kerítés váltakoznak jó ritmusban. A homlokzatok alapfalsíkjának kiképzésében jelentős szerepet kapott az építés korában jellegzetes burkolótégla, az emeleti szinteken vakolt felületekkel váltogatva. A tagozott, profilozott épületdíszek is vakolva, festve készültek. Sajátságos egységbe olvasztotta a tervező a félkörös ablakok román stílusra jellemző motívumát a gótika vimpergáival, fiatornyaival, valamint a hangsúlyos fő- és övpárkányok romantikus karakterével. Mindezeket kiegészítik a téglafelületeken az armírozás helyein szabályos elszórtságban látható, markáns megjelenést eredményező gyémánt kváderek és a hegyesszögű kisablakok fölötti érdekes, szerelvényezett cső adta keretezések. Ebből a változatosságában is egységes tömegformálásból és részletképzésből ered, hogy a tűzoltókocsiknak szükséges hatalmas kapuk ellenére az épületegyüttes jól illeszkedett a polgárházak közé. Az eredeti tervek szerint a sugárút felől alakították ki a tűzoltósági laktanyát; északnyugatról 6+12 tűzoltó számára fekhelyet biztosító emeletes résszel; középen szerkocsik, szivattyúk és vaslajtok; a sarki tornyos épületben az őrszobával, a bognár- és kovácsműhellyel, patkolóval; a későbbi épületrész helyén pótszerelvény színnel; az udvarban gyakorlótoronnyal. A gazdasági telepen az utca felől rendőrlak a földszintes és két kocsislak az emeletes épületben; az udvarban locsolólovak, szerszámok, fertőtlenítő, szín ócska tárgyak részére, kocsiszínek; valamint külön épületben a városi lovak zabbal, szerszámmal.

LECHNER TÉR
A rövid Szilágyi utcán végighaladva, néhány lépés után a kicsiny Lechner tér nyílik ki előttünk. A tér névadója Lechner Lajos, a város nagyárvíz utáni megtervezője, az építkezések műszaki irányítója. Emlékét a tér közepén obeliszk őrzi. Két szép szecessziós stílusú épületet és a park közepén, egy apró dombra épített barokk kápolnát láthatunk itt. 

Két szép ház - 2/A és 2/B

Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium - egykori Raffay-ház
Lechner tér 2/A
A korábbi, Apró Istvánné tulajdonát képező telek megosztásával két, egymással rokon, magasföldszintes lakóház (2/A és 2/B) épült. Mindkét építtető egyaránt a felső-ipariskola tanára volt, ezen épületé Raffay László személyében. A lakóházat az 1940-es évek elején a Tábith-család vásárolta meg. A vasutas tisztviselő Tábith Lajos 1945-ben, a felesége 1981-ben hunyt el. Fiuk, a későbbi Tábi Tibor, a József Attila Tudományegyetem Idegennyelvi Lektorátusának tanára. 1990-ben bekövetkezett halálával a Kegyes Tanítórend Kecskeméti Gimnáziumára hagyta házát gazdag könyvtárával együtt. Az épületben László Tamás tervei alapján 1992-ben a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégiumot alakították ki 24 fő számára. Alagsorból és magasföldszintből álló lakóház tömör téglakerítéssel. A közel négyzet alakú épület alagsorában kétszobás lakás készült az utcai fronton, az udvar felé cselédszoba, fáskamrák, mosókonyha. A magasföldszint adott helyet az építtető tágas, négyszobás, hálófülkés, verandás lakásának. Az alkóvszerű hálóból nyílt az üvegfallal leválasztott fürdő. A középre helyezett mellékhelyiségek mindkét szinten kicsi világítóudvarra néztek. A tervezők Kótay Pál és Raffay László. A középrizalitos utcai homlokzat alagsori szintje téglaburkolatot, az emelet, vakolást kapott; a rizalit fölötti, tagoltan íves orommező szintén vakolt, téglaszegéllyel. Az alagsori szinten 3×2 ablak; a magasföldszinten két, kettős ikerablak fog közre egy szegmentíves hármast. Az apróosztásos fölső ablakmezőket sima vakolatdísz keretezi, a metszéspontokban kerámiatárcsákkal. A koronázó párkány alatt a szecessziónak megfelelően mázas kerámiából négyzetes mezőbe fogott, átlós virágmotívum képez sormintát, fölötte gyöngysorral. Az orommező apróosztásos, ovális ablakát is a magasföldszintéihez hasonlóan keretezték. A homlokzat finom megfogalmazását a tetősíkra ültetett, profilos deszkával takart ereszcsatorna egészíti ki. Az udvarra vezető bejárati ajtó népies ihletésű, míves munka. A lakóház udvari homlokzatán kellemes színfolt a folyosó ólomüveg ablaka. A kertet nyolcszögű filagória (oktogon) ékesíti.

Lakóház - egykori Szígyártó-ház
Lechner tér 2/B
Szígyártó Albert a felső-ipariskola tanára volt, valamint a radikálisabban gondolkozó szabadkőművesek 1910-ben megalakult "Szeged" páholyának alapító tagja, majd főmestere. A ház - szomszédjával együtt - az eredetileg ideiglenesnek szánt formában, kétszintesként működik. Az alagsorból és magasföldszintből álló lakóház saroképület, két míves utcai homlokzattal és tömör téglakerítéssel. A teljes homlokzati felületet téglával burkolták. A tér felől középrizalitot képeztek ki, az épületsarkok lekerekítettek. Az alagsor ablakai fölött a magasföldszinten ikerablakokat készítettek. A szintén Kótay Pál tervezte szecessziós stílusú ház mázas kerámia szalagdísze négyzetekbe foglalt, váltakozó irányba ívelő pávatoll-motívumokból áll, a magasföldszinti ablakok felső mezőjének vonalában halad, azoknál megszakítva. Kivételt képez a középrizalit két ablaka, mert ezeket eredetileg felül is beszegte az alulról gyöngysorral kísért szalagdísz. Az oldalhomlokzat ikerablakai fölött még megvannak a szegmentíves koronázó mező népi ihletésű, leveles mustrái az ablak közével együtt; ezek is hiányoznak a főhomlokzatról. A koronázó párkányt a téglaburkolat cikcakk mintája ékesíti.   

Szent Rozália 1928 és ma

Szent-Rozália - Palermói Szent Rozália kápolna
Lechner tér 9.
A barokk stílusú templomocska története kicsit mesébe illő: eredetileg nem is ide építették, hanem a mai Aradi vértanúk terén, megközelítőleg a Rákóczi-szobor helyén állt, még mai formájánál is kisebb volt. Fogadalomból emelték 1704-ben, ily módon is védekezve a szörnyű pestisjárvány ellen. 1929-ben, a Dóm tér kialakításakor lebontották. A szétszedett épület darabjait megszámozva jelenlegi helyére szállították. Az átépítés az eredeti anyag fölhasználásával, az alapterületet megnagyobbítva, négy hónap alatt lezajlott. A Szegeden élő görög katolikusok már 1914-ben mozgalmat indítottak leányegyházba tömörülésük érdekében. Az első világháború miatt erre csak 1921-ben került sor, s a Rozália-kápolnát kapták használatra. Az áthelyezett épületet 1929. november 17-én szentelte föl fényes segédlettel Glattfelder Gyula csanádi püspök. 1938-ban plébániatemplommá nyilvánították. Az áthelyezéskor újra bővítettek a kápolnán: ekkor kapott kereszthajót és előteret. A kereszthajó és a szentély sarkait negyed körökkel tagolták, tetejét manzárdformával megemelték. A szentély középtengelyébe is építettek egy vakablakot. A kápolna mára sokat veszített díszeiből - hiányoznak a vízszintes fugák, több pilaszter, az oromfal két oldalán a kővázák, az attika posztamensei, leegyszerűsítették az ablakok keretezésének alsó részét s a toronyablakok keretét. A nyolcvanas évek végén az eredeti formát követve lecserélték a kápolna bejáratát, az ovális kartusok helyén görögkereszteket kialakítva. Belsejének jellegét tagozott pillérek, boltozati hevederek és párkányok adják, a hevederek támaszkodásánál szárnyas angyalfejekkel, gazdag ablakkönyöklőkkel. Fehér és arany díszítésű neobarokk oltára az árvíz után épített kápolnából való.   

Móricz ház

Móricz-ház
Szent Mihály u. 9.
Építtetője, Móricz József posta- és távírda tisztként dolgozott. 1941-ben a szükségóvóhely építtetői a Faludi testvérek voltak. Saroktelken épült, U alakú, háromemeletes lakóház kicsi udvarral. Az utcai szárnyak kéttraktusosak, melyeket a Szent Mihály utca felől rövid, udvari szárny egészít ki. Homlokzatait dekoratív, magyaros, a szűrhímzések világából vett, kék mázas kerámia mustrák díszítik. A dús levelű, tekergő indás minták rátétszerűen helyezkednek el a vakolt felületeken. A homlokzatok jellegzetes elemei az íves ablakok, a zárterkély, valamint a míves vasrácsú, változatos, íves vonalvezetésű bejárat. Figyelmet érdemelnek a stílushoz igazodó, szépen formált belső ajtók és a még meglévő néhány kör alakú kályha. A maga korában még különlegességnek számító, kovácsoltvas liftházát a hatvanas években szerelték le. A homlokzat felújítás késlekedése miatt időközben felvált vakolatdarabokat durván, a majolikadíszeket sem kímélve verték le az 1990-es évek végén. 

Víztorony 1910 (kattintásra ma) - bejárat és belső

Víztorony
Szent István tér  
A körútról a Szent Mihály utcán át tegyünk egy kis kitérőt a Szent István térre. A század elejének hatalmas vállalkozása volt a Város magas- és alacsonynyomású vízvezetékrendszerének megvalósítása. Ennek képezte részét a három, 150 mm középátmérőjű, fabéléses artézi kút által táplált víztorony. Első tervét 1903 márciusában készítette Tóth Mihály városi főmérnök 1000 köbméter víz számára, téglából, legalul 120 cm vastag falakkal. A víztartályt felül bordás, csonka kúp alakú szerkezet tartotta volna. Külső megjelenését tekintve a jelenleginél zömökebbre szánták, mértéktartó eklektikus részletképzéssel. Vasbetonból terveztetett, úgy, hogy a Szt. István tér mértani közepén álljon, felső részében 1000 köbméter víz tárolására alkalmas, szintén vasbetonból készült vízmedencét magában foglalva, a Tisza 0,0 pontjaira vonatkoztatott + 37,35 méter fenék magassággal. A tartány belső átmérője 15,10 m, magassága 6,10 m. Közepén egy csiga lépcső van elhelyezve. A torony alsó részében van az elosztó 2 db szélkazán, belsejében a nyomó csővezeték, és tetején kilátó hely van tervezve. Az építési engedélyezés alapjául Dr. Zielinski Szilárd mérnök tervei szolgáltak. A hazai vasbetonépítés úttörő egyéniségének víztornya másodikként épült az országban Freund Henrik és Fiai munkáját dicsérve. Szerkezete egyszerű, sima, szerény megjelenésű külső fölületek alkalmazását követelte meg. Tiszta konstrukciójával, máig hibátlan műszaki megoldásaival, puritán dísztelenségével a születő modern építészet egyik legkorábbi megnyilvánulása. A vasbeton vázszerkezet a korábbi tervhez képest sokkal karcsúbb, könnyedebb, áttört megoldást tett lehetővé. A föltöltött domb szintje alatt 6 m-rel készült a torony 20 cm vastag, felül bordás lemezalapja. A fölmenő vasbeton pilléreket kilenc emeleten át gerendák fogják össze, a csatlakozásoknál 45 fokos erősítésekkel. A középső teret csigalépcső járja körbe. A vázszerkezetre állították rá az 1000 köbméteres, alul bordás lemez aljú víztartályt. Közepén fúródik tovább fölfelé a csigalépcső a csúcsi kilátóig, melynek korlátját a dombtetőtől 43,30 m magasra helyezték. A víztornyot, mint ipari létesítményt az őt körülvevő házak megjelenéséhez szelídíti a négy emeleten megjelenő, valamint kerítésként szolgáló vasbeton balusztrád. Finoman tagozott bejárati ajtajának vasbeton volta végképp kuriózum; kilincse neorokokó. Az ajtó fölött Szeged címere és az 1904. évszám hirdeti a torony térbeli és időbeli kötődését. A belsőben futó geometrizáló kovácsoltvas korlátok víz ihlette hullámvonalai és zöldeskék színe is a toronynak a részletekből kiteljesedő egységét illusztrálja. A mű alkotóinak nevét emléktáblán örökítették meg.

Képek és képeslap: Polgári fiúiskola régen; Raichle-palota ma; Zsinagóga régen és ma (2 kép); Zsidó hitközség háza 1903; régi zsinagóga hátoldala ma; Tűzoltó laktanya 1920; Mentőállomás ma; egykori Szígyártó-ház mintái ma; Palermói Szent Rozália kápolna szemből ma; víztorony egykor és ma (2 kép).