Roosevelt tér 
A század elején még itt tartották a makai piacot, amelynek helyét a harmincas években parkosították. Később a tér közepére hatalmas medence került, amelybe 1966-ban világító szökőkutat építettek. A vízsugarakat piros, sárga, lila, kék és zöld színre festik a medence fenekére rejtett reflektorok. A gondosan ápolt virágágyások színpompája minden évszakban változik, a parkot sárga gyöngykavicsos sétaúton járhatjuk körbe. Útközben szobrokkal találkozunk. A Roosevelt teret megfelező híd alatt, a tér déli oldalán, a játszótér túloldalán található a régi Wodianer-ház (Roosevelt tér 14), földszintjén ma, a városban csak Sótartónak becézett Halászcsárda. Képzeljük el a tiszai halászok kosarait, amelyekben némán tátognak a folyóból kifogott halak: egészen 1950-ig itt volt ugyanis a halpiac, s a teret a nagy árvízig Hal térnek hívták. Itt pöfögött az alsótanyai madzagvasút - a keskeny vágányú kisvasút Pusztamérgesig 77,7 kilométert tett meg, és a tanyai megállókban fölcihelődhettek rá a piacra igyekvő árusok. 

Hal tér egykor és Roosevelt tér ma

Tömörkény István emlékszobor
A Roosevelt tér északi, szépen parkosított Oldalában áll Tömörkény István író és egykori múzeumigazgató másfélszeres életnagyságú, gondolkodó mészkő szobra. Tápai Antal alkotása (1939), 1943. május 23-án avatták.

Móra Ferenc szobra
Szintén a tér északi részén, a Tiszát szegélyező partfalnak háttal, a Roosevelt térre néz Móra Ferenc (Tápai Antal, 1943), mellette gabonakévén üldögélő parasztfigura. A portré anyaga márvány, a mellékalak mészkő, mindkettő másfélszeres életnagyságú. A különös felépítésű emlékművön "Móra igazgató úr" portréját tiszteletet keltő talpazaton helyezte el a szobrász. Mellette tömött búzakévén ül az "Ének a búzamezőkről" című regényének hőse Mátyás, akinek alakját Móra hűséges famulusáról, Kotormány Jánosról mintázta. Az öreg magyar pipát tömő, múltba révedő alakjában Móra írói világa, a talapzat domborműves vésetein pedig régészeti munkássága örökíttetett meg. A szoborkompozíció 1938-ra elkészült, a portré néhány évvel korábbi. Ünnepélyes leleplezésére annak idején több dátumot is kitűztek, másodszorra 1939. november 13-át, Sík Sándor avatta volna-, de az egyre jobboldalivá váló politikai légkörben elálltak szándékuktól a város vezetői. Elkeseredett dühében végül maga Tápai tépte le a leplet egy napon (1946. október 25-én). A szobor eredeti helye a múzeum lépcsőjétől balra eső parktükörben volt, az egykori "igazgatói ablak" alatt.

Mikszáth Kálmán szobra
A Roosevelt teret kettéosztó hídfő árnyékában bújik meg Mikszáth Kálmán, másfélszeres életnagyságú mellszobra (Ungvári Lajos, 1961), anyaga bronz, mészkő talapzattal.

Tömörkény - Móra - Mikszáth

Juhász Gyula szobra
A Roosevelt tér, közvetlenül a Tisza partján helyezkedik el. Mivel Juhász Gyula is mindig nagy szeretettel gondolt a folyóra, amelyet tájverseiben többször meg is énekelt, bronz szobrát ide a Tisza-partjára a Roosevelt téri parkba helyezték. A szobor sokáig hátal állt a folyónak, de mára már a költő alakja elmélyülten zsebre dugott kézzel szemlélheti a zöldvizű öreg Tiszát, mögötte játszótéri harsány gyerekek kacajával. A szobor 1957-ben készült el, melyért alkotóját, Segesdy Györgyöt 1958-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. A szobor talapzatába a költő Szeged című verse lett bevésve.

Dóm tér nyugati oldala - püspökség - papi szeminárium

Közművelődési palota - Móra Ferenc Múzeum
Roosevelt tér 1-3.
Azon elv alapján, miszerint csak az a közgyűjtemény tud megfelelni rendeltetésének, amely a maga portáján lakik, Szeged városa 1893-ban elhatározta, hogy az ország ezredéves fönnállásának emlékére a Somogyi-könyvtár, a Városi Múzeum, valamint a Dugonics Társaság elhelyezésére alkalmas, emlékszerű kultúrpalotát emeltet. Az ezredéves ünnepély momentumát magán viselő, díszes, kőburkolatos épület megtervezésére 1894-ben pályázatot hirdettek, melyre kilenc pályamű érkezett. Az "Artibus" jeligés terv budapesti készítői, Steinhardt Antal és Lang Adolf kaptak megbízást a részlettervek kidolgozására, valamint az 1895-ben megkezdett építés művezetésére. A kivitelezést Szilágyi János és Przybilla Gyula irányította. A még teljesen nem kész palota avatására a fényes millenniumi ünnepség keretében, Dániel Ernő kereskedelmi miniszter elnökletével, 1896. szeptember 6-án került sor. Az intézetek otthonra találásának áldozatos munkáját Reizner János végezte. Az örök időkre a Város elidegeníthetetlen tulajdonává lett Somogyi-könyvtár igazgatása mellett az ő nevéhez fűződik a múzeum megalapítása a legrégibb osztályok fölállításával. 1897-ben költözött be átmeneti szállásáról, egy bérlakásból a Somogyi-könyvtár az emeletre, az olvasóterem és a múzeum a magasföldszintre. Munkácsy Honfoglalás című pannójának idevásárolt színvázlatát a díszteremben helyezték el. Hamar kiderült azonban, hogy a Somogyihoz hasonló, gazdag vidéki közkönyvtár a múzeummal együtt az 1920-as évek végére kinőtték az épületet. Az épület bővítésére végül 1954-ben, Nagyfalusy Antal tervei alapján került sor. Első ütemben a palotát hosszában kívánták megnyújtani mindkét irányban; majd a hátsó homlokzathoz U-alak két száraként elhelyezkedő szárnyakat szántak csatlakoztatni, melyet a várromhoz háromíves nyílású kapu kötött volna ívsoros, vakárkádos kerítésfal kíséretében. A tervből csak az első ütem valósult meg, eredeti stílusmegtartásával, mindössze a véghomlokzatok timpanonjai (háromszög alakú, párkánnyal keretezett oromzat) maradtak el. 1984-ben a Somogyi-könyvtár új épületbe költözött; azóta egyedül az 1950 óta egykori igazgatója, Móra Ferenc nevét viselő múzeumnak ad otthont. Az intézményt a 20. század első évtizedeiben regényíróként közismert muzeológusok igazgatták, 1904-17-ben Tömörkény István, majd 1917-34-ben Móra Ferenc. A görögösen klasszicizáló, késő eklektikus stílusú palotán, a homlokzat fő eleme a hatoszlopos korinthoszi oszloprend támfalas, oroszlános lépcsőzettel, kocsi fölhajtóval; felül görög bölcsek és múzsák szobraival és mitológiai díszekkel ékesített oromzattal, melyen "A KÖZMŰVELŐDÉSNEK" felirat jelzi az épület feladatát. A Dugonics Társaság a magyar irodalom nagy alakjainak kívánt emléket állíttatni az épületen; Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János szobrait szánták oda. Az építőket erről nem tájékoztatták időben. 1896 tavaszán Steinhardt Antal jelentette a városi tanácsnak, hogy az "antik alakok" készen vannak, hamarosan helyükre kerülnek. Ekkor jelezte, hogy az építési bizottság döntéséről elfelejtették értesíteni. A szobrok rossz minőségű homokkőből készültek, a szabadban lévők állaga teljesen leromlott, restaurálásukra 1990-ben került sor. 1981 novemberében a homlokzat szobordíszeit részben újakkal helyettesítették. A bejárati oromzat felett, másfélszeres életnagyságú, mészkő ALLEGORIKUS NŐALAKOK láthatóak (1896). A két veszta szűz a tudást jelképező napszimbólumot fogja közre. Kétoldalt, szintén másfélszeres életnagyságú, homokkő SZÁRNYAS OROSZLÁNOK (1896). A tudás, az eszme lángjait jelképezik, a középső épületrész sarkain látható mészkő FÁKLYÁK. A főbejárat melletti fülkében balról KLEIÓ másfélszeres életnagyságú mészkő szobra. Kleió (latinul Clio) a hősköltészet és a történetírás múzsája. Fején babérkoszorúval, nyitott könyvvel és íróeszközzel ábrázolják. A jobb oldali fülkében pedig EUTERPÉ másfélszeres életnagyságú homokkő szobra. Euterpé, a zene múzsája - fején babérkoszorúval, kezében zeneszerszámmal ábrázolják. A feljáró bal oldalán SZÓKRATÉSZ - jobb oldalt pedig HOMÉROSZ kétszeres életnagyságú, homokkő szobrai. Mindkét szobor igen rossz állapotban volt a nyolcvanas évek végén is, különösen az utóbbi évtizedek erősebben szennyezett levegője rombolta anyagukat. Múltidéző kövületekként hatnak a múzeum bejáratánál. 1990-ben restaurálták a szobrokat, hiányzó részeiket pótolták. A lépcsősort szegélyező támfalakon homokkő OROSZLÁNOK hevernek. Az épület rendeltetését alapul véve az őrző, védelmező szerepben kerültek helyükre. Restaurálásuk 1990-ben történt. Az épületben is találunk szobrokat. Az előcsarnokban két allegorikus nőalakot. Az üvegkupolát pedig nyolc atlasz tartja. Alagsor, magasföldszint és emelet alkotják a szabadon álló épület szintjeit. A reprezentatív térsort az előcsarnok - lépcsőház - díszterem hármasa alkotja, melyhez az emelet középső részén üvegtetős, nyolcszögletű csarnok csatlakozik. Melléklépcsője kovácsoltvas csigalépcső a padlásig. Mindhárom szinten hosszanti folyosóról lehet a helyiségeket megközelíteni. Jelenleg az alagsorban munkaszobák és raktárak; a földszinten, valamint az emelet egyik felén kiállítótermek találhatók; másik felében galériákkal megnövelt alapterületen további munkaszobák, könyvtár és irodák. Az épület funkciójára tekintettel a tetőszerkezetet acél rácsos tartók alkotják. A melegvízfűtés biztosítása már a pályázati kiírás követelményeként szerepelt. Fontos szempont volt az is, hogy az összes helyiség világos és - lehetőleg átellenes szellőztetéssel és szelelő kéményekkel - könnyen szellőztethető legyen. A kettős hátlappal tervezett, szétszedhető könyvállványok Rainer Károly asztalosmester művei. A kupolacsarnokba és a díszterembe esztergált lábú, bőrrel bevont padokat, kereveteket és nagytükrös fésülködőket készítettek. - A múzeumban többek között a következő állandó kiállításokat tekinthetjük meg: Móra-emlékszobát, "Avarnak mondták magukat" című kiállítást, Csongrád megye népművészete néprajzi kiállítást (kisképen), Lucs Ferenc gyűjteményét, Patikatörténeti kiállítást, "Csak egy Földünk van" címmel rendezett környezetvédelmi kiállítás. A néprajzi és képzőművészeti gyűjtemény is igen gazdag, de a festmények rajongói sem csalódnak: Mednyánszky, Rippl-Rónai, Czóbel, Aba-Novák és Szőnyi István képei várják őket. A kazettás mennyezetű díszterem téglavörös falain is olajképek lógnak. Itt látható Vágó Pál hatalmas méretű árvízi festménye is, amelyen Ferenc József szemléli komoran a romba dőlt várost. A emeleti folyosón Munkácsy Honfoglalásának két vázlata függ. A kupolacsarnokban Gergely Sándor, Amerigo Tot, Borsos Miklós, Tóth Sándor, Varga Imre szobrászművészek alkotásai láthatók. A Közművelődési Palotát övező területet még 1893-ban, az építkezést megelőzően föltöltötték, parkosították, korlátokat állítottak fel, valamint gyermek játszóhelyet alakítottak ki.   

palota 1899 és feljáró egyik szobra
(kattintásra homlokzat ma és nagyobb kép)

Reizner János szobor
A Móra Ferenc Múzeum feljárati lépcsőjének bal oldalán áll Reizner János bronz mellszobra (Fritz Mihály, 1997), mészkő talpazaton. Reisner János történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója volt az 1900-as évek elején. 1882 június 16-i dátummal nevezték ki a Somogyi könyvtár könyvtárnokává. Az azt követő 20 évet a könyvtárfejlesztés, a múzeumszervezés, a helytörténeti kutatás és feldolgozás hatalmas munkája töltötte ki. "Szeged története" címmel írt máig kiválóan használható városkrónikát.

Klauzál Gábor szobor
A múzeumépület nyugati oldalán, a belvárosi végfalánál Klauzál Gábor kétszeres életnagyságú, bronz mellszobra áll gránit talapzaton. (ifj. Vastagh György, 1906). Az első felelős magyar kormány miniszterét számos szál fűzte Szegedhez, Csongrád vármegye követe, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapítója és első elnöke volt, nyughelye is itt van.

Markovits István mellszobor
Átellenben, a Tisza-parti oldalon Markovits István, a magyar gyorsírás úttörőjének bronzból öntött, másfélszeres életnagyságú mellszobrát találjuk (Horváth Géza, 1913), felül párkányzatban kiszélesedő terméskő alapzaton. 1956-ig a felső-kereskedelmi iskola előtt, a bejárattól jobbra volt elhelyezve, parkrendezés miatt helyezték át 1957-ben a múzeum mellé. Markovits, legfőbb érdeme, hogy a Gaelsberger-rendszert átültette magyar nyelvre.  

Múzeum előtti szobrok

Milkó-palota
Roosevelt tér 5. 
A francia neoreneszánsz palota 1883-ban épült Pártos Gyula és Lechner Ödön tervei szerint. 1881 decemberében Milkó és fiai fakereskedők a várostól a Rudolf térre néző két nagy telket megvásárolták. A terveket 1882. április 1-jén benyújtották; a tér felőli részre Milkó Jakab és neje Kunetz Katalin, a Deák Ferenc utcai részre Milkó Sámuel és neje Fried Leontine. Az építési engedélyt bizonyos kikötésekkel, amelyek a ház egységére vonatkoztak, 1882. április 17-én adták meg. A mozgalmas vonalú főpárkány fölé kisebb-nagyobb díszek, tetőkiemelések, a sarkokon tornyok emelkednek, a tér felőli kis mellvéden jelenleg "Lechner Udvar" a felirat. A francia reneszánsz könnyedségét idéző palotának sajátos falképzése, érdekesek a két emeletet átfogó, zárt sarokerkélyek, az ablakok ritmusa, a derűs hatású színes cseréptető. Vasalásos, faragott fakapukon átjutni a díszes, tágas kapualjakba, melyek nyitottak az udvar felé. A tér felőliből jobbra, a hátsóból balra nyílik az oszlopos lépcsőház, rózsás kovácsoltvas korlátú lépcsősora az árkádos emeletre vezet. Az udvarban két kicsi lépcsőház visz le a pincébe és föl a padlásra. - 1883 tavaszán már itt volt Kátai László vaskereskedése a Híd utca és a Rudolf tér sarkán. Augusztusában Menner és Schleuning zene műkereskedése nyílt, szeptemberben Boscovitz látszerészeti raktára, októberben Zeisler S. és társa bor-, tea- és rumüzlete. A lakhatási engedély 1884. február 11-i keltezésű. Márciusban Wolf Adolf gazdasági gépraktárát hirdette a Milkó palotában. Áprilisban az épület tér felőli oldalán tágas pincehelyiséget rendezett be Nagy Péter, bor- és sörcsarnoknak. A tér és a Híd utca sarkán Kátai helyén 1898-ban már Féhn Gyula és társa vaskereskedése volt, a ház oromzatán azonban "Milkó udvar" felirat maradt. A palotát 1907 nyarán megvásárolta Holtzer Dániel nagykereskedő. 1908 júniusában a Holtzer-ház Híd utcai oldalán alakították ki az "Uránia színház helyiséget", amit 1911-ben Abonyi Mihály mozgófénykép-vállalkozó üzemeltetett. 1934-ben dr. Holtzer Gyula a házon nagyobb átalakítást végeztetett, Ligeti Pál tervei szerint magasföldszinti (félemeleti) lakásokat alakítottak ki. 1996-ban a térre néző sarkokon Bútorszalon, az 1. számú ügyvédi munkaközösség irodája; a Deák Ferenc utcai sarkokon Kínai étterem, a DÉGÁZ Rt. Ügyfélszolgálata van.

Várkert - Stefánia sétány
A Múzeum mögött lévő, különleges faritkaságokkal teli Tisza-parti sétányt csak a hivatali nyelv nevezi Várkertnek - a szegediek száján megmaradt régi nevén, Stefániának. A park északi végét két középiskola: a Radnóti Gimnázium (1899), és a szegedi szecesszió első megnyilvánulása, az egykori Felső Kereskedelmi Iskola - ma, Kőrösy Közgazdasági Szakközépiskola (1899) zárja le.

Középkori eredetű, építészeti műemlék, látnivaló: Vár vízi bástyájának (rondella) alapfala (Huszár M. rakpart); Szegedi Vár maradványa és Szt. Erzsébet templom alapfalai (Várkert - Stefánia); - újjáépítés: Vár Kőtár és Múzeum (Várkert - Stefánia)

A Milkó palota 1883ban és udvara - Stefánia sétány - vár vízbástya maradvány
(kattintásra ma és nagyobb kép)

Vármaradvány
A vár maradványa csaknem eredeti környezetben áll a Várkert fái között. Már a rómaiak korában is erődített hely volt, majd föld- és téglavár épült ezen a területen. Egyes leletek bizonysága szerint az i. sz. 2. században római őrállás állt itt, mely a só- és aranyszállítást vigyázta. Itt vezetett át a Dáciától (Erdélytől) Pannóniáig (a mai Dunántúlig) húzódó út, amely a két nagy római tartományt kötötte össze. Az őrállomást elsöpörte a népvándorlás vihara. A honfoglaló magyarok földvárat emeltek ide, melyet a tatárok leromboltak. A 13. században IV. Béla hatalmas téglavárat épített a területen, ekkor már kőfal védte az erődítményt. A várpalotában sok nevezetes uralkodó és országos rangú személyiség megfordult (Károly Róbert, Zsigmond, I. Ulászló). Hunyadi János itt fogadta Murad szultán küldöttségét, és itt kötötték meg a szegedi békét (1444). Hunyadi 1456-ban innen indult Nándorfehérvár ostromára. Mátyás király is elnézhette a várfalak alatt kanyargó Tiszát, Szilágyi Mihály pedig innen indult 1458-ban Budára, hogy Mátyást királlyá választassa. A török 1543-ban végleg elfoglalta a várat, előbb lerombolta, majd két évvel később már ő állította helyre, elpusztítva közben a várbeli templomokat, kolostorokat, hiszen felhasználta ezek anyagát. Az osztrák sereg 1686. október 13-án kezdte lövetni a falakat, s kilenc nap múlva a törökök a fegyveres elvonulás feltételével megadták magukat. Ezzel Szegeden véget ért a 143 éves török uralom. II. József 1713-1719 között szüntette meg erődítmény jellegét és börtönné alakíttatta át, köréje széles árkot, eléje csillag alakú földsáncot húztak. Itt raboskodtak 1833-tól a függetlenségükért küzdő olaszok, a karbonárik. A vár 1869-1872 között Ráday Gedeon, az alföldi betyárvilág felszámolására kiküldött királyi biztos főhadiszállása volt. Rózsa Sándort itt vallotta be viselt dolgait 1872-ben, és emiatt ítélték életfogytiglani fegyházra. A várat a nagy árvíz után ajándékozta egészen Szegednek a király. A város fejlődését akadályozó, hatalmas építményt 1880 és 1882 között bontották le, s köveit jórészt beépítették az újonnan emelt paloták falaiba. A várfal a múzeum előtti rakparton ma is látható körbástyától a Vár utcán át, a Széchenyi téri épületsor vonalát metszve egészen a bírósággal szomszédos Juhász Gyula Művelődési Központig húzódott, majd onnan kanyarodott vissza a Tisza felé. Kör alakú, s kiugró, négyszögű bástyák erősítették a falakat. A rakparti rondellán megtaláljuk a vár fölfestett alaprajzát. A múzeum mögött található vármaradvány az építmény legifjabb részéből maradt meg mutatóba. Ez a Mária Terézia-kapu, amelyet kijáróként nem is használtak - előbb legénységi kazamata volt, majd a lovak vették birtokukba - istállóként szolgált. Az árvíz után vendéglőt (kioszkot) rendeztek be itt, az 1959-es helyreállítás óta pedig a múzeum várostörténeti kiállítását találjuk benne. Az vármaradvány mellett létesített kis árkádsor alatt a kőtárban kaptak helyet a vár bontása során előkerült legszebb román, gótikus, reneszánsz és barokk faragványok. A gyűjtemény számos darabja Esztergom, Pécs, Székesfehérvár egykorú építőművészeti emlékeivel egyenrangú, bizonyítja Szeged kivételes szerepét az Alföld középkori művelődésében. Az építményt a 2000-es évek elején felújították, kiegészítették, és ma a Móra Ferenc Múzeum rendez benne hangulatos kiállításokat és rendezvényeket. (Kisképeken: a Szegedi vár rajza 1709 körül és tervrajz a vár helyzetéről 1719).

Újjáépítés

A szegedi vár, Mária Terézia kapu helyreállítása, 1999 - Barokk korabeli kazamata sor várfal maradvány lefedése, kibővítve a "Mária Terézia" kaput idéző bejárati, és a múzeumot, régészeti raktárt kiszolgáló kapuépítménnyel.
 

Vár kőtár - Mária kapu  - vár belső

Szegedi Nemzeti Színház
Stefánia 5 - Deák Ferenc u. 12. 
A Várkert sétaútján áll a város egyik legszebb épülete. A szegedi Nemzeti Színház jól illeszkedik a Stefánia palotasorába, jelentős épület, melyet ugyanúgy, mint a budapesti Vígszínházat a híres bécsi színházépítő, tervező páros Hellmer és Fellner tervezett eklektikus-neobarokk stílusban. A nagy árvíz utáni újjáépítéskor a Bástya, a Vörösmarty, a Deák Ferenc és a Wesselényi utca határolta telket jelölték ki az állandó színház építésére. Az épület terveit a köztörvény hatósági bizottság 1881 júliusában egyhangúlag elfogadta. Fölépítését 1882 februárjában a legolcsóbb ajánlatot tevő cég nyerte el. Jiraszek Nándor és Krausz Lipót vállalkozóknak tavasz elején adták át a telket. A város első kőszínházát 1883. október 14-én ünnepélyesen a király nyitotta meg (kiskép balra). 1885. április 22-én tűz pusztította el az épületet. A város azonnal hozzáfogott az újraépítéshez. 1885. augusztus 24-én a tervezők tűzbiztonság fokozására készített terveit elfogadták. Az építkezéssel ismét Jiraszek Nándort és Krausz Lipótot bízták meg. A színpad tetőzetét fa helyett vas fedélszékre helyezték. A tető megemelésével annak formai megoldása kiérleltebb, gazdagabb lett. 1886 júniusától már a külső és belső díszítéseket végezték. A hátsó homlokzat Bachust ábrázoló grafit festése bécsi mesterek munkája. A homlokzatot a Színészi hivatás, Hősköltészet, Tragédia, Komédia, Opera, Színészi dicsőség allegorikus szobrai díszítik. A homlokzat első emeleti déli fali fülkéjében Katona József, míg az északiban Erkel Ferenc kétszeres életnagyságú műkő szobra áll, melyek Tápai Antal (1956) alkotásai. A szobrokat a helyszínen öntötték ki, az 56-os események miatt avatásukra nem került sor. Az előcsarnokban két neves színigazgató, Makó Lajos és Vaszy Viktor mellszobrát helyezték el. A színházbelső kárpitos munkáit Seifmann Mór és özv. Lengyel Lőrincné kárpitosok végezték. A mennyezet négy képét: a zene, a vígjáték és tánc, a víg zene, a népszínmű témáját Kern Ármin festőművész festette. A díszítmények aranyozását Cott bécsi festő és aranyozó végezte. A gipsz címer Törtel bécsi kőfaragó munkája. Az ajtókat és ablakokat sötét barnára festették. Megérkezett az új csillár, megtartották a világítás főpróbáját. A színházban ekkor összesen 1020 gázláng égett. A színházat 1886. október 2-án nyitották meg. Négy utcára szóló négyzet alakú telekre épült a többemeletes színház, tömbjének csupán Stefániára néző főhomlokzata lép ki enyhe íveléssel az utca vonalából. Tetőzete hasonlóan szép ívelésű, 1883-i magasságát az épület arányaihoz igazítva, az újraépítéskor jócskán megemelték. Változatlan maradt a hátsó traktus fölé emelkedő, a zsinórpadlást magába foglaló timpanon, házikószerű építménye. Az épület architektúrája hatásosan tagolt, főhomlokzatán erkélyek, szoborfülkék, kör alakú nyílások. Az előcsarnokba vezető öt, lépcsős bejárat félköríves záródású, fa ajtóit a rekonstrukció (1986) során lengő üvegajtókra cserélték. Az egyenes előtetőt a középső bejárat fölött íveltre változtatták, az oldalszárnyakat a főhomlokzati résszel egy párkánymagasságra, egy emelettel megnövelték. Az előterekben is több változtatás történt, míg a nézőtéren az 1886-i állapotot rekonstruálták, a múlt század utolsó negyedében épült színházbelsőkre jellemző figurális díszű páholyaival, mennyezeti képeivel, óriási csillárjával és aranyozott, vörös kárpitozású pompájával. A nagy múltú színházban neves magyar színészek léptek fel, többek között Fedák Sári, Rátkay Márton, Hegedűs Gyula, később Bilicsi Tivadar, Jávor Pál, Neményi Lili, Páger Antal és Rajz János. Az opera műfajának kimagasló egyéniségei: Simándy József és Komlóssy Erzsébet is énekeltek itt. Ma a színházban próza-, opera és balett-tagozat is működik. Az épület szépsége több filmrendező fantáziáját is megmozgatta. Forgattak már itt szentpétervári, és berlini színházi jeleneteket is. Az Oscar-díjas Szabó István itt vette föl Hanussen című filmjének több epizódját, Klaus-Maria Brandauer főszereplésével. 1911-ben Bartók Béla is fellépett az épületben. A színház előtti területen kivágták a beteg és rossz helyen nőtt fákat, magoncokat, bokrokat. A századelő hangulatát idéző lámpákat és padokat állítottak, a járdát díszburkolat fedi.

A színház díszei - A színjátszás allegóriái
Elhelyezték 1883-ban. A homlokzatot fölül hat kétszeres életnagyságú allegorikus mészkőszobor díszíti. A két szélső egy-egy szárnyas angyalfigura. A bal szélső valószínűleg a színészi hivatás megtestesítője. Lábánál papírtekercs, babérág hever, a másik kezével fölemeli arcáról a maszkot. A jobb szélső angyal a színészi dicsőség megtestesítőjeként szerepelhet. A többi négy egyes színházi műfajok megtestesítője. Balról jobbra: a Hősköltészet (kezében fáklya, lábánál Petőfi-kötet, derekán kard); a Tragédia (jobb keze lándzsán nyugszik, mozdulata drámai konfliktusokat, belső vívódást fejez ki); a Komédia nőfigurája oroszlánon lovagol, mögötte komikus maszk és pánsíp részlete látszik; az Opera (szintén nőalak, mögötte lant, lábánál hangszerek, kezében kottafejekkel telerótt papírlap, látszik).

Színház 1888 (kattintásra ma) - Erkel - Katona és kupola belső

Erzsébet királyné szobra
A színházzal szemközt, a Stefánia sétány parttükrében áll Erzsébet királyné másfélszeres életnagyságú szobra. Ligeti Miklós faragta carrarai fehér márványból. A bajor származású Erzsébetnek - I. Ferenc József császár és király hitvesének meggyilkolása (1898) után valóságos kultusza alakult ki Magyarországon. A császári pár 1857. május 24-25-én járt Szegeden. Ligeti Miklós alkotását 1907-ben avatták látványos ünnepség keretében a Stefánián. 40 évig állt a helyén. A Lenin-Sztálin emlékmű elhelyezése miatt bontották le. Az 1950-es években a városháza udvarán porosodott, majd a vármúzeum kertjében hatalmas fa árnyékában húzódott meg évekig csendesen Erzsébet királyné szobra. Eredeti helyére a csaknem 40 éves száműzetése után, a Várkert rekonstrukciója során 1997-ben került vissza. A talapzatot régi képek alapján újra készítették. Újraavatására a restaurálása után a szegedi Szabadtéri Játékok programjára tűzött Elisabeth című musical bemutatója alkalmával került sor 1997-ben.

Kass (Hungária) Szálló - egykori Kass Vígadó
Dózsa u. 1-3.
A Stefánia hangulatához a színházzal szemben álló Kass Szálló éppúgy hozzátartozik, mint királyhoz a korona. Az emeletes épület az ék alakban összetartó Dózsa György utca és a Stefánia találkozásánál áll, s az Oskola utca tengelyére néz. A csehországi eredetű Kasch Venczel, 1898-tól Kass János vendéglős, Kass János neves grafikusművészünk nagyapja tagja lett az Árpád Szabadkőműves Páholynak; 1907-ben törvényhatósági bizottsági tag. Már 1886-tól a Tisza Szállót bérelte. Egyemeletes lak- és kávéházát az egykori vár és a só pajták közötti, mindaddig beépítetlen területre építette Erdélyi Mihály építőmester közreműködésével. A sárga főhomlokzat háromtengelyes; a földszinten elegáns portálok, az emeleten hatalmas, félköríves ablakok kör- és sugárosztásokkal, kettős ion faloszlopok között. A tömeget attika koronázza a főtengelyben körszelet alakú oromzattal, amelyet gazdag gipszornamentika ékesít. Legfelül gipszből öntött, mosolygó arc tekint a világba - körülötte szétáradnak a napsugarak. A magasföldszinten volt a kávéház játékszobákkal és terasszal, valamint a tulajdonos elegáns, nyolcszobás lakása, fölötte bálterem a kupola alatt; íves tetős tömegével az épület többi része fölé magasodva. Az oldalszárnyak három-, az északi rész négyszintes, ezek fölé készült a jelenlegi tetőtér-beépítés. Az épület szerkezeti különlegessége, hogy már építésekor Mátrai-féle vasbeton mennyezetek készültek a födémrengéseket csaknem teljesen kiküszöbölő függőműves rendszerrel, diagonális sodronyokkal. A kávéházban díszes öntöttvas oszlopok tartották a nagy kazettákra osztott mennyezetet sok csillárral; a falakat díszítőfestés ékesítette. Az emelet déli oldalán az Otthon Társaság bérelte a nagytermet és kilenc kisebb szobát; az északi oldalt a Kass János patronálta, több száz tagot számlált Szegedi Lloyd Társaság foglalta el, amely a kereskedők egyik legjelentősebb szervezeteként a húszas évekig ebben az épületben tartotta rendszeres találkozóit. 1899-ben az udvart az emeleti padozat magasságában vasszerkezetű kettős üvegtetővel fedték le. 1911-ben a Stefánia felőli oldalon, a szuterén alatt felül bordás öntött födémmel pincét létesítettek Kopasz István tervezésével. 1916-ban az addig csak vigadóként szolgáló épületet szállodává alakították Baumhorn Lipót műépítész irányításával. A Lloyd-terem a főhomlokzat mögé került. A mértéktartóan dekorált étterem ékességei voltak a változatos mintázatú kovácsoltvas rácsok, valamint a szecessziós hangulatú székek és csillárok. Az impozáns díszteremben a gazdag stukkódíszítés a csehsüveg-boltozaton, a pompás nagy ablakok, a csillárok rokokó jellegű enteriőrt alkottak. A télikertet gazdag kiképzésű mennyezeti üveg felülete tette elegánssá. Két kisebb bankett-terem szolgált díszebédek és vacsorák színhelyéül. Az északi nagytermet két szintre osztották 7 vendégszoba számára. A szálloda 60 előkelő, lakályos és minden kényelemmel berendezett szobája a legmagasabb igények kielégítésére volt hivatott. A szobákban nemesen egyszerű biedermeier bútorok voltak perzsa- és szmirnaszőnyegekkel. Minden szobában volt hideg- és melegvíz; az igényesebbeknek fürdővel ellátott, két-háromszobás lakosztályok álltak rendelkezésükre. "Villamos világítás", központi fűtés és szellőztetés - a század első évtizedeiben ezek még luxusnak számítottak. A kávéházi bejárat előtti kerthelyiséget a húszas években mintegy egy méter magas, diagonál rácsos kerítés övezte, amelyet a harmincas években nagyon gazdag, tömör lábazaton álló, szegmentíves kovácsoltvas kerítéssel váltottak föl, magas kapuívvel és finom rajzú kandeláberekkel. Az 1927. évi átalakítások után megnyitották a Kis Kasst egyik termében tánctanfolyamokkal, s létrehozták a félemeleti éttermet. Kass János a haláláig, 1928-ig állt a pompás étterem, kávéház és szálloda élén. Fia 1934-ben a gazdasági válság miatt átengedte egy részvénytársaságnak, amely Szegeden másodjára a Hungária nevet adta a Tisza-parti, park menti szállónak. 1952-ben a pincében és az alagsorban végeztek átalakítást Barna József tervei szerint. A szállót még a hatvanas évek végén is a város egyik legszebb, szegedi ételkülönlegességeiről és egyéb kitűnő szakácsművészeti remekeiről híres, B-kategóriás szálláshelyeként tartották számon, mely 38 szobájában 96 vendéget tudott fogadni. Az elegáns szegedi bálokat mind itt, az emeleti bálteremben rendezték. A karbantartás és a fölújítások elmaradása miatt mindeközben folyamatosan leromlott az épület, míg 1977-ben bezárták. A Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat (DÉLÉP) megvásárolta, hogy az éttermi részt művelődési otthonná, a szállodát vendégházzá alakítsa át. A gazdasági válság nehéz éveiben a házat egy részvénytársaság vette meg, s 1934-ben, Hungária Szálló névre átkeresztelve, újra megnyitotta. (Így született a város történetének második Hungária szállodája.) A szállodai bejáratot az északi, árkádos homlokzatra helyezték át. Az épület évekig állt elhagyatottan, aztán mégis elkészült a rekonstrukció - egyelőre csak kívülről. A nyári színházi fesztivál idején előadásokat tartottak a félig kész nagyterem festetlen falai között, majd az épület új tulajdonoshoz került.

Dankó Pista szobor
Az egykori szálloda kőlapokkal kirakott terasza előtt lírai szépségű, romantikus márványszobor áll: pödrött bajszú férfiú öleli magához a hegedűjét. Talán a világ egyetlen cigányszobra, a legendás szegedi prímás, a századforduló legnépszerűbb nótaszerzője ábrázolása, akiről Bálint Sándor így írt: "Elindult a fölső városi cigánysorról, bejárta a világot. Mindenütt diadalt aratott, de szomorúsága nem múlt el tőle." A másfélszeres életnagyságú, ruskicai márványszobrot Margó Ede készítette 1912-ben, aki a nótakirály iránti tisztelete jeléül nem kért tiszteletdíjat munkájáért. Közvetlenül Dankó Pista halála után, 1903 áprilisában mozgalom indult, hogy a híres nótaköltő alakját szoborban örökítsék meg. Pósa Lajos, hű barátja állt e mozgalom élére. Eredeti helyén a Várkertben állott, később került a Kass Szálló elé. Avatásáról Móra Ferenc is megemlékezett "A cigányszobor" című cikkében. Dankó Pista, a város szülötte a századforduló legnépszerűbb nótaszerzője volt, több mint 400 dalt írt, és az ő alkotása számos népszínmű dalbetétje. Dalait ma is országszerte éneklik.  

Erzsébet - Kass vígadó 1898 (kattintásra ma) - "cigányszobor"

Deutsch palota
Dózsa u. 2.
A Kass Szálló oldalánál kezdődik a Dózsa György utca, melynek 2. számú épülete a magyaros szecesszió egyik szép alkotása. A két utcára szóló palota építéséhez a terveket Erdélyi Mihály építőmester készítette, aki tulajdonosként is érdekelt volt az ingatlan ügyében. Az építtető Deutsch -testvérek, Emil és Lipót szintén építési vállalkozók voltak. A városi tanács műszaki osztálya által jóvá nem hagyott terveket "a Bástya utczai rész hiányzó homlokzat tervét pótlólag szintén beterjeszteni fogjuk" nyilatkozattal végül is elfogadtatták. Erdélyi Mihály mint a Milkó-palota kivitelezője jól ismerte annak tervezőjét, Lechner Ödönt, őt kérte föl a jelenlegi Dózsa utcai homlokzat és a két lépcsőház áttervezésére. Az új, friss stílus, a szecesszió jegyében fogant rajzokat két hónappal később, még az építkezés megkezdése előtt bemutatták. Az épület elegáns méretekkel és modern fölszereltséggel épült (a pince dohosságáról eltekintve). A jelenleg is közösségi célokat is szolgáló pincék 2,40-2,80 m, a földszint 4,00 és 5,50 m, az emeletek 3,80 és 4,00 m belmagasságúak. Möbers-féle bordás födémet, esetleg vastartók közötti téglaboltozatot szánt a tervező. Eklektikus stílusú, magas, kétszárnyú ajtókkal, falburkolatos, redőnyös ablakokkal, fürdőhengerrel és káddal fölszerelt fürdőkkel látták el a lakásokat. A palota majolika díszítésű homlokzatát Lechner Ödön alakította ki. Ez a munkássága nyomán kibontakozó magyaros szecesszió egyik legjellegzetesebb szegedi példája. Két lendületes pártázatú oldalszárny között enyhén hullámzó, világoskék pirogránit oromzat feszül. Az ablakok díszítésként botfaragásra emlékeztető, élszedett kávabélést kaptak. Jövőbe mutató megoldása a zárt erkély szegecselt acél tartószerkezetének őszinte megmutatása és a köztes mezők fehér porcelánlap borítása. Rendkívül szépen formáltak a kakastaréjos indadíszes erkélyek és a lépcsőkorlátok induló oszlopai. A kétemeletes, alápincézett épület két utcára nézően teljesen körülzárja az udvarát. Az utcai szárnyak két-, az udvariak egytraktusosak. A Bástya utca (ma Stefánia) felől két, az udvarba enyhén benyúló lépcsőház készült; a Deák Ferenc utca felől egy, az udvarba erősen betüremkedve. A melléklépcsők a tervezett csigaforma helyett egyenes karúak lettek. 1912-ben a Deutsch-testvérek a Deák Ferenc utcai oldalon átalakításokat hajtottak végre új alaprajz létrehozásával, változatos méretű (kettő-hétszobás) lakásokkal, a vizes helyiségek áttelepítésével; ügyeltek rá, hogy az új válaszfalak alá kellő erősségű vasgerendák kerüljenek. 1924-ben törvényes köteles osztályrész megítélése iránt Wolf Miksa és neje ellen dr. Falta Marcellné perrel élt. 1941-ben a Wolf-örökösök és Landenberg Mór szükségóvóhelyet létesítettek. 1954-ben a Finommechanikai Vállalat kultúrterem átalakítást végzett. A hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében a Bábszínháznak adott otthont; jelenleg a Megyei Sportigazgatóság működik benne.

Ügyészség - egykori Vajda-palota és Sajtóház
Stefánia 10
A Kass Szálló mögötti, egy lendülettel beépített tömb egyik bérháza az 1911-ben szecessziós stílusú volt Sajtóház, talán a legszebb a környező épületek közül: bejárata fölött, két oldalt bábos korláttal védett teraszok nyílnak, az épület falán futó frízen pedig lebbenő szoknyás leányok lejtenek könnyed táncot. Háromemeletes, sajátos tömegformálású épület. U alakú palota hátrahúzott utcai szárnnyal; a Stefánia felől E-szerűen kialakított, három manzárdtetős taggal. Csak a két szélső ér ki a szomszéd épületek beépítési vonaláig, a középső visszább húzott. Amíg az emeletek magasában a szárak közötti részek bemélyedtek; ezeket a földszinten kitöltik a szélső szárakkal egy vonalba érő, lapos, mellvédes tömegek úgy, hogy ívesen befordulnak a középen hátrébb levő bejárathoz, mintegy bekísérve az érkezőt. Az épület egykor tágas belső tereit az újabb funkciókhoz igazodva fölszabdalták, az elegáns lépcsőházat is szűkebb helyre szorították. A széles skáláról válogatott díszítő elemek elég bizarr összhatást eredményeznek. 1926-ban az épületet az 1867-ben alapított Szegedi Lloyd Társulat vásárolta meg. A mintegy 800 tagot tömörítő kereskedelmi érdekvédelmi szervezet a palotát klubháznak rendezték be, az első emeleten kaszinóval, könyvtárral, olvasóteremmel. A második világháború után, az ötvenes években az MDP városi bizottságának székháza; közben, 1952-ben a Szegedi Népművészeti Iskola részére hajtottak végre belső átalakítást. 1956-ban kezdte meg itteni munkáját a Délmagyarország c. napilap szerkesztősége. Az 1910 óta megjelenő Délmagyarországot az 1919-es forradalom leverése után betiltották, ezután egy ideig Szeged címmel jelent meg. Itt jelentek meg József Attila első versei, köztük (1925. március 25-én) az oly híressé vált Tiszta szívvel című költemény is. Másfél évtizedig igazi fénykorát élte a lap: Móra Ferenc, Juhász Gyula mellett jó tollú hírlapírók egész gárdája dolgozott egy időben. A lap színvonalát jellemzi, hogy amikor Móra meghalt, Kosztolányit és Móriczot kérték tárcaírásra. Később Sajtóházzá bővült az épület és több újság és folyóirat (pl. Tiszatáj) működik falai között. 1970-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának helyeként műemléki védelem alá helyezték. A Sajtóház 2007-ben új székházban, a Szabadkai úton nyílt meg. A földszinti nagyterem, az Újságíró Klub a Város jeles értelmiségeinek, művészeknek, újságíróknak, irodalmároknak kedvelt találkozó és kiállító helye. A Sajtóházzal szemközt, a parkban kis rózsalugas övezi az 1942-ben lerombolt cseh falu, Lidice emlékművét.  

Deutsch palota 1901 és Vajda palota 1910 (kattintásra mindkettő ma) - kapu

Belvárosi híd
A Szegedet és Újszegedet összekötő Belvárosi híd a város két hídjának egyike. Az eredetit 1883-ban Feketeházy János tervei alapján a párizsi Eiffel-cég építette fel. Sajnos a visszavonuló magyar csapatok német utasításra 1944-ben felrobbantották. A háború alatt pusztult el a város másik, vasúti hídja is. Az újjáépítés 1948-ra készült el, majd az 1990-es években ismét felújították. A híd alatt nádból-gyékényből épített halászpajta állt - míg csak porig nem égett.

Tisza
A Keleti-Kárpátokban ered, két ágból egyesül Fehér és Fekete-Tisza néven. A folyó magyarországi szakaszán főleg középszakasz jelleggel folyik, hatalmas kanyarulatokat, íveket alkotva. A Tisza kanyarulat homorú oldalának a víz "nekivág" és a sodra alámossa, míg az ellenkező oldalon lerakja hordalékát, belőle turzásszerű gátat épít, melyek ívesen sorakoznak egymás után, ezeket nevezik övzátonyoknak. Az Alföldön végigkanyarogva egykoron hatalmas területeket birtokolt, mígnem az 1840-es évektől elkezdődött a szabályozása. Széchenyi István gróf kezdeményezésére Vásárhelyi Pál mérnök készítette el a terveket megfelelő előtanulmányozások után. Az 1879. március 12-i Szegedi nagyárvíznek több jelentős oka is volt, amelyek végül a város teljes megsemmisüléséhez vezettek. A mai modern körutas-sugárutas nagyvárosi alaprajz is a tiszai árvíz következménye. A Tisza folyó és Szeged városa elválaszthatatlan egymástól. Tavasztól őszig a Tisza szerelmesei: horgászok, evezősök, fürdőzők népesítik be a vizet és a partját. A part menti halászcsárdák halétel specialitásaikhoz tiszai halat kínálnak. 

Belvárosi híd és Eiffel 1883-ban épített hídjának megmaradt része

Képek és képeslap: Halászcsárda épülete régen; Halászcsárda bejárata ma; Híd utca Milkó palotával régen; Móra Ferenc Múzeum előtt Juhász Gyula azaz Múzeum egykor és ma (2 kép); Színház, Stefánia sétánnyal egykor; Színház épülete ma; Tisza part a Kultúrpalotával és a színházzal egykor; Erzsébet szobor 1913; Hungária Hotel egykor; Deutsch-palota és Kass Vigadó 1905; Deutsch-palota részlete ma; Dankó szobor 1912; Ügyészség épülete felújítás után ma; Közúti híd egykor; Panoráma Belvárosi híddal ma.