Kárász utca
A Kárász utca Szeged gyönyörűen felújított sétálóutcája, melyen számos patinás bolt kínálja áruját. A közeli cukrászdákból hozott fagylaltokkal kezünkben elnézegethetjük a divatüzletek, könyvesboltok, vagy a képcsarnok kirakatát. Az utca páratlan számozású házsorának néhány épülete még őrzi az árvíz előtti belváros biedermeier-romantikus hangulatát. A Kárász utca Klauzál tér felöli sarkán, van a bejárata Szeged egyik nagyhírű, tradicionális gyógyszertárának. A Dugonics tér felé tartva, a Kárász utca jobb oldalán két műemlékházat is találunk.

Szekeres-ház - Eisenstädter-ház
Kárász u. 5.
Mindjárt jobb kéz felöl, a Kárász utca nyugati házsorán találjuk a romantikus stílusban épült Eisenstädter-házat. Az egykori Szekeres, "Székes féle régi" házban 1864-től Patzauer Miksa boltjában mérték a "szilvóriumot és a borovicskát" - 1865 őszén megvásárolta Eisenstädter Lajos. A Kárász-ház oldalában megbúvó alacsony ház helyére épülő házról Hoffer Károly már 1865. november 12-én elkészítette a terveket. A tervvel lényegében egyező, de sokkal gazdagabb kiképzésű a homlokzat. A nemrég megtalált alaprajzokat 1866. március 17-én keltezte, és mint "Hoffer Károly építész" írta alá őket, hogy ezekhez milyen homlokzati rajz tartozott, nem tudjuk. Föltehetően az, ami szerint megépült a ház. Eisenstädter az építési kérelmet március 27-én nyújtotta be, az engedélyt április 11-én megkapta. 1867 tavaszán a házban már bolt és lakás kiadó, a bérlőkről keveset tudunk. 1878 tavaszán költözött Guttmann és Eisler rövidáru boltja mellé, egy tágas helyiségbe Várnai Lipót könyvkereskedő. A téglalap alakú telek négy oldalról beépítve négyszög udvart alkot. A földszinti üzletsor nyílásai félköríves záródásúak, keretelésüket vállpárkány fűzi össze. A kapu nyílása magasra ível. Az övpárkány kettős vonalú. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak. Erkélye gyönyörű öntöttvas munka, klasszicista kapualjába és udvarára is érdemes belépni a körbefutó öntöttvas rácsos függőfolyosót, a lépcsőháznak más-más fonottas mintájú öntöttvas korlátját megnézni. A nagy árvízkor özv. Eisenstädter Lajosné tulajdona, majd az örökösöké. 1910-ben Wagner Gusztáv vásárolta meg. 1996-ban a ház bal oldali részén könyvesbolt, a jobb oldalin a Kárász-üzletház található.

Kárász utca - Kárász u 5 terve és kattintásra épülete ma - udvara

Keménczi-ház - Várnay-ház
Kárász u. 9.
Szintén a Kárász utca nyugati házsorán áll, az előbbi házzal egyidős iparos-polgárház. 1848-ban már állt Major Imre háza. 1863-ban özv. Majorné Kárász Zsófia tulajdona. Helyére 1869-ben Keménczi Adalbert vaskereskedő (felesége Hoffer Katalin) kapott építési engedélyt; februárban telkét hátul, a közutcából kisajátított területtel növelték, az utcavonalon ragaszkodva a járdamagassághoz. Az egyemeletes ház tervét Hoffer Károlynak tulajdonították. 1870 tavaszán megnyílt itt egy raktár, 1879-ben még Keménczi Adalbert a tulajdonos. A hosszú, megközelítően téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú ház. Az üzlet nyílásai földig értek, magasra ívelő záródással és kereteléssel, ezeket vállpárkány fűzte össze. A kapunyílás a többinél magasabbra ívelt. Fölötte csigás öntöttvas konzolokra támaszkodó erkély, finom rajzú kovácsoltvas korláttal; az erkélyajtón és az ablakokon zsalugáterok voltak. Az emeleti nyílások egyenes záródásúak és keretelésűek, a gazdag díszű szemöldökök közepén oroszlános zárókő. 1890-ben Várnai Lipót és neje, Gelberger Janka tulajdona. Várnai könyvkereskedését és könyvnyomdáját hirdette itt 1911-ben, telke végéhez az 1869-ben hozzácsatolt Könyök utcáról benyúló "Kiss köz" területére, háromemeletes műhelyt és raktárt építtetett. A földszinti homlokzat teljesen megváltozott. Két bejárati ajtó közé két ablak került. Az emeleten az erkélyajtót és az erkélyt áthelyezték a jobb oldalról a középső két tengely elé. Az erkélyt falazott gyámkő tartja, sarkaiba oszlopokat helyeztek, a korlát hosszát úgy növelték, hogy oldalt mással helyettesítették. Emlékezések szerint az erkély még 1928 körül is eredeti helyén volt. 1890-től egészen a közelmúltig nyomdagépek zakatoltak itt. 1920-tól a Szeged Városi Nyomda Rt., 1944-től a Szegedi Nyomda működött benne. 1996 tavaszán az erkély korlát-oldalait régi mintázatúra cserélték. Az üzlethelyiségben ruházati bolt van. 1997 decemberében, jobb oldali bejárattal gyönyörűen kialakított, átriumos beépítésű, fedett belső udvarában árkádok, intim belső terek, zegzugos, mégis könnyen áttekinthető folyosók, üzletek csillogó üvegportáljai, estig nyitva tartó cukrászda fogadnak bennünket. 

Keménczi ház 1870 - átrium udvara Hermész szoborral is - Kárász és Kölcsey utca sarok
(kattintásra az épület ma és nagyobb képeken)

A Kárász utcát a Kölcsey utca keresztezi. 2001-ben helyezték el itt a fekete gránit Palánk, a sétány burkolatába beágyazott emléktáblát, ami a szegedi vár és a körülötte felépült külső védvonal, a palánk egykorú rajz alapján ábrázolt helyzetét mutatja. A Kölcsey utca 10. számú házban élt Móra Ferenc 1922 és 1932 között.

Lakóház - egykori Herzel ház
Kárász u. 15.
A keresztező Kölcsey utcán túl a Kárász utcán folytatva utunkat Szeged egyik legszebb eklektikus lakóházát láthatjuk. A zsidók a város bármely részében 1859-től birtokolhattak ingatlanokat, minek eredményeként már az árvíz előtt díszesebb, nagyrészt emeletes házak egész sorát építették. Közülük is kiemelkedik az 1872-ben már álló Herzel ház. 1868-ban Weisz Sámuel Búza téri telkéből (Dugonics tér 2.) egy darabot Herzel Fülöpéhez csatoltak; a helyszínrajz tanúsága szerint ekkor még nem állt az épület. Az építtetőnek dédapja, Pollák Michael Chájim alapította meg a szegedi zsidó hitközséget. 1781-ben jött Kistelekről Szegedre, bár engedélyt a zsidók a letelepedésre csak 1786-ban kaptak. Elsőként szerzett házat, és 1797-től a zsinagóga fölépültéig az istentiszteleteket ott tartották. Fiai nem voltak, de leányainak gyermekei jelentős szerepet játszottak a hitközség életében. Vejének, a kisteleki Herzel Wolf Jechezkelnek utódai alkották a Herzel családot. Fia, Mózes volt az akkor még kizárólagos héber tanításra 1820-ban alakult Talmud-Tóra-Chevra egyik első gondnoka. Felesége, Grünwald Perl a Magyarországon első, szegedi zsidó nőegylet (1835) alapító tagja. Fiuk, dr. Herzel Fülöp bécsi egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját; a szabadságharcban a délvidéki magyar csapattestek járványtani szempontból fontos szerepet játszó katonaorvosa. Egy ideig Szeged város tiszti főorvosa, 1862-től a hitközség betegápoló és temetkezési orvosa volt. Tőle származik a "szegedi rózsapaprika" elnevezés. Herzel Fülöp szegedi orvos építtette a házat. Udvarát négy oldalról körülzáró, alápincézett, emeletes épület második, gazdasági udvarral. Utcai homlokzatát nemes, klasszikus elemekből a tökéletes szimmetria jegyében szerkesztették. A kerékvetős kapubejárat és az üzletportálok fölött a zárókő csigavonalas konzol tartotta fiú figura. A főépület utcai frontja kéttraktusos, a többi körben egy. A földszint elülső részén üzlet és iroda, az udvarban református lelkészi hivatal. A pilaszterekkel tagolt kapualjból nyílik a míves kovácsoltvas korláttal, díszítőfestéssel és kettős üvegtetővel ékes, háromkarú lépcsőház. Restaurált kandelábere jelenleg a Fekete Házban látható. Az emelet lakásai kőkonzolos függőfolyosón közelíthetők meg a bensőséges, mediterrán hangulatú udvar felől. Tágas kapualj vezet át a hátsó udvarra, amelyre a főépület már meglehetősen szerény homlokzattal néz. Itt volt az istálló, a kocsiszín, az elbontott házmesteri lakás, s a később kialakított kétszintes fényképészműterem vasvázas üvegtetővel. A kitűnő orvos vendégszerető házában nagy volt a társas élet, főleg az árvíz utáni rekonstrukciós időben gyakori látogatója volt Mikszáth Kálmán is. A házigazda hetvenes éveiben, hogy el ne nehezedjék, egyik szobájában fűrészt állíttatott fel, és ott viaskodott nagy fatuskókkal. Felesége, Pollák Anna (Nanett) fiatal korában feltűnő szépségű, öregkorában is elragadó bájú, igen muzikális, jóságos és jótékony hölgy volt. Fiuk, dr. báró Pusztapéteri Herczel Manó gyermekként a legjobb nevelésben részesült, pedig nyelvek és zene taníttatása abban az időben nem volt könnyű egy vidéki magyar városban. Az árvízig a kegyesrendiek főgimnáziumában tanult. Ezután már Szegedtől távol telt élete. Bár Budapesten élt, szegedi házában, a melléképületen átalakítást végeztetett 1909-ben. "Előkelő ház volt oszlopcsarnokos lépcsőházával, nagy fogadótermével, amelyben szökőkutas virágállványok ékeskedtek. A lakástól elkülönített váró- és rendelőhelyiség tele volt zsúfolva mindenféle készülékkel, villanyozó gépekkel, műszerekkel és készítményekkel. Az igen tekintélyes könyvtárban nemcsak a korszerű francia, angol és német munkák szerepeltek, hanem régi orvosi auctorok, pl. Morgagni gyönyörű velencei folio kiadása is. Mikor otthon volt és nem rendelt a doktor úr, főleg tágas ebédlőjében tartózkodott, amelybe elsőnek vezette be az akkor még új gázvilágítást. Asztal, pamlag és székek rogyásig meg voltak rakva könyvekkel és folyóiratokkal, melyek közt csak ő ismerte ki magát, és amelyeket takarításkor elmozdítani halálos vétek volt" - emlékezett vissza Herzel Fülöpre és háza fénykorára 1948-ban Makai Endre. A Herzel-házban egymás után több kávéház talált otthonra: a Dugonicshoz, Schőn Adolf (1879-80); Szabados Gyula (1883); a Golyóhoz, Goldstein Pál. 1912-ben dr. Goldschmidt György a hátsó udvarban emeletes fényirdát és mosókonyhát építtetett. A fényképészeti műteremben 1913-tól a Vitkay-házaspár és Rutkai Aladár dolgozott; a földszinten volt a labor, a váró- és a dolgozószoba, az emeleten az üvegezett műterem öltözővel és mosdóval. Az utcai kapu nyitva állt, alatta két kirakat hirdette az üzletet. 1935-ben átköltöztek a Kárász u. 13. alá; régi műtermüket Szabados Józsefné Rácz Etel fényképész vette át. Az épületben több irodát is fönntartottak; valamint itt dolgozott 1911-22 között Braun János hangszerkészítő mester, kinek neve igen jó márkát képviselt. Unokája, Vychnalek, később Berczeli Anselm Károly író és költő, bölcsészdoktori disszertációja és első könyvei is még Szegedhez fűződnek: Mesterhegedű c. regényében a Braun-műhelynek állít emléket; Kamaszok c. műve részben szintén a Herzel-házban játszódik. 1926-ban özv. Lichtenegger Gyuláné Csorja Zsuzsanna holtig tartó haszonélvezeti joggal a Szegedi Református Egyházközségnek ajándékozta az épületet azzal a föltétellel, hogy református egyetemista diákoknak szállásul szolgáljon; a trianoni békediktátum következtében ugyanis sok református erdélyi települt a Városba. A nemzeti és vallásos érzés mélyítésére, valamint a szegény sorsú tanulók megsegítésére alakították meg haladó gondolkodású egyetemisták a Bethlen Gábor Kört, mely e ház emeletén tartotta összejöveteleit. Ebből nőtt ki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, ahol előadást tartott 1940-ben Móricz Zsigmond is. A földszint utcai helyiségeit eleve üzleteknek szánták. Több mester és kereskedő bérelt helyet itt: a Várnai Lipót-féle könyvkereskedés (1877); a Vasváry festékkereskedés (1880-1927); Nagy Pál cím- és szobafestő (1911-20); Malivanek Erzsébet női szabósága (1933-47). 1952-ben a volt fényképészetet két, szoba-konyhás lakássá alakították; megszüntették a földszinten lévő református imaházat; elbontották a házmesteri lakást. 1988-ban archív fényképek alapján rekonstruálták az üzletportálokat és a bejárati kaput, így a Herzel-ház szerencsés módon sok részletében máig őrzi egykori mibenlétének jellemzőit. (Erényi Optika és református könyvesbolt)

Palánk - Herzel ház 1876ban és kattintásra ma

Ungár-Mayer palota
Kárász utca 16.
A szemközti sarokházat az Ungár Benő- és Máyer Áron-házat is a kiemelkedő tehetsége, a tragikus sorsú Magyar Ede tervezte (1911). Szegeden e lakóház építésénél alkalmaztak először vasbetont, amelynek statikai számításait Zielinski Szilárd végezte. Két utcára néző, udvarát négy oldalról körülfogó, háromemeletes épület, annak terébe benyúló, félköríves lépcsőházzal. Ungár Benő az 1890-ben alapított Bútorszállítási és Beraktározási Vállalat tulajdonosa; 1900-ban törvényhatósági bizottsági tag; 1911-ben a Szegedi Kereskedelmi és Kiviteli Rt. igazgatósági tagja; MÁV-szállító. Tulajdonostársa Mayer Áron. Már 1908-ban elkezdődött monumentális és városképileg meghatározó helyzetű palotájuk tervezése. Az építési szabályrendelet csak két és fél emelet épületmagasságot engedélyezett. Az építtetők kihágást követtek el egyrészt azzal, hogy a Pick Móric és Tóbiás László vezette építkezés megkezdésével nem várták meg az építési engedély kiadását; másrészt az összes lakásba beköltöztek a lakhatási engedély megszerzése előtt. A terveket a kivitelezés során többször átdolgozta a tervező, de a hatósághoz pótlólag benyújtott tervek sem feleltek meg a tényleges megvalósulásnak. A homlokzatokat érdekes kettősség jellemzi a nagyvonalú, de dísztelen földszinti üzlethelyiségekkel. A megvalósult homlokzatok az eklektikához visszatérő szecesszió elbizonytalanodó formajegyeivel, túlméretezett, de városképileg hatásos tetőidomával és túlbonyolított zárterkély kombinációkkal akaratlanul is híven tükrözi a stílus kifulladását. A homlokzatokat a nyitott és zárterkélyek tagolják a kettős saroképítménnyel együtt, esetleges rendezetlenségben. A főpárkány magasában hol nagy árnyékhatást eredményező, túlfutó tetővel, hol magas, díszes oromfallal, hagymakupolás tornyocskával, a gerinc magasában "csillagvizsgálóval", hajóorral és buzogánydísszel találkozunk. A homlokzatokat e változatosság ellenére viszonylagos letisztultság, a halmozott formák egyfajta szabályossága jellemzi, míg a sarokkupolát lágyan ívelő vonalakból, felületekből komponálták. A Tábor u. 5. kapualjának leányalakjait bádoglemezből Varga Sándor szobrász formálta meg. A legényalakok lábánál a fölirat: "Somogyi-udvar". A finom részletképzésű, gipsz füzérekkel és kazettázott mennyezettel díszített kapualjon át bejutva az udvarra, az utcai szertelenségnek nyomát sem látjuk, mértéktartóan tagolt homlokzatokat találunk. Az utcai szárnyak belső oldalán koszorúval díszített fejezetű pillérek tartotta loggián, az udvari szárnyakon függőfolyosón közlekedhetünk, melyek fölé alacsony hajlásszöggel túlfuttatott tető borul. Mind az udvart, mind a csempés, vaskorlátos, oszlopos lépcsőházat csipkeszerűen ékesítik a míves kovácsoltvas korlátok. Eredetileg 18 kicsi, keskeny bolt készült volna körben a földszinten; e helyett a Dugonics tér felől összefüggő nagy térben a Korzó Kávéház nyitotta meg kapuit és még hat üzlethelyiség működött. Az egyikőjük mennyezetén, a később készült álmennyezet eltávolítása után míves szecessziós gipszstukkó került elő különleges színvilággal, női alakokkal és nagy bogarakkal a sarkaiban. Ennek színezetlen másolata került a Dugonics tér felőli egyik üzlet mennyezetére. A ház pincéjében az üzleteknek raktárak, a lakóknak fásrekeszek készültek. Az udvari szárnyban lakásokat alakítottak ki, akárcsak az emeleteken. Gipsz válaszfalakat alkalmaztak, a lakások között megduplázva a hő- és hangszigetelés érdekében. Az épület a modern vívmányok közül még személy-, valamint teherfelvonóval, szemétledobóval és az utcai ablakokon redőnyökkel is föl volt szerelve. A Korzó Kávéházat párizsi hangulat vette körül a Dugonics téri portáljainak árnyékoló ponyváitól. A hely nevezetessége, hogy Juhász Gyula és József Attila is gyakran időzött itt. Helyet adott a Szeged, később a Dél-magyarország újságírói törzsasztalának. A zenés kávéházat az első világháború alatt Horváth Ferenc jó forgalmú vendéglővé alakította át, a Dugonics tér felől terasszal, Boldizsár Kálmán cigányprímás zenekarának muzsikájával. A pincébe innen kétkarú, íves lépcső vezetett, ahol az utcai fronton különszobák és a kávéházi személyzet lakószobái, az udvari oldalon süllyesztett tekepálya készült, amelyek fönnmaradását nem engedélyezték. 1926-tól Dreher Sörcsarnokként fogadta a vendégeket. Később kisebb üzletek számára megosztották. Többek között a sarkon kapott helyet a Szent István Társulat könyvkereskedése is. A Kárász utcai oldalon a harmincas években Közép-Európa legnagyobb cipőkereskedelmi cégének, a Del-Ka Rt-nak működött fióküzlete mutatós, hajlított üvegből és tükörrel borított pillérből komponált bejárati portállal. 1941-ben szükségóvóhelyet alakíttatott ki Vértes Miksa, a Vértes Szénkereskedelmi Rt. tulajdonosa. A második világháború után a tágas lakásokat megosztották. Az idők folyamán az eredeti üzletportálokat egységesen eljellegtelenítették. 1989-ben a Dugonics tér felől az épület néhány, stílusának utánérzésében fogant, osztott faportált kapott. 1999-ben homlokzat-fölújítási munkálatokat végeztek a gazdag részletképzésű vakolat teljes leverésével.

A szomszédos, modern stílusban épült ház (Kárász u. 17) földszintjének kirakatán a képzőművészetek kedvelői kukucskáljanak be: a Gulácsy Képcsarnok termeiben festmények, grafikák, kisplasztikák, tűzzománc képek kaphatók.

Utcai zene szoborkompozíció
A Kárász utca Dugonics tér felőli végén Utcai zene című szoborcsoport köszönti az arra sétálókat, amely egy szívet melengető, vidám alkotás. Az egyik oldalon egy bohócorrú utcai muzsikus hegedül, a vele szemközt ácsorgó és őt csodáló, macit fogó kislánynak és édesanyjának, no meg egy kutyának. A közkedvelt alkotást Kling Sándor szobrászművész készítette (2001).

Ungár palota 1915ben - zenei szoborkompozíciók Képcsarnokkal is
(kattintásra agyobb és mai kép)

Dugonics tér
A Kárász utca a Dugonics térbe torkollik. A város egykori búzapiaca szabálytalan alaprajzával, néhány árvíz előtti épületével még a régi Szegedet idézi. Középen kör alakú zenélő szökőkút vonja magára figyelmünket, amely a nagy árvíz századik évfordulójára készült (Tarnai István, 1979). A kút és környéke az egyetemi ifjúság kedvelt pihenőhelye, gyakran az erre sétálókat is megállítja a ritmusos country, jazz, vagy éppen dixie muzsika. A medence és az egyetem közti területen állítják föl nyaranta a néptánc fesztivál színpadát is: szerte a világból érkeznek ide fürgelábú táncosok, akik tarka népviseletben perdülnek-fordulnak az összesereglő utcai nézőközönség előtt. Ugyancsak itt állítják fel évről-évre a szegedi könyvhét standjait, valamint tavasztól őszig többször is tartanak ízléses kirakodóvásárt a téren. A nyugati oldal közlekedését 2002-ben felújították, így a Dugonics térnek ez a fele az átkelő villamos- és autóforgalom ellenére kellemes hely lett.

Vajda-ház - egykoron Weisz-ház
Dugonics tér 2.
A tér északi oldalán áll. A Város 1850. évi térképe szerint a Búza tér északi oldalán, a Palánk 444. telken még az Eugenius-árok haladt; az egyik, trapéz alakú kiszögellésének a csúcsa a telek Búzapiac (Dugonics tér) felőli határára esett. A magasan fekvő telekrészen 1841-44 között már állt Stauberth György háza; tőle 1845-re Engelthaller János vásárolta meg, ő volt a második zsinagóga bádogosmestere. Engelthaller, 1849-ben kérelmezte a saroktelek és közötte lévő rész megvásárlását háztelekké alakítása végett. A házat Hoffer Károly tervei alapján építették 1860-ban. Alápincézett egyemeletes, udvarát U-alakban övező épület. Földszintje klasszicista elemeket mutat, a homlokzat emeleti része viszont már a romantika stílusát idézi (pl.: szép, öntöttvas erkélyrács). Az épület kapualja, "vakárkádos" udvara is szép. A bejárat mellett kétfelől, egy-egy karos gázlámpa maradványát vehetjük észre. Az udvari homlokzatok követik az utcai jellegzetes vonásait a földszinti félkörívek sorával s az emeleti, középen osztott, kifelé nyíló ablakokkal. A megszokott udvari képet a körbefutó kőkonzolos függőfolyosó teszi teljessé. 1867-ben Weisz Samu vásárolta meg a telket, ahová egyemeletes házat építtetett. A kóser bormérési joggal rendelkező, módos tulajdonos új épülete 16 szobát és nyolc bolti helyiséget foglalt magába. E polgárház születésében is szerepet játszott a szegedi zsidóknak 1859-ben adott azon joga, hogy ettől kezdve a Város bármely részében ingatlanokat szerezhettek és birtokolhattak. A nagy árvízkor az épületet jelentős kár nem érte, ekkor csak a tulajdonos lakta. Az árvíz utáni összeírásban már Vajda Sámuel, Vajda Samu néven szerepel, ugyanis 1881-ben magyarosította a nevét. Tagja volt a köztörvény hatósági bizottságnak. 1883-ban mellette, e házban lakott Weisz Károly gabonakereskedő. 1908-ban özv. Vajda Sámuelné Levinszki Sarolta holtiglani haszonélvezeti jog mellett Vajda Béla bankárra, a köztörvény hatósági, az egészségügyi, a közművesítési, a pénzügyi és költségvetési bizottságok tagjára hagyta az ingatlant. 1917-ben a haszonélvezetet özv. Vajda Béláné Várnay Paula színésznő folytatta, vele lakott élettársa, egy tüzérezredes. Az életfogytiglani haszonélvezet őt követően özv. Lánczy Gyuláné Vajda Ella javára szállt. A ház tulajdonjoga 1918-tól öröklés jogcímén a Vajda Béla Alapítványé lett. 1911-ig a tulajdonoson kívül csak egy-két lakó kapott helyet az épületben; később is tehetősebb emberek béreltek itt lakást, mellettük azonban kezdtek iparosok is megjelenni. 1911-ben ketten, a harmincas évektől négyen dolgoztak itt, köztük Gedey András aranyműves. Ebben a házban töltötte fiatal korát a zsidó származású Bauer Herbert, a későbbi Balázs Béla és testvére, Bauer Ervin. Balázs Béla író, költő, filmesztéta volt, ő teremtette meg a művészi igényű filmkritikát. Álmodó ifjúság c. önéletrajzában (1946) írta: "Kis kétszobás lakásba költöztünk. Az első emeleten kis erkély volt, mely a Dugonics térre nézett. Onnan éppen Dugonics piarista páter szobrának fekete bronzhátára láttam". Bauer Ervin 1898-1909 között élt a Vajda-házban; később az elméleti biológia egyik megalapítójaként s a Bauer-elv fölállítójaként tisztelhetjük. A jó fekvésű épület intézmények sorának - bank, bíróságok, hivatalok, egyesületek - adott otthont e század első évtizedeiben. 1941-ben szükségóvóhelyet alakítottak ki. A harmincas évek végétől a házban dolgozó Varga János cipész 1944-ben szabadon álló földszintes lakóházat épített az udvarban. Pincéjében eredetileg két-két utcai lejárattal boltokat terveztek; jelenleg raktár, valamint kamrák találhatók a lakók számára. A földszint értékes, utca felőli oldalát műhelyek, s egyre inkább üzletek foglalják el. A ház többi része lakásként szolgál; eredetileg mindössze kettő készült, az emeleten egy nagy és egy kisebb. A jelentős átalakításokat szerencsésen elkerülte a jelenleg is nagyrészt eredeti formájában álló épület. A házban vendégként Bartók Béla és Kodály Zoltán is járt. Ebben a házban nyitotta meg kapuit az Olasz Intézet és itt működik a Tourinform Iroda is.

Dugonics téri szökőkút - Vajda ház 1879ben és kattintásra ma

Katolikus Ház - egykori Krausz-ház
Dugonics tér 12..
A Kárász utca tengelyében megállva, a tér déli oldalán is egy nevezetes épületre nézünk. A ház nem építési módja, hanem története miatt értékes. 1879 februárjában a Krausz testvérek, Benő és Albert háza, május elsejétől lakás, magtárak és a Prés kocsma kiadó. A nagy árvízkor még mindig mint Krebsz Mihály tulajdonát vették számba; károsult Fischer Fülöp bormérő. Júliusban nyílt a Nemzeti Szálloda, üzletvezetője Steinmann Frigyes. Július 24-én előtte állították föl az első háromszögelési pontot öntöttvasból. Itt volt a Krausz testvérek szállítási és bizományi irodája, az udvarban Steiner Manó asztalosműhelye. 1880 októberében Krauszék engedélyt kértek egy magtár étteremmé alakítására. 1883 őszén a szállodát és vendéglőt Nagy Ferdinánd vette bérbe. 1884 tavaszán Krauszék átépítésre kértek engedélyt, az épület megtartva a régi utcavonalat akkor kapta mai formáját. A magasföldszintes házra áprilisban adták ki az építési engedélyt, a lakhatásit, pedig már szeptemberben. 1888-ban és 1891-ben a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank tulajdona, ekkor kisebb alakításokat végeztettek. 1895.-ben a szuterénban kért átalakításokra engedélyt az Otthon tisztviselő egyesület. Az épületet 1896-ban Engel Lajos megvásárolta a Szegedi Napló számára, amelyben a hetenként kétszer megjelenő Szegedi Híradó (1859-1922), majd a város első napilapja, a Szegedi Napló (1878-1922) is készült. A Szegedi Naplónál dolgozott Tömörkény István, Móra Ferenc pedig a lap főszerkesztője volt 1913 és 1919 között. Közben, 1898-ban különféle átalakításokra került sor, majd 1905-ben melléképületet építettek a betűszedő műhely számára. A Szegedi Napló 1922-es megszűnése nyomán, 1933 szeptemberében az épületet megvásárolta a Belvárosi Római Katolikus Egyházközség. November 18-án általános renoválásra és átalakításokra kértek engedélyt. A város újjáépítésekor a régi telek vége a Tisza Lajos körútra esett, ezért egy tér felőli és egy körúti részre osztották. A tér felőli, föltehetően az árvíz előtti alapokra épült új magasföldszintes ház homlokzata ugyancsak 13 tengely, emeletes középrizalittal. Az alagsori ablakok négyzet alakúak. Bal oldalt hatalmas, íves záródású kapu, az evvel szimmetrikus kiképzésű jobb oldali ívbe ikerablakot helyeztek. 1996-ban ismét az egyház tulajdona, valamint a Milleniumi Kávéház található még itt. (kisképen a ház 1884ben és kattintásra ma)

Főreál tanoda - Szegedi Tudományegyetem
Dugonics tér 13.
A tér Tisza felöli keleti oldalán a Szegedi Tudományegyetem klasszicista jegyeket is magán viselő épülettömbje tűnik fel. A neoreneszánsz, eklektikus reáltanoda Eötvös József kultuszminiszter kezdeményezésére Szkalnitzky Antal tervei alapján Arleth Ferenc építette 1873-ban. A ház eredetileg főreáliskolának készült. A reáltanoda helyét 1870 februárjában még a Széchenyi tér déli részén jelölték ki, majd nem sokkal később a Dugonics téren. 1872. november elsején már a kőműves munkák befejezését ünnepelték zeneszóval, látványos keretek között. Az épületben 1873 őszén megkezdődött a tanítás. A főreáltanoda dísztermének szobrait a Szegedi Híradó munkatársa vásárinak tartotta, egyéb adatait azonban érdemes idézni: "a sok mellszobor, egy-két kivétellel mind szegedi polgárt ábrázol". 1876-ban a mellvéd sarkain még egy-egy oroszlán állt. A nagy árvízkor a város lakóinak is menedékhelyül szolgált. Itt helyezték el a Somogyi-könyvtár gyűjteményét is. A könyvtárat három esztendő múltán maga I. Ferenc József nyitotta meg. 1894-ben királyi ítélőtábla, nyilván ezért helyezték a mellvéd közepére, Justitia karját magasba emelő szobrát. 1921-ben költözött ide a Kolozsvárról áttelepült tudományegyetem. A szegedi felsőoktatási intézmények integrációja előtt ez az épület a József Attila Tudományegyetem központi épülete volt. Itt vonta felelősségre Horger Antal József Attila bölcsészhallgatót a Szeged című lapban megjelent, Tiszta szívvel című verséért. A költő egy másik versben, a Születésnapomra című költeményében örökítette meg az esetet. Az egyetem falán (a kaputól balra) emléktáblára vésték a nevezetes sorokat. Ma az egyetem rektori hivatala és könyvtár is működik az épületben. A Hadtörténeti Gyűjtemény 1993 és 2004 között az ekkor a Dugonics tér 13. szám alatti épületben székelő Egyetemi Könyvtár első emeletén, az un. sarki olvasóteremben kapott helyet. 2004. október 30-án a régi helyén a Könyvtár végleg bezárt. A költözés után a gyűjtemény a Tanulmányi és Információs Központ épületében 2004. december 13-án megnyílt Egyetemi Könyvtár 2. emeleti olvasótermében (Történettudományi szakolvasói tér) kapott helyet. (SZTE Egyetemi Könyvtár - Ady tér 10)

József Attila emlékszobor
Az egyetemtől jobbra álló szobor Varga Imre alkotása (1964). Bronz, másfélszeres életnagyságú, talapzata mészkő. A költő az itteni egyetem bölcsészettudományi karán tanult 1924-1925-ben. Varga Imre korai alkotásai közé tartozik.

Dugonics András emlékszobor
A tér közepén a parkban, az egyetem épületével szembenézve áll, Reizner János avatta 1876. augusztus 19-én. Emlékszobor, bronz, másfélszeres életnagyságú. Szeged első hagyományos értelembe vett köztéri szobra a Dugonics szobor. Máig a legjelentősebb szegedi szobrok egyike, nemcsak elsősége jogán, hanem mert igazi szobrásznagyság volt az alkotója. A szobor állítás gondolata már 1830-ban felvetődik. 1859-be szobor alapot hoznak létre. 1873-ban Izsó Miklóst javasolták egy mellszobor megalkotására. Az első vázlat Dugonics arcképe alapján 1874-ben el is készül, közben a szobor alap tőkéje megnövekszik, ami lehetőséget biztosít, most már egy egész alakos szobor megrendelésére. a második szobor vázlat is elnyeri megbízói tetszését. Mindössze annyit kötnek ki, hogy Dugonicsot egy kissé idősebbre formálja és mint "tudóst, hazafit és papot tüntesse fel". Izsó a megállapodást írásba fogalja, aláírására már nem kerülhetett sor, mert 1875. május 28-án tüdővészben meghalt. Végül Huszár Adolf, Izsó tanítványa, Madarász Viktor felügyelete mellett - Izsó nagyon részletes kis mintája alapján - végzi el az agyagminta felnagyítását, melyet 1876-ban hagynak jóvá, kisebb módosítások mellett. A szobrot Röhlich bécsi műhelye öntötte ki. Dugonics-szobornál Izsó helyénvalóan alkalmazta az attribútumot. Az író keresztbe font jobb kezében könyvet tart és ezzel azt a benyomást kelti, hogy gondolatba mélyedve felejtette kezébe. A könyv fedőlapján fő művének a címe olvasható: ETELKA (első magyar regény, 1788). Luigi Conti - a talapzat építője - léptékében kitűnően alkalmazkodott a szobor méreteihez, arányaihoz. A párkányzatok szolidak és mértéktartóak. Huszár Adolf Madarász Viktorral 1876. június 29-én Szegedre jött, hogy az emlékmű pontos helyét kijelöljék. A főreáliskolának háttal helyezték el, a mostani szökőkút környékén. 1895. májusában lebontották és június 13-án újra felállították a mai helyén a tér közepén. Megfordították, most arra az épületre tekint melynek húsz évig hátat fordított. Dugonics a nagyszombati, majd a pesti egyetem professzora, a magyar matematikai szaknyelv megalkotója volt. Algebra- és geometria-tankönyvével igyekezett bebizonyítani, hogy magyar nyelven még a matematika elvont igazságait is ki lehet fejezni.

Főreál tanoda 1883 és kattintásra egyetem ma - József Attila - Dugonics András

Kenyérszegő szobor
A tér nyugati felén, a parkban állították fel Pátzai Pál Kenyérszegő című bronz, kétszeres életnagyságú szobrát. Az eredeti szobor 54 cm magas és a Magyar Nemzeti Galériában található. Először a szobor régi helyén, a Klauzál tér sarkában állt az egykor híres szegedi kenyérpiacra emlékeztetve. Az alkotás létrejöttének a történetét Tóth Attila az alábbiakban így írja le a Szeged szobrai című munkájában: "A kenyérpiac emlékének megörökítésére született az ötlet, hogy állítsa föl a város Pátzay kapuvári szobrának másodpéldányát a Klauzál téren. Még 1979-ben létrejött a megállapodás, ámde a szoboravatást már nem érte meg a mester. Özvegye - Herta asszony a szerzői díjról lemondott egy iskola javára. A szobrot a Képző- és Iparművészeti Lektorátus anyagi hozzájárulásával öntötték ki. Pátzay Pál alkotását 1984-ben avatták. 2001-ben befejeződött a belváros (Kárász utca, Klauzál tér) rekonstrukciója, a szobor végre a megfelelő helyére - a Dugonics térre - lett áthelyezve."

A kis Dugonics teret nyugat felől a Dani utca zárja le, ahol egy copfstílusú épület az ez idő tájt művészi igénnyel emelt szegedi polgárházak legszebb hírmondója.

Korda-, Dani-ház - empire
Dani utca 7.
1820-ban emelték Vedres István tervei alapján. A megközelítően téglalap alakú telekre épült az L alaprajzú egyemeletes lakóház. Lábazata nincs. Az egyenes záródású ablakok a földszinten és emeleten átmenő mély fülkében vannak. A szemöldök a fülkék kihagyásával végigmegy a homlokzaton. Íves záródású a kapunyílás, erőteljes az övpárkány. Az emeleten összefüggő ablakpárkány fut. A kör alaprajzú sarokerkélyt faragott kőoroszlán konzolszerűen támasztja alá, íves kupolaszerű sisakja bádoggal van födve (oroszlános gyámkő). Erőteljes főpárkány. A tetőn négy íves szellőzőnyílás volt. A kapun át hatalmas, boltíves kapualjba jutunk, onnan jobbra a boltíves udvari tornácra, ahonnan falépcső vezet a szintén boltíves emeleti tornácra. Korda János 1816-ban kötött házasságot Vedres Rozáliával, ezért valószínű, hogy házát apósa tervezte. Nyilván leányuknak, Korda Teréziának Dani Ferenccel 1845-ben kötött házasságával került a ház az 1848-49-i összeírásban Dani Ferenc neve alatt fölvételre. A házban 1861-ben több földszinti lakás kiadó. 1862. november elsején nyílt meg, Landau Alajos fényképészete, Szeged első fényírdája. Az árvíz idején Dani Ferenc főispán a tulajdonos, kívüle károsult veje Polgár László földbirtokos, Strasszer Gyula utazó ügynök és Schwarz Ignác kereskedősegéd.

Kenyérszegő szobor - Dani ház 1879ben (kattintásra ma) - oroszlános gyámkő

Scheinberger-ház - egykori Sziráky-ház
Kelemen László u. 2.
A Dugonics térbe torkolló Somogyi utca és a belőle nyíló Kelemen László utca is tartogat néhány látnivalót. A névadó, az első magyar színigazgató társulatával 1800-ban, még a régi városházán tartott előadásokat.

Somogyi-, Kelemen utcai sarokház ez az emeletes, romantikus épület. Sziráky József késes mester építkezéséhez, a telek vonalának kijelölését 1860. február 28-án kérte. A ház tervét nem sikerült megtalálnunk, a tervező Kováts István lehetett. A megközelítően téglalap alakú keskeny telekre épült az L alaprajzú egyemeletes ház. A szolid lábazatú földszinti üzletsor nyílásai egyenes záródásúak, keretelésük süllyesztve van és vastáblák fedik. A boltok fölött hatalmas cégtáblák voltak. A kapu íves záródású. Az egyszerű övpárkány felett az egyenes záródású ablaksor zsalugáteros volt, A Somogyi utcai homlokzat közepén erkély, szép vonalú rácsa és konzolja öntöttvas. A lapos ívű kapu alacsony kapualjba vezet, abból jobbra a négyzetes lépcsőházon át jutunk az emeletre. A lépcsőket szép öntöttvas korlát szegélyezi. A szomszéd házzal közös, hosszúkás udvaron a függőfolyosó kőkonzolokon nyugszik, kovácsoltvas pálcatagokból álló, egyszerű korláttal. 1861. április 21-től az első emeleten volt a Szegedi Hiradó szerkesztői irodája, majd május 29-től augusztus 17-ig a szerkesztői lakás. 1863-tól egy évre ide helyezte át Keméndy-Drucker Mária (Irma) leány tan- és nevelőintézetét, majd innen 1864 áprilisában Korona utcai saját házába helyezte. 1866. május elsejétől ötszobás emeleti lakás kiadó; ide tette átlakását és irodáját Nagy Sándor ügyvéd. 1868. január 1-jén a ház emeletére Kamocsay Erzsébet leánynevelő-intézete költözött. A házat 1868 tavaszán vette meg Scheinberger Antal bőrkereskedő, és a Színház utcai oldalon, a kaputól jobbra a meglévőhöz hozzáépíttetett három tengelyt. Az év nyarán a tulajdonos ide helyezte át bőrkereskedését, gépszíjraktárát; decembertől itt hirdette fűszer-, anyag- és festékáru-kereskedését ifj. László Pál, 1871-től Popovits D. fűszerkereskedése. 1877 novemberében a házba költözött át Altwer Ármin orvos. Az Építési Törzskönyvben az 1896-i átalakításokkor a ház Scheinberger Antal és neje Scheinberger Leóna, 1936-ban özv. Fellegi Lajosné tulajdona.

Fekete-ház - egykori Mayer-ház
Somogyi u. 13.
A Kelemen és Somogyi utca másik sarkán a város egyik legjelentősebb műemléke és történelmi emlékhelye látható. A saroktornyos, neogótikus-, romantikus Fekete ház a kor divatja szerint az angol gótika stílusában épült. Nevét falának sötétszürke vakolatszínéről kapta. A hozzávetőlegesen téglalap alakú telekre épült a három homlokzatú, egyemeletes lakóház. Középtengelyében nyomott csúcsívű kapu, fölötte fölirat: "Építtetett 1857 évben". Az övpárkány egyszerű. Az emeleti ablakok egyenes záródásúak, a zárt sarokerkélyen csúcsíves ablakok. A hatalmas faragott fakapu keresztboltozatos kapualjba vezet, onnan balra üvegtetős lépcsőház nyílik, márvány lépcsőkkel és gazdag rajzú öntöttvas korláttal. A függőfolyosót és a föléje kiülő főpárkányt díszes öntöttvas konzolok tartják, a korlát pálcatagjai is öntöttvasból valók. Mayer Ferdinánd vaskereskedő házának építését 1856 nyarán kezdte Gerster Károly pesti műépítész tervei szerint Kováts István építőmester. Az épületet 1861-ben Hoffer Károly a Színház utcai oldalon két helyiséggel és az udvar felé csigalépcsővel bővítette. A kiegyezés előtti években, 1863-tól 1865 májusáig néhány helyiségét a Belvárosi Kaszinó bérelte, melyet az önkényuralommal szembeni ellenállás fészkének tekintenek. 1863 novembere és 1864. január 9 között a Szegedi Híradó szerkesztősége is volt itt. E házban született Endre Béla András festőművész, Endre András mérnök és Mayer Kornélia fia, aki Tornyai Jánossal együtt a hódmezővásárhelyi művészeti élet virágkorának egyik szellemi serkentője, a Művészek Majolika Telepének egyik alapító tagja volt a 20. század eleji elején. A nagy árvízkor is Mayer Ferdinánd tulajdona. Májustól novemberig az első emelet tágas termeiben ideiglenesen működött Keméndy Irma nőnevelő intézete. 1882 januárjában Ujj József nyitott ügyvédi irodát. A ház későbbi tulajdonosai: Mayer Irma, Kornél, Paulin, Adél, Jenő, Ilona, Irén, Aranka. 1917-19-ig falai közt működött a szegedi munkásotthon, 1918. október 22-én a könyvtárszobában alakult meg a szegedi Nemzeti Tanács. 1985-től a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának otthona és kiállítóhelye, ahol a család jóvoltából, az eredeti berendezés két, feketére pácolt, esztergált, gót stílusú karosszékét őrzik. Becses emlékei közt szerepel Szeged város Mátyás-kori pecsétnyomója, egy 17. századi keréklakatos puska, a puskaműves céh 18. századi serlege, Fejős Ferenc lakatos cégére 1902-ből.

Szegedi vashonvéd - Szentgyörgyi István, 1915. - A Fekete-ház első emeleti lépcsőjének tetején, egy beugróban áll. A szobrot 1915. szeptember 8-án állították fel Szeged belvárosában. A fából készült alkotásba egy-egy szöget verhettek az adományozók. A bevételt a Vöröskereszt Egylet szanatóriumának támogatására fordították. A források szerint az akció nem volt igazán sikeres és még a szobrot is megrongálták, ezért eltávolították a közterületről. Talán ennek köszönhető, hogy más hasonló célú szobrokkal ellentétben ez épségben megmaradt. A szoborral a művész az 5. honvédgyalogezred katonáinak kívánt emléket állítani. A korabeli hagyomány szerint számos édesanya vélte fölfedezni a szoborban saját elhunyt katonafiát. Tömörkény István egyik írásában említést tesz egy idős falusi asszonyról, aki rendszeresen bejárt a múzeumba a szoborhoz. Kisírta magát, majd távozóban visszanézve így szólt: 'A gyüvő hétön mögint begyüvök a fiamhoz.'

Sziráky és Fekete ház 1872 (kattintásra ma) - vashonvéd

Szegedi Nagyáruház - egykori Dietrich-ház és Pollák-ház
Árpád tér 1-3.
Az egyetem központi épülete mögötti Toldi utcán át a kicsiny Árpád térhez juthatunk. A Kölcsey utca sarkán áll a Wagner palota. Ez 1905-ben Baumhorn Lipót tervei alapján épült, szecessziós stílusban. Már a Dugonics térrel szinte egybeolvadt Árpád térnek és a belőle nyíló Jókai utcának déli oldalán emelkedik a Szeged Áruház.

A Dietrich-ház története: 1836-ban báró Dietrich József két házat vásárolt Szegeden, ennek következtében 1837-ben fölvették a polgárok sorába. A két ház egyike, föltehetően ez volt. 1854-ben Dietrich-féle ház, ahol Májer János nyitott vendégfogadót. 1861-ben báró Dietrich József tulajdona, ügyeinek meghatalmazottjai: Gál és Krick urak. Egy részében katonai laktanya, másikban a novemberben újra nyílt vendéglő a Magyar Koronához található, tíz szobával, egy kávéteremmel, ebédlővel. A hátsó udvart az ott lévő épülettel együtt 1863-ban Schmidt J. G. torna-oktató tornaiskolának bérelte ki. Az épület magtárait 1868-ban a Krausz testvérek bérelték, és 1869-ben a Fekete Sas utcából idehelyezték szállítási irodájukat. A ház 1872-ben már Dietrich József örököseié. Az árvíz idején Dietrich báró unokájának, herceg Sulkovszkinak a tulajdona. Az újjáépítéskor a Tisza Lajos körút kijelölésével a telket kettészelték. Az épületet 1880-ban még Korona házként említették. 1897-ben a Sulkovszki-telekre a Sigmond testvérek kereskedőcég jégvermet építtetett. A házat 1976-77 fordulóján lebontották. Helyére épült a Szeged Nagyáruház tömbjének egy része.

A Pollák-ház története: 1861-ben már és 1871-ben még Pollák Farkas, 1872-ben Pollák Vilmos háza. 1875-ben már Egresi József köztörvény hatósági bizottsági tag tulajdona, aki pincéjében gabona lerakodó helyiséget alakíttatott ki. 1876-ban nyitott bormérést Steinmann Frigyes. A nagy árvízkor özv. Egresi Józsefné a tulajdonos. Helyére épült a Szeged Nagyáruház tömbjének egy másik része. 

Dietrich ház (kattintásra Nagyáruház ma)

Képek és képeslap: Kárász Üzletház ma; Kárász utca Dugonics tér felöl ma; Dugonics tér egykor; Magyar Királyi állami főreáliskola egykor; Városi Főgimnázium egykor; Fekete ház ma; Wagner palota egykor és ma (2 kép).