12-13. századi vándor klerikusok, diákok (vágánsok) latin nyelvű, világi témájú költészete. Vagans = vándorló, latinul. Más elnevezése is ismert: goliárd költészet. A 11 –13. században vándoréletet élő, iskolákhoz majd egyetemekhez kötődő értelmiség latin nyelvű, világi jellegű, gunyoros, szatirikus, időnként egyházellenes, a világi gyönyöröket dicsérő költészete. A legkülönbözőbb tematikájú lírai alkotások nyelvezete mind grammatikailag, mind stilisztikailag különbözik a klasszikus latintól; alkalmanként népnyelvi elemek bukkannak fel benne. A dalokat rendszerint énekelve adták elő, a kórus és a táncdalok refrénesek. A művek többségének szerzője ismeretlen és az eredeti dallamok nagyrészt elvesztek. Az ismert szerzők adatai arra mutatnak, hogy főleg diákok, kiugrott papok, szerzetesek alkották ezeket a műveket. A legtöbb szöveg a Carmina Buranaban marad fenn, amely több mint 200 diákéneket tartalmaz. A goliárdok énekeikben előszeretettel alkalmazzák a vágánssort: ez 13 szótagú, ereszkedő lejtésű, trochaikus verssor, amelyet általában hetes illetve hat-szótagos félsorokra bontva használtak. A rímelés általában egyszerű, főként a páros rímek jellemzik.

Epikus műfaj, a legszubjektívebb önéletrajz melyben a szerző saját lelkivilágát, világnézetét, törekvéseit leplezetlenül ábrázolja. Visszaemlékezések és elmélkedő, szemlélődő részek variációjával kísérli meg saját személyiségének az átvilágítását. A műfaj első klasszikusa Szent Ágoston, ő egyben a vallásos elmélkedés műfajának a kezdeményezője is. Később a barokkra és a reformációra jellemző. Nagy hatással volt a műfaj Rousseaura és a modern lélektani regények szerzőire.

Művészi minőség, a műalkotás érdekességének egyik feltétele. Legfőbb jellemzői: dinamikus formaelemek, kontraszthatások alkalmazása, hangulatváltások, stiláris gazdagság, élénkség, az epika és a dráma esetében a cselekmény fordulatossága, a költészetben a ritmus lüktetése, a ritmusfordulatok - váltások alkalmazása.

A kalandirodalomhoz tartozó kísértettörténet egyik vállfaja. A néphiedelem szerint a vámpír halála után 40 nappal feltámadó holttest; az élő ember vérével táplálkozik, éjszakai életet él és farkas vagy denevér alakjában is megjelenhet. A szépirodalomban a 18. században bukkannak fel az első vámpírtörténetek pl. Goethe: A korinthuszi menyasszony című balladájában. Byron, Shelley, Mary Shelley és J. Clairmont 1816-ban a Genfi-tó partján nyaralva határozták el, hogy mindegyikük ír egy-egy rémhistóriát. Ebből született meg Mary Shelley Frankenstein története. Új fejezetet nyitott a vámpírhistóriák történetében Dracula gróf alakja. Dracula (jelentése: ördög) eredetileg Vlad Tepes, a kegyetlenségéről hírhedt Erdélyben élt havasalföldi vajda ragadványneve volt. A Kárpátok kísérteties tájain játszódó történet óriási sikert aratott, napjainkig újra és újra megjelenik a gróf alakja irodalmi művekben és különböző filmváltozatokban.

A mágikus irodalom műfaja. A világ valamennyi kultúrájában található varázsdal, énekelt verses varázsszöveg, amely valamilyen mágikus hatás elérését célozza.

Több francia műfaj megjelölésére szolgáló elnevezés. Eredete: a normandiai Val de Vire vidékén, a 15. sz.-ban keletkezett dalműfaj, amely a 16. sz.-ban több irányban fejlődött. Párizsban a voix-de-ville (a város hangja) jelentés kapcsolódott hozzá. Az eredeti gúnydal nevével a 18. században a francia vígoperát lezáró kördalt illették, amelyben a szereplők elbúcsúztak a közönségtől. Az ének egy-egy strófáját egyenként, a mű morális vagy humoros tanulságát összefoglaló refrént pedig együtt énekelték. E megoldást még Beaumarchais is átvette a Figaro házassága című művében. Mai értelemben a vaudeville: francia énekes bohózat vagy vígjáték. A vaudeville dalformája már a 17. sz. végén gyakran felbukkant a francia vásári színjátszás vidám, vegyes, rögtönzésszerű előadásaiban. A 18. századtól így nevezték a vegyes műfajú (báb vagy némajátékkal, akrobatamutatványokkal
megtűzdelt) komédiatípust, amelynek legnépszerűbb eleme az énekelt, kuplészerű betétdal volt. a vaudeville egyik változata a feliratos színjáték: a színészek némajátékát népi dallamokra írt, táblákon kifüggesztett szöveggel a közönség éneke kísért. A 19. sz. elején szétvált a zeneileg igényesebb vígopera és vaudeville útja. Azóta a vaudeville: hétköznapi tárgyú, énekszámokkal tarkított bohózat.

Megoldás. A drámai művekben a cselekményvezetés ívének egy szakasza, a kompozíció része. A felvonáskezdet feszültségeit a felvonásvég feloldja, megoldja; de ha újabb felvonás követi, akkor egyben elővezeti a következő felvonás feszültségeit is. Az öt felvonásos drámában az 1. az alaphelyzetet vázolja fel, esetleg bevezeti a cselekmény előtörténetét is. A másodikban jelenik meg a bonyodalom, a 3. az erők összecsapásának tetőfokát mutatja be. A 4. felvonásban előreláthatóvá válik az a motívum, amely a konfliktus megoldásához vezet, majd az 5. tartalmazza a végkifejletet, a konfliktus tényleges megoldását. A három felvonásos drámák ugyanezt a sorrendet sűrítve valósítják meg; ezekben a 3. felvonásban rejlik a megoldás, amikor kiderülnek a titkok, tisztázódnak a félreértések, a tragikus vagy szerencsés befejezés megtörténik.

Köznapi értelemben előre nem látható, kiszámíthatatlan esemény. A filozófiában tágabb értelmű, magába foglalja mindazokat a jelenségeket, amelyek nem tartoznak a dolgok szerves (őt létrehozó) vonásai közé. A matematikában a valószínűség számítás egyik fogalma, az az esemény, amelynek valószínűsége a 0 és 1 közé eső szám.  Az irodalomban az alkotás folyamatában a tudatosság mellett az ösztönösség is fontos szerepet játszik. A siker egyik lényeges feltétele, hogy a kész mű szövegében a véletlenszerű, esetleges mozzanatok miinél szűkebb körre redukálódjanak. A véletlen nemcsak az alkotás folyamatában játszik fontos szerepet, irodalmi ábrázolása is többféle, eltérő lehet. Halmozása főleg a bohózatokra, helyzetkomikumra jellemző ábrázolási mód. A művekben többnyire helyzetteremtő funkciót tölt be.

Olasz irodalmi irányzat a 19. század végén, a naturalizmus egyik válfajának tekinthető (mikronaturalizmus). Megteremtője Luigi Capuana szicíliai származású író, aki eredetileg színházi kritikus volt: bírálta a fellengzős, pátoszos színházi gyakorlatot, a romantikus modorosságot amely gátolja a valóság megismerését és ábrázolását. A verizmus sajátosan olasz jelenség. A naturalizmus máshol a polgárság életéhez, a városi viszonyokhoz kötődik, az olasz írók viszont a parasztság, a vidék felé fordultak. Központi témájukká elsősorban a déli tartományok nyomorának valósághű ábrázolása vált. Éltek a tájnyelv jellemfestő adottságaival, a regények menetében megszüntették az író közvetlen jelenlétét, kikapcsolták az önéletrajzi elemeket. Kiemelkedő alakjai közé tartozik: Giovanni Verga, a Nobel-díjas(1926) Grazia Deledda.

versus = fordulat, visszatérés. A kifejezés mai értelme a 17. században alakult ki. Formája többnyire eltér a prózától (kivétel a prózavers) Legtágabb értelemben versnek nevezik az olyan szöveget, amelynek írásképe nem lapszéltől lapszélig terjedően folyamatos tördelésű, hanem az oldal közepén helyezkedik el, sorai csak baloldalt kezdődnek egymás alatt elhelyezkedő (vagy szimmetrikusan váltakozó) sorkezdéssel, jobboldalt tetszőleges hosszúságúak; képvers esetében valamilyen geometrikus alakzatban helyezkednek el. E felfogás szerint a vers egyetlen kritériuma a vizuális forma, és ennek a fajta fogalomértelmezésnek alapja a szabad vers megjelenése. A szakirodalom jelentős részének felfogásában a vers ritmikusan kötött szöveg, a ritmus kötöttebb, szabályozottabb a prózaritmusnál. Versnek tekintik a tartalmi síkon jelentkező gondolatritmussal rendelkező szöveget is. A hangritmusra épülő versek legkorábbi emlékei a görög irodalomban maradtak fenn az i.e. 8. századból. A kifejlett hangritmusú vers a szinkretizmus jegyében született, az énekelt-táncolt énekversből alakult ki.

A video art (videó művészet) kifejezés nem kifejezetten külön irányzatot, hanem inkább a videó berendezés (kamera, képmagnó, monitorok) művészi szándékú felhasználását jelenti. Az elektronikus képfelvétel alapján a videó számára három terület adódik, amely a művészi kifejezés más médiumaiban (festészet, fotó, színház, film) ebben a formában nem állt rendelkezésre: a kép azonnali ellenőrzése, különféle elektronikus beavatkozási lehetőségek és a kép visszaadása monitoron (akár a szalagra rögzítéssel egy időben is). A szorosabb értelemben vett videó art e három új lehetőség vizsgálata és felhasználása köré rendeződik, tehát a már különben is művészi szándékú események (akciók, happeningek, színházi előadások) puszta dokumentálása nem tartozik a videó művészet lényegéhez. A kreatív videó munkák többsége a médium nyelvi-kifejezésbeli kutatására összpontosít: a képernyő elektronikus lehetőségeit faggatja, a képváltoztatás, a torzítás, a megfordítás és a visszacsatolás különböző formáival kísérletezik. A videó segítségével szintetikusan lehet előállítani és változtatni a színeket, késleltetett felvételek készíthetők, és azokat a valóságos idővel lehet kombinálni - mindezekkel a lehetőségekkel gyakran élnek a videó művészek. Ugyancsak gyakori a videó bevonása különféle akciókba (AKCIONIZMUS) és PERFORMANCE-okba, tükörként történő használata pedig (a jobb és a bal oldal nem cserélődik fel) immár a videó művészet közhelyének számít. A videó art közvetlen előzménye, hogy Wolf Vostell 1959-ben elkezdett tévével foglalkozni: részben realizálta a Pantitur Tv dé-coll/age című művét és megrendezte Események milliók számára című happeningjét; Nam June Paik, a legjelentősebb videó művész pedig 1963-ban a wuppertali Galerie Parnassban deformált tévéképet mutatott be. Az első videó berendezést a Sony cég készítette el 1965-ben, de mivel ez csak nagyon szűk körben volt hozzáférhető, a videó művészet szélesebb elterjedésére csak a hetvenes években kerülhetett sor. A mai videó galériák ősét Garry Schum alapította 19f 8-ban (Schum Tévégaléria), az első videó folyóirat pedig az Egyesült Államokban jelent meg Radical Software címmel. A videó művészet jelentősebb művelői Paik mellett Peter Campus, Joan Jonas, Valie Export, Peter Weibel, Douglas Davis, Vito Acconi, a magyar alkotók közül pedig különösen Bódy Gábor, Hegedűs Ágnes és Waliczky Tamás.

Pesszimista életérzés, lelki gyötrelem, amely az egyéni rossz közérzetet korhangulattá tágítja és világállapottá stilizálja. Az elnevezést J. Paul német író honosította meg a 19. sz. elején. A világfájdalom lényeges vonása a szenvedélyes kín. Jellegzetes korhangulatként a társadalmi eszmékben való csalódás és a forradalmak kudarcait követő kiábrándultság korszakaiban lépett fel. Sajátos erővel tört fel a szentimentalizmus és a romantika kezdeti időszakában a felvilágosodás-kori eszme, az ész mindenhatóságába vetett hit összeomlásakor. Legszenvedélyesebb irodalmi kifejeződése Goethe Werther című művében található. Legfőbb megtestesítője Byron akinek világfájdalma hatott Lermontovra, Keatsre, Mussetre.

Német kifejezésből: a széltől óvó. Gótikus díszítőoromzat ajtó- és ablaknyílások fölött. A meredek, egyenlő szárú háromszög alakú, általában áttört vagy vak mérműves orommezőt kúszóleveles párkányok, fiatornyok, csúcsán keresztvirág díszíti.

A régebbi magyar költészet szerelmi-erotikus témájú lírai dala. Elnevezését a virágnyelv szimbolikája (a szeretett kedves virágnevekkel való illetése - violám, rózsám, virágom stb.) nyomán kapta. Két fő vállfaja a finoman udvarló modorú udvari virágénekek és a latrikánus költemények (pajkos éneknek is nevezett, a ledér vagy prostituált hölgyekkel átélt parázna kalandokat megverselő dalok és asszonycsúfolók). Magyarországon a 18. századig e dalokat
irodalomalattinak tekintették; az egyházak erkölcstelennek bélyegezték, éneklésüket, lejegyzésüket és terjesztésüket tiltották. A fennmaradt szövegemlékek hiányosak. A 12. századtól a magyar királyi udvarban feltehetően megfordultak a nyugati lovagi költészet vándor dalnokai; Galeotto Marzio megemlíti, hogy Mátyás király asztalánál is énekeltek magyar nyelvű szerelmes éneket. A legkorábbi (1490 körüli) Soproni virágéneknek két sora maradt fenn:
Virág, tudjad, tüled el kell mennem,
És te íretted kell gyászba ölteznem.

Publicisztikai műfaj, írásos állásfoglalás tudományos, vallási, politikai, társadalmi és egyéb kérdésekben. Megjelenhet az időszaki sajtóban (mint glossza, cikk, tanulmány), önállóan publikált röpiratként, esetleg könyvként. Bizonyos értelemben minden pusztán adatközlésen túlmenő értekezés vitairat, amennyiben a szerző tudományos munkájának új eredményeit szembesíti a korábbi feltevésekkel eredményekkel. A szó szoros értelmében vett vitairat azonban a vitaellenfél érveinek cáfolata, a saját érvek bizonyítása s azokról a hallgatóság, az olvasók meggyőzése. Jelentős vitairatok születtek a reformáció idején (hitvitázó irodalom) vagy a magyar nyelvújítás idejében.
 

Látványköltészet. A neoavantgard, azon belül a konkrét költészet egyik irányzata. A nyelvi jeleket - betűket, szótagokat, szavakat - a mondatbeli jelentéstől függetlenül is mint írásképet teszi a vers kifejező eszközévé. Történelmi előzményei egészen az ókori egyiptomi képversekig vezethetők vissza. A modern irodalomban híresek Mallarmé, Apollinaire, Marinetti képversei; de elterjedt a német irodalomban is.