Apja közjegyző volt, anyja pedig egy dunántúli földbirtokos családból származott. Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Tanulmányai mellett egy ügyvédnél segédkezett Nagyszalontán. 1914-ben kitört az első világháború. Ekkor bevonult katonának, azonban Lembergnél súlyosan megsebesült. Emiatt 1916-ban leszerelték. Ezt követően újságíróként dolgozott a Magyar Figyelőnél és a Déli Hírlapnál. 1916-ban Versek címen megjelenik az első önálló kötete, nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmaz. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött és 1919 végéig ott is maradt. Ez idő alatt egy ellenforradalmi lap kiadásán fáradozott. Miután visszatért Magyarországra, színműveit Az ökör és más komédiák címmel adatja ki 1920-ban Budapesten. 1922-ben megjelent első regénye Halálos tavasz címen, amely hatalmas sikert aratott.  

Ezt követően több színművel jelentkezett. 1923-ban a Nemzeti Színházban bemutatatásra került A hazajáró lélek című darabja. 1924-ben pedig a Süt a nap című színműve kerül a Nemzeti Színház műsorára. A témát, az első világháború utáni falusi életéből merítette. Ez utóbbival elnyerte az MTA Vojnits-díját. 1925-ben Kisfaludy Társaság tagja lett. A középosztályt Két fogoly című, 1926-ban Budapesten megjelent regényével nyeri meg. 1927-től több újság (Budapesti Hírlap, Est-lapok, Magyarország) szerkesztőségénél is dolgozott. 1930-től újabb kitüntetés következik, a Corvin-koszorú. Felesége Bárczy Piroska lett. Az 1930-as években számos művét megfilmesítették. Zilahy ekkoriban Pegazus néven saját filmvállalatot alapított. Az egyik legnagyobb sikert az 1939-ben készült Halálos tavasz jelentette, amiben a felejthetetlen Jávor Pál és korának szex szimbóluma Karády Katalin játszott. Olyan filmeknél működött közre, melyekben olyan nagyszerű színészek játszottak, mint Bilicsi Tivadar, Somlay Artúr, Csortos Gyula, Kiss Manyi, Páger Antal, Gózon Gyula. A Horthy-rendszer politikáját támogatta, bár az ez ellen lázadó írókkal és értelmiségiekkel is kapcsolatban állt. 1935 áprilisában találkozót szervezett, amelyen megpróbálta közelíteni a népi írókat Gömbös Gyula irányvonalához. Május elején ennek érdekében létrehozták az Új Szellemi Front nevű tömörülést, azonban ez a törekvés a kezdeményezés szintjén maradt. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. 1940től 1944-ig szerkesztő a Híd című hetilapnál. Ebben az időben alapítványt hozott létre tehetséges fiatalok számára. Az 1944-es német megszálláskor a Fatornyok című darabját betiltották, mivel erősen náciellenes. 1945-től közéleti aktivitása megnőtt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság első elnöke, illetve az Irodalom és Tudomány című folyóirat főszerkesztője lett, ahol elkezdte folytatásokban közölni Ararát című regényét. Ennek folytatása A Dukay család, amely már Újvidéken jelent meg (1967–68). Ezekben az arisztokráciát és annak morális szétesését állítja pellengérre. 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált. Művei tiszteletdíjából élt, és a jobboldali emigráns szervezetekkel nem akart kapcsolatot tartani. 1950-ben Újvidéken, a hajdani Jugoszláviában házat vásárolt, ahová gyakran ellátogatott. 1973-ban Budapesten járt, végleges hazatelepülését azonban halála megakadályozta. Végrendeletének megfelelően Budapesten temették el.