A wales-i ősökkel rendelkező Frank egy mezőgazdasági településen, Richland Centerben, Wisconsin államban született és erős unitárius és transzcendentális elvek szerint nevelkedett. Gyermekként sok időt töltött az anyjától kapott, Friedrich Wilhelm August Fröbel után elnevezett óvodai építőkockáival játszva (Froebel blokkok). Ezek különböző geometriai tömbökből álltak, amelyeket változatos kombinációkban lehetet összerakni háromdimenziós építményekhez. Wright önéletrajzában számol be ezeknek a gyakorlatoknak a hatásáról tervezési felfogására. Számos épülete éppen ezen geometriai tisztaság sugárzásáról nevezetes.

Iskolai neveltetését 1885-ben kezdte a University of Wisconsin School for Engineering-ben, ahol a Phi Delta Theta diákegyesületi tag is volt. Két évig esti tanfolyamra járt, közben Allen Conovernél, egy helyi építész és kultúrmérnök professzornál inaskodott. 1887-ben diploma nélkül otthagyta az egyetemet, (bár Wright l955-ben képzőművészeti díszdoktori címet kapott az egyetemtől) és Chicagóba költözött, ahol Joseph Lyman Silsbee építész cégébe lépett be. Egy éven belül otthagyta Silsbee-t, hogy az Adler és Sullivan céghez menjen. 1890-től ő kapta meg a cég összes lakóépületének tervezési feladatát. 1893-ban valószínűleg munkával kapcsolatos összetűzés miatt önállósította magát és Wright otthagyta Adler és Sullivan-t, hogy saját irodát nyisson egy chicagói külvárosban, az Illinois állambeli Oak Parkban. 1901-ig körülbelül ötven munkát fejezett be. Magánélete színes volt, sokszor került az újságok címlapjára. Háromszor nősült. Harmadik feleségének neve Olgivanna Hinzenberg, aki G. I. Gurdjieff tanítványa volt és aki a párt Taliesinben meglátogatta. Wright 1959. április 9-én halt meg, azután hogy fantasztikus számú jelentős munkát tervezett meg, köztük a Guggenheim Múzeumot, amely épület 16 évig adott neki munkát és amely talán legismertebb mesterműve. A művész 90 évesen maga vezette az építkezést. Az épület fehér spirálként emelkedik a levegőbe a New York-i Fifth Avenue-n lévő telken. Egyedi centrális geometriája lehetővé teszi, hogy a látogatók ideiglenes kiállításokat nézhessenek meg egy lassan emelkedő spirális feljáró két oldalán. Fia, Frank Lloyd Wright Jr., Lloyd Wrightként szintén ismert építész.

1901 és 1911 között a lakóépületei Prairie House-nak nevezett épületek voltak (hosszú, alacsony épületek alacsony lejtős tetővel, világos kontúrokkal, elnyomott kéményekkel, kiugrókkal és teraszokkal, közönséges természetes anyagok felhasználásával), amelyeket azért neveztek így, mert a tervek a Chicago körüli tájhoz illeszkedtek. Wright fontos szerepet játszott a lakásbelsők "open plan" szerinti elképzelések megvalósításában, és lakóépületeinek belső tereinek kialakítását terve fontosabb részének érezte. Abban hitt, hogy minden tervének középpontjában az emberi(es)ségnek kell állnia. Maga tervezte Taliesin nevű stúdiólakás komplexumát (a 6. századi welszi költő után, akinek a neve szó szerint "fénylő homlok"), amely 1911-ben épült Spring Greenben, Wisconsinban. A komplexum elegáns, alacsony, egyemeletes, U-alakú szerkezet, amelynek egyik oldala egy tóra néz, és a másik oldalon Wright studiója kapott helyet. A Taliesin kétszer égett le; most ott egy Taliesin III nevű épület áll. Az első tűz alkalmával hét ember halt meg, köztük Wright szeretője, Mamah Borthwick, és két gyermeke (Edwin Cheney nevű férjétől). Ellátogatott Japánba, először 1905-ben, majd Európába 1909-ben, és irodát nyitott Tokióban 1915-ben. A harmincas években megtervezte téli szállását Arizonában, ennek a neve Taliesin West; a "szállás", mely építészeinek többségéhez hasonlóan szervesen beolvad a környező tájba. Tokióban ő tervezte a híres Imperial Hotelt, amely 1922-ben készült el az 1916-ban indult munkák után. 1923. szeptember 1-jén a modern idők egyik legnagyobb földrengése érte Tokiót és környékét. A nagy Kanto földrengés a földdel tette egyenlővé a várost, és a földrengés hatása nagy szökőár (cunamit), romboló tornádókat és tűzvészt okozott. E szerencsétlenségből egy legenda születetett, miszerint Wright Hotelje volt az egyetlen nagy szerkezet, amely túlélte a földrengést, de ez messze esik a valóságtól. Wrightnak tulajdonítható a Broadacre City néven ismert külváros fejlesztési koncepció vagy számos rendkívül eredeti elgondolás. Az eszmét 1932-ben a The Disappearing City című könyvében fejtette ki, és az általa elképzelt jövőbeli városról egy igen nagyméretű (kb. 4x4 méteres) modellt mutatott be a következő években számos helyszínen. Élete végéig fejlesztgette tovább ezt az elképzelését. Szintén a harmincas években történt, hogy az Usonian házakat megtervezte, amelyek lényegében munkás lakóházak voltak, egyszerű geometriára alapozva, mégis elegánsan és praktikusan megépítve. Ilyen terveket használt később, amikor megtervezte az első unitárius gyülekezeti helyét Madisonban, Wisconsinban 1947 és 1950 között. Fallingwater, Frank Lloyd Wright leghíresebb munkája 1935-től épült 1939-ig. E. J. Kaufmann-nak készült Bear Run-ban, Pennsylvania államban, olyan tervezéssel, amelyben Wrightnak az volt a vágya, hogy a ház lakóit természeti környezetbe helyezze, ezért az épület alatt patak folyt keresztül. A szerkezet egy sor konzolos erkélyből és teraszból állt, az összes függőleges tartó kőből készült, a vízszintesek betonból. A ház 155 ezer dollárba került, ebből az építész 80 ezret kapott. Kaufmann saját mérnökei állították, hogy a ház nem elég biztonságos, és bár lehurrogták őket, később igazuk lett. A konzolok megereszkedtek később, az 1990-es évek vége felé acél oszlopokkal kellett a legalsó szintet megerősíteni a statikai számítások befejezéséig. 2002 márciusában befejezték a legalsó teraszszint megerősítését. A Kaufmann család utolsó tagja az államnak adományozta, így ma múzeumként üzemel.