Hajnali kakasszó

Hajnali három óra tájban
a szürkeség hirtelen kettészakad,
kakas-harangok érce
szikrázik az ég alatt,
aztán még jobban megdermed a csönd
kis ideig nem hallani semmi neszt -
s a harmadik kukorékolás után
zizzenő szalmazsákokban
a hajnal mocorogni kezd.

Ablakszemek hunyorognak álmosan,
a piszkos ég megrázza magát,
homályos sarkokba búvó,
menedéket kereső éjszakák
riadalma remeg,
hálóköntösüket levetik
az ébredő fellegek,
s üde sétára indulnak tova,
amíg zeng diadalmasan
a gőgös harsona.

Távolról egy-egy vonatfütty felel,
s egyre erősödő zajok
kelnek szárnyra,
a város minden porcikája
pezsdül, kavarog -
- s közben elhallgat az érctorkú vitéz
(már nélküle is elég zaj van itt),
s dagadó mellel gyűjti az erőt
holnap hajnalig.

(Ifjúmunkás, 1957/14)

Inter arma...

- Apám és anyám verekedett,
s mi néztük nevetve, nyolc gyerekek,
s röhögött a zaj, mosolygott a csönd,
s száját húzta a padlás odafönt,
és az ablakok vigyorgó szemén
guruló könnyként csillámlott a fény,
és simogatva piszkos-ősz haját,
fuldokolva hahotázott a táj,
e fülledt, téli késő-délután -
s nevetett anyám, kacagott apám,
és kacagtunk könnyezve, nyolc gyerek,
s kacagták a békét a fegyverek -

(Ifjúmunkás, 1958/20)  

GATYÁIMNAK NAGY VOLTÁRÓL

I. Előhang

Nem éneklek ölő csatákat,
kemény vitézek vére hulltát,
gyors ceruzámnak büszke témát
nem a harcokkal tele múlt ád,
nem dallok győzedelmi mámort,
mikor száz trombita riad -:
rekedt hangon és kis mosollyal
megzengem a gatyáimat.

Urak, hölgyek, cigánylegények,
lélegzetetek el ne álljon,
legyetek elnézőek, hogyha
átlépek száz illemszabályon,
púderes-füstös képetekre
üljön figyelmes áhítat - :
mert azértis, és csakazértis
megzengem a gatyáimat.

A gatyáimnak nagy voltáról
- mint mondám fönnébb - szól ez ének,
mert nem mindennapi gatyák ám
urak, hölgyek, cigánylegények!
És illő, hogy késő koroknak
mentse meg őket ez irat,
amelyben hallgató füleknek
megzengem a gatyáimat.

II. Keserves ének eme gatyákról

Nos, vegyem föl most e gatyákat
- Száruk puha bársonya föd be -,
ezekben úgy néz ki az ember,
amikor megy, mint hogyha jönne.
A kerületük meghaladja
hosszúságban a Lánchidat -
hát mondjátok: nem érdemes, hogy
megzengjem a gatyáimat?

És értékesek e gatyák,
nem mondhatnám, hogy másra vágynék:
a boldog kort őrzik, midőn
egy gatyában járt a család még,
s ez a gatya hordozott holtig
sok ősapát, apát, fiat -
s így történelmi keccsel bír, ha
megzengem a gatyáimat.

Most egyedül lakom gatyáim,
s más gatyákban lakik családom,
így hát, ha sétálni kívánok,
tágas, bő téreit bejárom,
bár félek, hogy egy zegzugában
megtámad egy királyi vad,
s nem engedi befejeznem, hogy
megzengjem a gatyáimat.

Ajánlás

Fönség, gatyák sorsát megíró,
áldó kezed rólam ne vedd el,
add, hogy a harcos kritikus-had
béküljön meg e versezettel,
s intézd el, hogy - ha majd e földről
a parancs máshová hívat -:
tegyék a koporsómba mellém
a megzengett gatyáimat.