A Tarokk-kert bejáratához közelítve már messziről feltűnnek a fák közül kiemelkedő hatalmas, tükörcserepekkel és színes kerámiamozaikkal borított, csillogó szörnyalakok, tornyok. A fantasztikus szobrászati-építészeti együttes 22 egysége a tarokk kártya nagy alakjait, az archetípusokat jeleníti meg. Az együttes jól elkülöníthető csoportokra bontható.

Az egykori kőfejtő félkörívének közepét ma medence foglalja el, körülötte az Erő, az Uralkodónő, a Papnő Mágus szobra, a Nap és az Életfa (Az akasztott ember alakjával) áll. Ezek képezik a kert "Teatro dei tarocchi", tarokk-színház elnevezésű, ókori amfiteátrumra emlékeztető részét. A háttérdíszletet alkotó gigantikus Torony (Bábel-tornya) és az Uralkodó alakja, valamint kisebb méretű figurák, mint a Bolond, a Szerencsekerék, vagy a Diadalszekér egészítik ki a panoptikum jellegű színház "szereplőgárdáját".

A "vicolo dei meravigli", a csodák ösvénye, az Uralkodónő mögött az Igazságszolgáltatás, a Főpap és érintőlegesen a Szeretők alakjait kapcsolja az együtteshez.

A két "bosco" (fás liget), a felső és az alsó, a központi résztől kicsit távolabb északra, illetve délkeletre terül el. A felső, magasabb fekvésű liget az Uralkodó vára és a Torony, valamint az Igazságszolgáltatás szobra mögött három kisméretű, egymástól kis távolságra elhelyezkedő alakot rejt: a már említett Szeretők, a Hold és legtávolabb a Remete bújik meg az olajfákkal és örökzöld tölgyekkel sűrűn benőtt kis fennsíkon. Az alsó, bozótos liget az egész eddig "bejárt" területnél mélyebben terül el. A Nap kapuja mögötti ösvényen közelíthetők meg az egymástól meglehetősen távol eső Halált, Ördögöt és a Világot jelképező alakok. A Világ (az újra megtalált Paradicsom archetípusa) egy szűk, alig járható ösvényen összeköttetésben áll a felső liget legrejtettebb figurájával, a Remetével is.

Az egész együttestől különálló kápolna, amelyet a Kiegyenlítődésnek szenteltek, a kert délnyugati sarkában, Niki de Saint Phalle új műterme fölött helyezkedik el.

A kertet tehát egy útrendszer hálózza be, amely a Tarokk kártya lapjain vezeti végig a látogatót. A Niki de Saint Phalle (és társai) által teremtett világban felbukkanó óriási alakok, ezek a tiszta, egynemű és feltűnő színben pompázó óriási bábok, mint például a hermafrodita, három férfi nemi szervvel ellátott Ördög, a halált szimbolizáló akasztott ember vagy az individuális mítosz állandó szereplői, a sárkány és a szörnyeteg nem papírmasé figurák, hanem az iránytalan félelem és a gyomrot görcsbe rántó horror domesztikált alakjai, melyeket csápos-nyúlványos, tűhegyes vagy éppen erotikus, lágyan megroggyanó oszloperdő (no meg a természet) ölel körül. A suhogó fák, a tökéletesnek tűnő mesebeli rendezettség sem feledtetheti, hogy ártó, bár átesztétizált borzalmak átélésére vállalkozik a látogató - és ez az a pont, ahol Niki de Saint Phalle túllépett a nagy példakép, Gaudí barcelonai Güell-parkján. A bejáratnál elhelyezett önportré, a zöld arcú, eperajkú Kis szemtanú mellett elhaladva van egy belső, filmvetítésre berendezett terem, ahol folyamatosan pereg a művésznő életéről készült portréfilm, a Who is the Monster? You or Me?