Cashel Byron mestersége

Úgy látszik, azt képzeled, hogy a kis Cashellel beszélsz, azzal az áldott jó gyerekkel, akit olyan nagyon szeretsz. Csakhogy nem az ám, akivel beszélsz, hanem - vigyázzon, Miss Carew, mindjárt sikoltani fog - Ausztrália, az Egyesült Államok és Anglia bajnoka; három ezüst- és egy aranyöv tulajdonosa... Ez Cashel Byron.

Cashel Byronnak az a mestersége, hogy - erős ember. De nem ám csak amolyan jól megtermett, izmos férfi, hanem valóságos Góliát: bokszbajnok. Ez segíti furcsa mód pályáján az előkelő úri társaságban, amely állítólag csak a szellemet, a lelki finomságot értékeli. Pályafutásának pokolian humoros és izgalmas története módot ad korunk nagy szatirikusának, arra hogy ismét görbe tükröt állítson mindenki elé, amelyben rádöbbenünk félszegségünkre, furcsaságainkra, előítéleteinkre. 

Caesar és Kleopátra

Ez a rendkívül szellemes komédia Cézár Alexandriában töltött éveiről szól: a nagy hadvezér meg tudta hódítani a világot, de nem ért a nők meghódításához. A száműzött Kleopátra, akit ő ültetett vissza Egyiptom trónjára és tanított meg az uralkodás művészetére, csak játszik vele, mint macska az egérrel...

G. B. Shaw negyven éven át levelezett az ismert angol drámai színésznővel, Mrs. Campbell-lel, a híres Stellával. Shaw 43 éves volt, mikor először látta színpadon Stellát. Elhatározta, hogy következő darabja a Caesar és Kleopátra főszerepét rábízza. Ezután Shaw levelet írt, amelyben a színésznőt meghívta otthonába. Közbejött akadályok miatt Stella nem játszhatta el a szerepet. Tizenegy év múlva Shaw új darabot írt Stellának, a Pygmalion-t.  

A címszereplő Kitty Warren jómódú, s jó modorú, köztiszteletben álló asszony, remek kapcsolatokkal. Igazán magas körökben mozog, így sokat ad a látszatra. Leánya, Vivie is így ismeri, illetve látja szeretett anyját, míg egy nyaralás alkalmával fény nem derül sötét titkára. Warrennét a prostitúció emelte ki egykor a szegénysorból, s tette azzá, aki lett. Az új helyzet számtalan bonyodalmat idéz elő, és rengeteg kérdést vet fel az ifjú Vivie életében. Hirtelen taszítóvá válik számára addigi környezete. Nem tudja, élvezheti-e ezek után szabadon mindazt a már megszokott pompát és gazdagságot, amihez ily módon juttatta a kedves mama. Megpróbálja ugyan megérteni anyja akkori helyzetét, s hálásnak maradni a nagyszerű neveltetésért és a lehetőségért, hogy ilyen szintű műveltségre tehetett szert, ám, mikor kiderül, hogy Warren mama a mai napig nem hagyott fel az iparral (igaz, ma már jobban megy a sora: kuplerájokat vezet), döntésre jut - a saját lábára áll, és egyedül próbál meg boldogulni az életben. Anya és lánya egymásnak feszülését kísérheti végig a néző, melynek különös csavarai nem szenvednek hiányt sem humorban, sem izgalomban.

G. B. Shaw műve 1893-ban íródott, de sok időnek kellett eltelnie, míg kellő fogadtatást kaphatott a darab. Magántársaságok sem merték bemutatni több évtizedig, az akkori "kényeskedő" angol közönség miatt. Mikor műsorra kerülhetett végre, nagy botrányt kavart világszerte; ám, mint a legtöbb, akkoriban erkölcstelennek kikiáltott remekmű, ez is egy idő után az álszent polgári világot leleplező színművek közé küzdötte fel magát. A Warrenné mesterségével Shaw nevetve és nevettetve mesél egy álszent korról, annak minden nyűgéről, bajáról, így kínálva remek szórakozási lehetőséget a könnyedebb műfajok kedvelőinek is. 

Pygmalion

Mondom, minden rendben lesz; csak ne fájjon a fejed! Pickering is benne van. Fogadtam vele, hogy hat hónap múlva úgy mutathatom be a lányt a társaságban, mint hercegnőt. Néhány hónapja vettem munkába, de olyan iramban halad, mint egy versenyló. Meg fogom nyerni a fogadást.

A görög monda szerint Pygmalion, a szobrász, kifaragta Galathea szobrát, beleszeretett, és a márványalak megelevenedett. Shaw modern Pygmalionja - a bogaras fonetika professzor - eleven anyagból gyúrja alkotását: hercegnőt formál egy virágáruslányból. Rengeteg fárasztó gyakorlás során a lány elsajátítja a fonetika és az úri viselkedés szabályait. Ám a századforduló Angliájában játszódó komédiában a szép legenda boldog kiteljesedése elmarad: a lány és a professzor között nem szövődik igazi, nagy szerelem. E darab nyomán készült a My Fair Lady című amerikai musical.

Forrás: Móricz Zsigmond Színház

Szent Johanna

Ne higgyétek, hogy meg tudtok ijeszteni azzal, ha azt mondjátok nekem, hogy egyedül vagyok. Franciaország is egyedül van, és Isten is egyedül van; és mi az én magányom a hazám meg az Istenem elhagyatottságához képest? Most már tudom, hogy Isten elhagyatottsága az ő ereje: hová lenne ő, ha a ti irigykedő, kicsinyes tanácsaitokra hallgatna? Hát az én elhagyatottságom is az én erőm lesz ezentúl; jobb egyedül lenni Istennel; az ő barátságában sohasem fogok csalódni, sem az ő tanácsaiban, sem az ő szeretetében. Bízni fogok az ő erejében vakon, vakon, bízni fogok benne mindhalálig.

A franciák hősnőjében nem a szentet, hanem a nép szabadságának hősét mutatja be. Mesteri módon játszik a tragikus és vígjátéki jelenetekkel. A komor tragédia egy furcsa komédiával végződik, akárcsak a görög tragédiák a befejező szatírjátékkal. Johanna vértanúhalála után az alvó király azt álmodja, hogy a halott hősnő visszatér. Mindenki ünnepli, azt is közlik vele, hogy éppen szentté avatják. Erre a mennyekbe emelt hősnő kilátásba helyezi, hogy akkor fel fog támadni. Erre mindenki megijed, mert nyilvánvaló, ha újra köztük lenne és megint a nép élére állna, akkor kénytelenek lennének újra máglyára vinni. Ez a mű azonnal világsiker lett, sőt, ma is az.

Bátran úgy tekinthetjük Johannát - írja Shaw drámájának hősnőjéről -, mint egy csodálatra méltó, józan, egészséges, éles eszű, rendkívüli lelkierővel és testi szívóssággal megáldott falusi lányt. Minden, amit csak tett, gondosan ki volt számítva; s jóllehet ez az értelmi folyamat olyan villámgyorsan lezajlott, hogy alig-alig vált tudatossá benne, s ő mindent az égi szózatok javára írt, mégsem a vak ösztönösségnek volt a gyermeke, hanem a megfontolt számításnak ..

Testestől-lelkestől a föld leánya volt paraszti józanságában és csökönyösségében, de abban is, hogy elfogulatlanul, minden különösebb megrendültség és ájult tisztelet nélkül tudott érintkezni a nagyurakkal, királyokkal, főpapokkal, s az első pillantásra fel tudta mérni, hogy egyénileg mennyit érnek ..

A tapasztalatlan fiatalságnak és az iskolázatlan értesületlenségnek a rendkívüli és kivételes képességekkel, erélyességgel, lendülettel, bátorsággal, hittel, eredetiséggel és egyéniséggel való párosulása tökéletesen megmagyarázza Johanna pályafutásának minden egyes mozzanatát, és teljesen hiteles történelmi és emberi jelenséggé teszi őt; de kiáltó ellentétben van azzal a bálványozó romantikával, amely köréje szövődött, és azzal a lekicsinylő szkepticizmussal, amelyet ez a romantika váltott ki visszahatásként.