A fény

Ahogy telnek az évek
sokasodnak a bírák, kik halálra ítélnek
ahogy telnek az évek s te mind fukarabbul bánsz a szóval
más szemmel nézed a napot
tudod, hogy azok, kik megmaradtak, kinevették
a hűs önkívületét, a könnyű táncot
amely a csupaszságba torkoll.
Ahogy a néptelen országútra érve, éjjel
hirtelen felfénylett előtted egy állat szeme
és már el is tűnt, így veszed észre tulajdon szemed is;
a napot nézed, s máris beleveszel a sötétbe
a dór khitón
mely ujjaid érintésétől hullámot vetett, akár a hegyek,
márványszobor a fényben, de a feje sötétben.
És azok, akik elhagyták a tornacsarnokot, hogy íjat ragadjanak
célra lelve a maratoni úton -
látta ő is, hogy a versenypálya bukdácsol a vérben
és hogy üresedik a világ, akár a hold
és elhervadnak a diadalmas kertek -
te látod őket a napban, a nap mögött.

És a gyerekek, amint mélyfejeseket ugráltak a vitorlarudakról
pörögnek, akár orsók, mindegyre fonva
testek, alámerülve meztelenül a fekete fényben
egy ércpénzzel a foguk közt, mindegyre úsznak
miközben a nap aranytűkkel összeöltöget
vitorlákat és hordalékfát és nyílttenger-színeket
mindegyre lebegnek alá, ferdén
a mélység kavicsai felé
fehér halotti urnák.
Angyali és fekete, fény,
hullámok nevetése a nyílttenger országútjain
könnyes nevetés
terád tekint az öreg esedezve
ő ki elindul, hogy átlépje a láthatatlan küszöböket
melyek vérében tükröződnek
ahonnan támadt Eteoklész és Polüneikész.
Angyali és fekete, nappal,
sós íze a nőnek, aki megmérgezi a rabot,
kibukkan a habokból, friss gally, cseppekkel ékes.
Énekelj, kis Antigoné, énekelj, énekelj...
én nem az elmúltakról szólok tenéked
a szeretetről beszélek;
díszítsd hajad a nap tüskéivel
sötétleány;
lenyugodott a Skorpió szíve
A zsarnok megfutamodott az ember bensejéből
és a tenger valamennyi lánya: tündérek, Néreidák
futkároznak a haboktól született ragyogásban:
aki soha nem szeretett, szeretni fog
a fényben;
te meg
egy nagy házban, sok-sok ablaka tárva-nyitva
szobáról szobára rohangálsz, nem tudod,
melyikből nézz ki először
mert el fognak távozni a fenyők és a tükröződő hegyek
és a madarak csivogása
megüresedik a tenger, bezúzott üveg az északi és a déli szélben
megüresednek szemeid a nappali fénytől
amint abbahagyják hirtelen s egyszerre mind a tücskök.

Papp Árpád fordítása 

Euripidész, Athén fia

Megöregedett a trójai tüzek
és Szicília kőbányái között.

A parti barlangok tetszettek néki s a tengerár
képalkotásai.
Az emberek ereit hálónak látta,
mit istenek fonnak, és zsákmányul fognak bennünket
bennük:
és lyuggatta volna e hálót.
Mogorva volt, barátja kevés került;
és eljött az idő, és széttépték az ebek.

Devecseri Gábor fordítása  

A színpadon (4)

A tenger. Hogy lett ilyen a tenger?
Éveken át a hegyekben tétlenkedtem,
Elvakítottak a szentjánosbogarak.
Most a tengerparton várom,
Hogy kikössön egy-egy összetákolt
Tutajon valaki.

De hát elmérgesedhet a tenger?
Egyszer felszakította egy delfin
Majd egy sirály szárnyhegye.

És mégis édes volt a hullám,
Mikor gyermekként belevetettem magam,
És akkor is, mikor legényként
A kavicsok formáját vizsgálgattam,
Ritmusokat keresve,
A Tengeri Öreg szólt hozzám:
"Én vagyok a te földed.
Lehet hogy senki sem vagyok
De azzá változom, amivé szeretnéd."

Szabó Antigóné fordítása