Rousseau politikai eszméi hatást gyakoroltak a nagy francia forradalomra, a kommunizmus és a szocializmus eszméinek kifejlődésére, valamint a nacionalizmus megjelenésére. Munkássága radikális és forradalmi.

Rousseau Genfben született. Édesanyja, Suzanne Bernard Rousseau, szülési komplikációk miatt születése után egy héttel meghalt, órásmester apja, Isaac, tízévesen elhagyta őt, hogy elkerülje a bebörtönzést egy párbaj miatt. Gyerekkorában tanulás gyanánt főként Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művét és kálvinista prédikációkat olvasgatott. R. 1728. március 14-én elhagyta Genfet. Előbb pár hetet egy papneveldében, majd 1729. első felében fél évet egy kórusiskolában töltött. Ezután rengeteg időt töltött el utazással és különböző érdekes foglalkozásokat próbált találni magának. Egy közjegyzőnél majd egy vésnöknél gyakornokoskodott néhány évet, az 1730-as évek elején pedig zenetanárként dolgozott és kottamásolásból élt. Időközben megismerkedett Francoise-Louise de Warens bárónővel, aki később a szeretőjévé vált. A bárónő védelmében élt évekig, közben áttért a katolikus hitre. 1740-ben Lyonba utazott, majd 1742-ben Párizsba, ahol az Akadémián előadta az általa kifejlesztett új zenei jelrendszert, de arra hivatkozva, hogy haszontalan és nem eredeti, elutasították. 1743-ban és 1744-ben a velencei francia nagykövet titkára volt, ahol a köztársasági kormányzást tanulmányozhatta. Ezután visszatért Párizsba és összeköltözött Thérese Lavasseur varrónővel, aki öt gyereket szült neki. Az oktatásról és gyereknevelésről szóló teóriáinak fényében Voltaire és mások gyakran kritizálták, mert amint lehetett, gyermekeit árvaházba rakta. Védekezésül Rousseau elmagyarázta, hogy nagyon rossz apa lenne és a gyerekeknek jobb életük lesz a lelencházban. Párizsban barátságot kötött Denis Diderot-val, ettől kezdve zenei témájú cikkeket írt az Enciklopédiába. Legfontosabb szócikke a "politikai gazdaságtan" volt, amit 1755-ben írt.

1749-ben Vincennes felé tartott, hogy meglátogassa Diderot-t a börtönben, amikor értesült a Dijoni Akadémia egy versenyéről, amelyben feltették a kérdést, vajon "Javította-e az erkölcsöket a tudomány és a művészet fejlődése?" Rousseau nemleges válasza Értekezés művészetekről és tudományról címmel 1750-ben készült el, amellyel első díjat nyert a versenyen és egyúttal jelentős hírnévre tett szert. Állítása szerint hirtelen olyan sugallatot kapott az úton, amelyre összes későbbi filozófiai munkáját alapozta. Ez természetesen nem érintette zenei érdeklődését, így 1752-ben bemutathatták XV. Lajos-nak Le Devin du village című operáját. 1754-ben R. hazament Genfbe, ahol visszatért a kálvinista hitre és újra megkapta genfi állampolgárságát is. 1755-ben befejezte az Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című művét, amivel rövidesen kiváltotta a francia kormány rosszallását. 1761-ben jelentette meg sikeres romantikus regényét a Júlia, vagy az új Heloise-t. 1762-ben két további könyvet jelentetett meg, áprilisban jelent meg főműve, a Társadalmi szerződés, majd májusban az Emil, avagy a nevelésről. Vallásellenessége miatt Franciaországban és Genfben is mindkét könyvet betiltották, ellene pedig elfogatóparancsot adtak ki, ezért menekülnie kellett. Előbb Bernbe, majd Motiersbe utazott, ahol megírta a A Korzikai alkotmány tervezetét. A Svájcban kapott kritikák miatt 1766 januárjában Angliában, a filozófus David Hume-nál keresett menedéket, de másfél év után innen is elmenekült, mert azt hitte, Hume összeesküvést sző ellene. Ekkor "Renou" álnéven Franciaországba utazott, noha ezt csak 1770-ben tehette volna meg. 1768-ban elvette Thérese-t, majd 1770-ben azzal a feltétellel visszatérhetett Párizsba, hogy nem publikál. Vallomások című önéletrajzi műve befejezése után magánfelolvasásokba kezdett, 1771-ben ezt is abba kellett hagynia és bár haláláig írt, könyvét az összes többihez hasonlóan életében már nem publikálták. 1772-ben meghívták, hogy javaslatokat tegyen a készülő lengyel alkotmányhoz, aminek eredményeképpen készült utolsó komoly politikai munkája, A lengyel kormány figyelmébe című mű. 1776-ban befejezte a Párbeszédek: Rousseau, Jean-Jacques bírája című munkáját és nekilátott a Magányos sétáló álmodozásainak. Részben beigazolódott paranoiája miatt ekkor már nem kereste senki társaságát, és hogy el tudja tartani magát, visszatért a kottamásoláshoz. 1778. július 2-án Ermenonville-ben, Giradin márki birtokán tett reggeli sétája közben agyvérzést kapott és meghalt. Holttestét először Peupliers szigetén elhamvasztották, majd maradványait 1794-ben Párizsba szállították, a Panthéonba.

Rousseau alapvető különbséget látott a társadalom és az emberi természet között. Szerinte az ember természetből fakadóan jó, de a társadalom elrontja. A társadalmat mesterségesnek látta és úgy tartotta, hogy a társadalom fejlődése az emberi jólét ellen hat, különös tekintettel a társadalmi egymásrautaltságra. Filozófiája szerint a társadalom negatív hatásai az erkölcsös emberben az egészséges önszeretetet büszkeségbe alakítják át. Az önszeretet az önfenntartásra való törekvéssel járó ösztönös emberi vágy, amit oksági viszony tart össze. Ezzel szemben a büszkeség nem természetes, hanem mesterséges eredetű és arra kényszeríti az embert, hogy összehasonlítsa magát másokkal, ami embereket jogtalan félelemkeltésre és arra sarkall, hogy mások fájdalmán vagy gyengeségén élvezkedjen. R. nézetei hatást gyakoroltak a francia forradalomra, a nép a szuverenitását inkább képviselők útján gyakorolta, mint közvetlenül. Vitatta, hogy a szabadság, az egyenlőség és az igazságosság biztosítása az államon belül a többségi akaratra való tekintet nélkül jöjjön létre (ld. demokrácia). Egyike volt azoknak, akik komolyan támadták a magántulajdon intézményét, emiatt gyakran tartják a szocializmus és a kommunizmus előfutárának is. Eszméi az oktatásról hatást gyakoroltak a modern oktatási elméletekre. Az Emilben megkülönbözteti az egészséges és a "haszontalan" béna gyerekeket. Szerinte csak egészséges gyerek lehet bármilyen oktatás jutalmazott tárgya. Elenyészőnek tartja a könyvolvasás fontosságát és javasolja, hogy a helyes érzelmeket az értelem kialakulása előtt meg kell tanítani a gyereknek. A tanulásban különös hangsúlyt helyez a tapasztalásra. Fő műveiben a természetet a vadember államaként azonosítja. Később a természetet a folyamat spontaneitásának felismeréséhez használja, melynek során az ember én központú, ösztön alapú szerepét kiépíti a világban. A természet ezáltal az ember jellemében belsőséget és becsületességet fejez ki ellentétben a társadalom által az előremutató felszabadítás nevében hidegszívű brutalitással hozzátett bebörtönzéssel és rabszolgasággal. Ennélfogva a természetbe való visszatérés jelenti azt, hogy az ember természeti folyamatok hatalma alá kerül, kívül a társadalom elnyomó kötelékeitől és a civilizáció előítéleteitől. Ez a gondolat tette Rousseau-t a Felvilágosodás és a Romanticizmus egyik fontos személyiségévé. 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL