Baumgarten- díjas (1942), József Attila-díjas (1967). Egyetemi tanulmányait a Budapest-i tudományegyetem bölcsészkarán végezte, magyar-francia szakon nyert tanári diplomát. 1949-ben Szegeden doktorált francia irodalomból és magyar történelemből. A Nyugat "harmadik nemzedék"-ének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, melyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Már rendszeresen publikált különböző folyóiratokban, amikor 1937-ben a Révai könyvkiadóhoz került lektornak. 1943-ban Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral alapítója és szerkesztője volt az Ezüstkor című folyóiratnak. 1947-49-ben országgyűlési képviselő. 1945-től a Vigilia szerkesztő bizottsági tagja, 1969-től haláláig felelős szerkesztője. Életművét elsősorban Babits Mihály példája inspirálta, de kezdettől hatottak rá az úgynevezett neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai is (mindenekelőtt Paul Claudel). Keresztút című regényének megjelenése után (1937) támadások pergőtüzébe került és évekig különböző álneveken írhatott csak tanulmányokat a katolikus lapokban. Költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása. Modern francia líra (1939) című fordításkötete elsők között ismertette meg a magyar olvasókkal Rimbaud verseit.

Pályáján az 1945 utáni években még több értéket közvetített. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé, regényeiben pedig az önvizsgálat eleme uralkodóvá. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a II. világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Mint esszéíró, elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének íróiról rajzolt portrékat, mint kritikus Az olvasó naplója címmel több mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Különösen nemzedéktársairól rajzolt érzékletes, hiteles arcképet. Műfordítói munkássága szinte minden európai nyelvre kiterjedt, legjelentősebbek a magyar műfordítás történetének is fontos állomásait jelző tolmácsolásai, az úgynevezett analitikus fordítás kiemelkedő darabjai. Jelentősek a műfordítás elméleti kérdéseiről írt esszéi. Mint gondolkodó a marxizmus és kereszténység koegzisztenciájának megteremtéséért fáradozott, ilyen irányú munkásságáért nemzetközi kitüntetésekben is részesült. 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL