Jean-Christophe

Ez a mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait summázza, amely fellázadt az emberi értékeket, képességeket gúzsba kötő társadalom ellen. A főhős - egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte - Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészet diadaláért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet áruvá züllesztő világ embertelenségével szemben.

COLAS BREUGNON

Ez a prózában megírott gall poéma a francia nép jellemét próbálja megragadni a 18. század elejére tett történetben. Az írót valószínűleg az vonzotta ehhez a messzi korhoz, hogy ekkor még nem vált el mereven a művészet és a mívesség: Colas asztalos és művész, borozgató és Plutharkoszt olvasó, az élet minden örömét élvező ember. Úri kegyetlenség, pestis, vallásháborúk, szerettei halála keserítik életét, mégis boldognak érzi magát, mert lénye legbelsőbb magja végig ép marad. Így válik Colas Breugnon története a helytállás, a gyötrelmek árán kiküzdött harmónia a nagyon is modern fogalmának 20. századi megtestesítőjévé. A regény (1912) fiktív napló formájában, filozófiai eszmefuttatásokkal kezdődik, görög és latin szerzők példájára, majd egyre élénkülő, egyre több párbeszédet és cselekményt magába foglaló 17. századi történelmi tablóvá szélesedik. A napló írója, Colas Breudnon, Rolland szűkebb pátriájának, Burgundiának szülötte, az ókori, a reneszánsz és a gall szellemet szintetizáló hős, aki egyesíti magában a görög epikureuszi életszemléletet a szabadgondolkodó, felvilágosult, reneszánszban gyökerező embereszménnyel, s mindezt népi talajba ágyazottan, Rabelais és Montaigne ihlette népi hősben jeleníti meg. A konformizmust állandóan hangoztató, de tetteiben és világnézetében mégis állást foglaló, a földi gyönyöröket maradéktalanul élvező Colast elviszi az emberi lét legmélyebb rétegeibe. Népi adomákkal, mondókákkal színezett naplója telítve van a burgund vidék folklorisztikus hagyományaival, az egyre szaporodó sorscsapások papírra vetésével fokozatosan bontakoztatja ki Colas (azaz Rolland) hitvallását, az elnyomottakhoz való kötődését, a sorsközösséget, s azt az elementáris életerőt, mely a reneszánsz ember sajátja, mely dacol és megerősödve kerül ki minden csapásból. Az író legtökéletesebb, remekművű alkotását tartalmas utószó egészíti ki. 

A szerelem és a halál játéka

AZ ELVARÁZSOLT LÉLEK

11 évig írta az író e regényét, amely bizonyos értelemben megfelelője és folytatása a Jean-Christophe-nak. Századunk első harmadának Európájáról ad sokszínű, árnyalatokban gazdag képet. Szerelmek és álmok, társadalmi harc és izgalmas kalandok kavarognak lapjain. Emberi sorsokat sodornak a rohanó, tomboló események, míg a halál pontot nem tesz a szenvedéllyel teli, küzdelmes élet után. Az Elvarázsolt lélek hosszú történetében az önálló regénynek is beillő részek (Anette és Szilvia. - A nyár. - Anya és fiú. - A hírnök) közül a két első rövid előjátéka, a másik kettő pedig részletes krónikája a háborúnak és az európai forradalmak korának. Ennek a túlzsúfolt világnak lélektani tükre a női főszereplő érzésvilága. Annette felvilágosult, radikális polgárok jómódú örököse. Egyike az első egyetemet végzett nőknek Párizsban. Úgy érzi, hogy bárminek befogadására és megvalósítására képes, hiszen nevelésében, széles körű kultúrájában nincsen korlát. Szenvedélyes rajongásában a leányanya szerepére is vállalkozik. Mikor gyermekét világra hozza, vagyonát is elveszti. Csakhamar rá kell jönnie, hogy a polgári szalonok felvilágosultsága csupán tetszelgés, mert a botrányt okozó nőt és gyermekét, különösen ha nincstelenek, többé nem fogadják be. Felismeri, hogy a vagyoni és társadalmi korlátok törvényszerűen megszabják egyénisége fejlődésének útját. A váratlanul kirobbanó háború, az internáló- és fogolytáborok látványa, a sebesültek segítése közben Annette gondolatvilága mélyül: eddig egyéni élményei távolították el osztályától, most felismeri a közösségi szolidaritás kötelességét. Új tudatvilága megváltoztatja családi életének alapjait is: fiában, menyében a szereteten túl küzdőtársakat keres és talál.

Pierre és Luce

Ez a különös varázsú kisregény, Romain Rolland egyik legköltőibb alkotása, két párizsi fiatal szerelmét írja le. A gyermekkorból alig kilépő fiatalok szerelmi története az első világháború szörnyűségei közepette bontakozik ki. Vágyódnak az életre, a boldogságra, egymáshoz menekülnek a körülöttük tomboló embertelenség elől - s mégis, megismerkedésük szép percétől kezdve szorongatja szívüket az elkerülhetetlen vég sejtelme. Az idill tragikus akkorddal zárul, mintegy a szépség értelmetlen pusztulását jelképezve, s így válik megrázó tiltakozássá az embert fenyegető halál és pusztulás elleni küzdelemben.