|
A meghökkentek
Feketéllőn, hóban, homályban,
a pince fénylő ablakában
faruk kerek,
öt kicsi, térden leskelődve, nézi,
hogy készít a Pék szőke,
nagy kenyeret.
Látják, hogy fehér karja éppen
Szakít egyet a szürke pépen
s láng-lukba tol.
Hallják, hogy sül a jó kenyér ki.
A kövér mosolyú Pék régi
Kis dalt dúdol.
Az ölmeleg piros luk mellett
Kuporognak, hol száll a szellet,
Egy se mozog.
Majd, mikor lakomára készen
a cipót kiveszik a résen,
s a füstfogott
hogy gerendák alatt a befröcskölt
cipók fölzengenék, s a prücskök
a padlaton,
hogy életet lehel e langy luk-
lelküket elbűvölik rongyuk
alatt nagyon.
Úgy érzik, igen-igen élnek,
a zúzos Jézuskák, szegények
mind, amikor
midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek az égi csarnok
fényére mind,
midőn úgy sírnak, mint a barmok
s úgy görnyednek az égi csarnok
fényére mind,
hogy nadrágjuk szétrepedezget
s a téli szélbe csüngve reszket
rajtuk az ing.
1870. szeptember 20.
Fordította: József Attila
KÓBORLÁSAIM
|
 |
Mentem, két öklöm
két ronggyá rohadt zsebemben.
A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.
Hallgattam züm-züműk, s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homlokomra lágyan
mint frissítő ital, estharmat csöppje hullt;
rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipőm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt! |
Radnóti Miklós
fordítása
Esti imádság
Mint egy angyal, kinek állán borbély ecsetje
maszatol, ajkamon a megivott sörök
habja még. Szivar a fogam közt, úgy ülök.
Lelkemben vitorlák láthatatlan menete...
S mint vén galambdúcok forró, pettyes szemetje,
száz szennyes álom ég bennem, és füstölök,
s fájó lelkemben úgy gyűrűznek bús körök,
hogy olyan, mint az ős-fák évgyűrűs szövetje.
De majd, bús álmaim lenyelve, megrogyott szívvel
- s leöntve már egy kisebbfajta hordót -,
kertjébe megyek át a kocsmának, hogy ott,
szelíden - mint az Úr -, pisáljak egy nagyot,
az ég felé ívelőt, barnát, messze csorgót
- helyeslést intenek a délceg napraforgók.
Fordította: Babits Mihály
Színvázlatok (1873)
Hajnal
Átkaroltam a nyári
hajnalt.
A paloták ormán még semmi sem moccant. Halott volt a víz. Az árnyak tábora
még nem kerekedett föl a liget útjairól. Mentem, felriasztgatva a fürge és
langyos leheleteket; és a drágakövek pillantást lövelltek, és a szárnyak
zajtalanul felemelkedtek. Az első esemény az volt, hogy az ösvényen, a már
friss és ólomszürke csillogással rakottan, egy virág megmondta a nevét.
(...)
Fordította: Illyés Gyula
|
